Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-341

Mí. országos ülés 1912 f szabályok, de kódexünk még nem kész, a sajtótörvény még szintén nincsen készen, legalább is nincsen készen abban a formában, a melyben tulaj donképen meg kellene lennie, és ennek következtében én szívesen konezedálom, hogy ennek a jogviszonynak szabályozása még kiegészítésre, rendezésre szorul. De másfelől nem zárkózhatom el — és épen ez a feleletem az interpelláczióra — attól a nehézségtől, a mi ennek a kérdésnek útjában áll. Az újságírói pálya t. i. egy szabad foglalkozás, és a mint hatalommá fejlődött, ugy éreztette reájuk nézve jó viszonyok között ezt a hatalmat erőseb b mértékben, máskor pedig megfordítva. Ma sztrájkban tört ki épen ennek következtében az egyik lap munkásai között a viszony — a mit szintén nem akart interpellácziójába belekeverni a képviselő ur, de a mit mégis belekevert — s ez nem jogállapot, ez egy erőhatalmi próba, a melyet most már el is intéztek 24 óra alatt. A mi a munkabéreket és más viszonyokat illeti, azokra nézve az általános szabályok megvannak. Megengedem, hogy bizonyos speezifikáczióra itt szükség lesz . . . Sümegi Vilmos: Lesz bizony! Székely Ferencz igazságügyminister: ... s ezért a külföld példája után indulva, azt hiszem, maguknak a hirlapiróknak és általában az irodalommal foglalkozóknak kellene először is tisztába jönniök egymás között avval, hogy mit akarnak és e kívánságokat tartalmazó propozicziót kellene memorandum alakjában előtérj eszteniök. (Helyeslés jobbfelől.) Megfordítva már megpróbálta az olasz kormány, hogy ő tett propozicziót a hirlapiróknak, de erre olyan ellenkövetelések támadtak, a melyek irattárba vitték az egész ügyet. Nem akarnék én is igy járni. Meglehet, hogy ez sem fog czélravezetni, de elsősorban a hírlapíróktól függ, hogy kívánságaikat preczizirozzák. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi már most a megoldás módját illeti, én nem kecsegtetem magamat azzal, nem merem egészen bizonyosan mondani, hogy a polgári törvénykönyv hamarosan készen lesz, de annak épen a szerzői és a szerződési jogra vonatkozó része leginkább előrehaladott. Azt az Ígéretet tehetem, hogy mielőtt véglegesen megállapítanám ennek szövegét, a kívánságokat lehetőleg figyelembe fogom venni. Viszont azt is kijelenthetem, hogy ha egyszer viszonyaink megengedik, hogy a sajtótörvény szabályoztassék, ott is mindenesetre figyelemmmel kell lenni arra, hogy az írói gárda ne légyen kiszolgáltatva üzleti szempontoknak. (Általános helyeslés.) Azt hiszem, ezzel körvonalaztam álláspontomat és kérem az interpelláló kéjoviselő urat és a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Általános helyeslés.). Farkas Pál: Mivel az igazságügyminister ur szavaiból kívánságaink és kérésemnek teljes honorálását látom, s mivel a minister ur kilátásba helyezi első sorban azt, a mire a legnagyobb súlyt 5CÉPVH. tíAPLÓ 1901 — 1915. XIV. KÖTET"ebruár S-án, szombalőn. 5ál fektettem, hogy az újságírói testülettel való közvetlen érintkezést fogja keresni a kérdésnek ilyen kölcsönös megértés alapján való megoldása czéljából, a választ nagy köszönettel tudomásul veszem. (Általános helyeslés.) Elnök: Azt hiszem kimondhatom, hogy a ház az igazságügyminister ur válaszát tudomásul veszi. (Helyeslés.) Következik Polónyi Géza képviselő ur interpellácziója. Polónyi Géza: T. képviselőház ! (Halljuk • Halljuk!) Előrebocsátom, hogy szokásom ellenére mai interpellácziómnak abszolúte semmiféle ellenzéki czélzata nincs, hanem tisztán felvilágositásokra szorítkozik, hogy azután magának' a képviselőháznak, többet mondok, talán ezen kérdések iránt érdeklődő külföldnek is módja és alkalma legyen a kérdések felett objectiv Ítéletet és véleményt formálni. A Horvát-Szlavon-Dalmátországok területén lefolyó események oly élénken tárgyaltatnak magyar és külföldi lapokban, hogy a tisztelt képviselőház talán megengedi nekem, hogy azokra utalva csupán azoknak sommázatát adom rövidén elő. (Halljuk I Halljuk !) Horvát-Szlavon-Dalmátországok területén a régi bán helyébe uj bán neveztetett ki, a kire vonatkozólag mindjárt szükségesnek tartom annak megjegyzését, hogy az eddig közzétett nyilatkozatai bizalomragerjesztőek olyan tekintetben, hogy itt egy, az állameszme iránt hűséges és olyan bánnal állunk szemközt, a kinél a jövő iránt szabad több bizalommal lennünk, mint a múlt iránt volt. De ha tekintem azután azokat az eszközöket, a melyeket röviden abban foglalok össze, hogy az országgyűlés feloszlatása, volt képviselők letartóztatása, a hírlapok terén az egész vonalon egy barbár és a végtelenbe menő czenzura . . . Sümegi Vilmos: Elkobzás. Polónyi Géza : ... és elkobzások . . . Glieth Gyula: Tessék a horvát lapokat elolvasni, hogy miket irnak a magyarokról! Polónyi Géza : . . . — mindjárt azzal is fogok foglalkozni — s ha aztán látom ennek nyomán azon jelenségeket, a melyek egyelőre csak forradalom egy pohár vízben, egy deák-demonstráczióban nyilatkoznak meg, de a melynek háta megett ma már a publikácziók szerint egész kétségtelenül Medákovics vezérlete alatt az ellenzéki képviselők állanak : akkor a történelem tanúsága szerint olyan eszközökről van szó, a melyek eddig sehol sem vezettek a kölcsönös békés megegyezésre s különösen nem vezettek arra, hogy a védelmezni szándékolt állameszmének, a közös állam eszméjének szolgálatot tehettek volna. Én ma az eszközök alkalmazása tekintetében abszolúte tartózkodom a véleménynyilvánítástól, épen azért, mert interpellácziómnak épen az a czélja, hogy tájékozást szerezzünk az iránt, forognak-e fenn oly körülmények, melyek e rendkívüli eszközök alkalmazását esetleg igazolhatokká, esetleg elfogadhatókká tudnák tenni. 6i