Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-323

323. országos ülés 1912 január 12-én, pénteken. i5 kétségtelen, nem tar.om oly feketének e tekintetben a helyzetet, hogy eredményt ne érhessünk el; azonban, ha erre a preventív útra is rátérünk, sokkal nagyöbű eredményt fogunk elérni, mint ha utólag nymunk azokhoz az emberekhez, a kik már átmentek a fegyház, a börtön levegőjén, a kik már bizonyos iskolát hallgattak ott végig és kinevelték őket arra az útra., a. honnan csak kevesen térnek vissza. Igen helyesnek tartom a t. mimster ur eljárásában és a költségvetés Indokolásában azt a nézetet, a melyet a rabmunkákra nézve foglal el. Nálunk tényieg ugy van, hogy különösen a kertészet terén javitásokra, pótlásokra van szükségünk. Látjuk, hogy az e téren nagyfontosságú bolgár kertészetet még a mai napig sem tudta a magyarság eisajátitani. A midőn tehát az igazságügyi kormányzat rátér arra az útra, hogy a kertészettel foglalkoztatja a rabokat, akkor nem halad tovább azon az utón, a melyen konkurreneziát csinál n becsületes, tisztességes iparosoknak, hanem úttörő íesz oly helyzetben és utón, a melyben úttörőnek kell lennie. De azt hiszem, a rabok munkája kérdésében nagy fontossággal bír, ha. a külkereskedelmi adatokat és statisztikát kisérjük figyelemmel. A külkereskedelmi statisztika szempontjából vizsgálván ezeket az adatokat, rá kell jönnünk, hogy vannak bizonyos dolgok, melyek Magyarországon egyáltalában nem, vagy csak csekély mértékben gyártatnak. Ha már most ilyen dolgokra irányitjuk rá a rabmunkát, akkor olyan teret nyitottunk meg, melyen elsősorban kell az iparczikkek gyártásával foglalkozni. Hiszen ha nézzük Ausztriával való viszonyunkat, látjuk, hogy igen sok czikk van, ilyen a bőráru, a pamutáru, a gyapjuáru, melyeknek tételénél emelkedő irányzattal találkozunk az Ausztriából való behozatal tekintetében. Megengedem, hogy e tekintetben nehéz a helyzetünk, mert az 1908 : XII. t.- czikk, mely ép ugy, mint általában nálunk ezek a tizenkettes számú törvény czikkek, Magyarországra nem nagyon szerencsés, megköti Magyarország kezét sok irányban; de azért kellő tanulmány mellett rá kell jönnünk a helyes megoldásra, és megtaláljuk azokat a czikkeket, melyeknél a rabmunkát ugy foglalkoztathatjuk, hogy nem ütközünk bele ilyen tételes törvényekbe, és mégis apasztottuk azt a behozatalt, mely külföldről és különösen Ausztriából felénk árad. Feltétlenül szomorú és sajnálatos, hogy nekünk szegényes keretekben kell dolgoznunk, hogy a hadügyi költségek, melyek a nemzet vállaira halmoztatnak, rendszerint elviszik azokat a tételeket, melyeket a ministerek beállítani akarnak a költségvetésbe az ország közállapotainak szanálása, emelése érdekében. Mindamellett részemről erélyesebb politikát kivarrnék az igazságügyi kormányzat részéről is a pénzügyministerekkel szemben, hogy a pénzügyminister ur ne töröljön olyan tételeket, melyeknek már régen be is harangoztunk, melyek kielégítést kívánnak, Ha összehasonlítjuk az előző évek költségvetésének indokolásait, látunk számos oly kérdést, melyre az igazságügyi kormányzat már ráirányította a figyelmet, és melyeket ki kellett volna elégíteni. Ha nézzük a következő esztendőket, látjuk, hogy ezen tételekből azután a legnagyobb Tesz elesik, és kielégítést nem nyer. Nem akarok ezekre részletesen kiterjeszkedni és minden egyes kérdésre rámutatni, az igazságügyminister ur is nagyon jól tudja, hogy vannak ilyen dolgok, sőt még jobban tudja mint én, hogy mely terek azok, hol a konczepcziókat megakasztja az, hogy elviszik a pénzt. En tehát ennél a kérdésnél csak arra hívom fel az igen t. igazságügyminister ur figyelmét, hegy erélyesebben lépjen fel és kösse magát ezen kérdések megoldásához, hogy ilyen fontos tárczánál, a milyen az igazságügyi, ne kelljen mindig szegényesen előremennünk, hanem nagyobb területen nyerjenek az igények kielégítést. Egyébként a költségvetést a kormány iránti bizalmatlanságnál fogva sem én, sem pedig az a csoport, melynek megbízásából felszólalni szerencsém volt, nem fogadjuk el. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Szólásra következik ? Gr. Draskovich János jegyző: SimonyiSemadam Sándor ! Simonyi-Semadam Sándor: T. ház ! A költségvetést nem fogadom el pártom ellenzéki álláspontjánál fogva. Az előző szónokok közül Ráth Endre t. képviselőtársam teljesen kellő formában és minden sértési szándék kikerülésével mondott pár kellemetlenséget a minister urnak. Konstatálhattam, hogy nem jól esett a minister urnak a dolog. De méltóztassék megengedni, az a jelenség, a melyet ő feltárt, hogy t. i. a minister urnak egyes akcziói magukon hordják a pártszinezetet, meglehetősen elterjedt. Ugyancsak minden maliczia nélkül közlöm a minister úrral, hogy az ő egyik sajátos akcziója, a melynek igazán semmiféle okát nem lehet megtalálni, szintén ilyen színben tűnik fel az előtt a körzet előtt, a melyet érint. Ez az akczió pedig a vaáli kir. járásbíróságnak minden ok nélkül Bicskére való áthelyezése. A mint nekem mondották, a dologban a főkortes járt közben, a ki nagy szolgálatokat teljesített a minister urnak, és az ő kedvéért, illetve egy pénzintézetnek kedvéért történt egy egész vidéknek bíróságtól való megfosztása oly módon, hogy a jövőben a községek 30 kilométerrel távolabb lesznek a bíróságtól. A minister ur indokolása erre nézve — a jelenlevő uraktól hallottam — az volt, hogy nagyon helytelen, hogy mikor a takarékpénztár, melynek egyik elnöke vagy igazgatója az a bizonyos kortes ur, Bicskén van, az illetékes bíróság Vaálon legyen, és kijelentette volna, hogy a pénzintézethez kell vinni a járásbíróságot. Nekem tökéletesen mindegy ez a dolog, de mert láttam a minister urnak érzékenységét, a mikor Ráth Endre t, képviselőtársam szemére