Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-323

323. országos ülés 1912 stúdiumokra van szüksége, a melyeknek végered­ménye mégis csak az lesz, hogy teljesen nem fogja soha sem tájékozhatni magát. Megcsülanni látom az igazságügyi kormány eljárásában azt a módszert, hogy ezeket a törvé­nyeket egy egészbe kivánja összefoglalni és ugy akarja odaállítani. Nem tudom kellő elismeréssel honorálni az igazságügyi kormányzatnak ezt az igyekezetét, a mely arra irányul, hogy ez az em­iitett módszer követtessék és hogy valahányszor novelláris intézkedésekről van szó, lehetőleg fel­szivassék az egész törvény egy uj egészbe, hogy igy meglássa az a biró, az az ügyész vagy bárme­lyik ügyvéd is, a kinek arra a törvényre szüksége van, az egész anyagot és el tudjon abban kellőleg igazodni. T. képviselőház ! Sokan felvetették a sajtó megrendszabályozásának kérdését is. A magam részéről nem tudok azok álláspontjára helyez­kedni, a kik abban a véleményben vannak, hogy bizonyos nagymérvű megszorításokat kell a sajtó terén alkalmaznunk. Ha ugyanis látjuk, hogy olykor-olykor egy újságíró, a ki egy erősebb czikket ir, milyen üldözött vadként jelentkezik a biróság előtt és mennyit kell elszenvednie a biróságok büntetése folytán, akkor meg kell gondolnunk, hogy túlságosan megszorítanunk ta­lán még sem szabad a szó kimondását. Hány olyan dolog van, a mely nem kerül a biróságok elé, a melyről az újságírás húzza le a leplet és hány olyan eset van, a mikor épen a rágalmazási per keretében derül ki, hogy annak a főmagán­vádlónak, a sértett félnek teljes igazsága van s igy alkalom nyujtatik neki arra, hogy magát teljesen tisztázhassa. Egy azonban feltétlenül szükséges, hogy a mi­kor a biróság elé állanak a felek, akkor a sértett fél és a vádlott egyenlő felekként jelentkezzenek. Még a közönséges istenitélettel való jogszolgáltatá­soknál, a párbajokkal eldöntött bíráskodásoknál is ugy jártak el, hogy egyenlő fegyverekkel álltak ki az ellenfelek. Ezzel szemben a rágalmazási ~pe­rekben és általában minden bírósági büntetőpör­ben az a helyzet, hogy a sértett félnek a biróság előtt úgyszólván szólnia sem szabad, ellenben a vele szemben álló vádlottnak első és főfeladata, fő­törekvése az, hogy bemártsa a vele szemben álló sértett felet, a kinek jóformán a száját sem szabad kinyitnia. Szükséges, hogy a szerepek egyenlők legyenek és mindenik fél a maga igazságát szaba­don előadhassa és ne bízzuk kizárólagosan egy kö­zömbös félre, a kir. ügyészre a dolog elintézését, a ki a sértett fél helyzetét, esetleges igazát a maga szivében nem érzi ugy át. Egy különös kérdés is van, t. képviselőház, a melylyel az igazságügy keretében kívánok fog­lalkozni, és ez a czigánykérdés. (Halljuk!) Én ugy látom, t. ház, hogy a vademberek ellen nem mennek bűnvádi perrendtartással s a háborút sem a bűnvádi perrendtartás szabályai szerint vívják meg, már pedig itt egy harczról és hábo­rúról van szó, a melyet Magyarország a czigányok­janaár 12-én, pénteken. 43 kai folytat. Odaáll egy banda akármelyik község­ben — nemcsak a községeken kivül álló helyen, hanem bemennek magába a községbe, sőt ma már a városok sincsenek tőlük megóva — s le­gyilkolják a békés polgárokat. Es akkor előáll a büntető társadalom; keresi a büntető perrend­tartás szabályait és azok szerint akar azokkal a czigányokkal szemben igazságot szolgáltatni. Ebben a kérdésben minden ministernek a maga hatás­körében külön-külön és egymással karöltve kell módot találnia és kidolgoznia, a mely lehetővé tegye azt, hogy ezen, a modern korba többé egy­általában be nem illő állapotoknak egyszer már vége vettessék. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső­baloldalon.) Minden törvényhatóság meghozza a maga szabályrendeletét, a melyben kimondja, hogy a czigányok a törvényhatóság területéről kitolon­czolandók. A czigányokat át is tolonczolják a szomszéd határra, de ott azután eleresztik őket és azok visszaszöknek vagy elszélednek ide és amoda, az állapotok pedig megint csak ismétlődnek. Ezt igy tovább tűrni nem lehet, (Ugy van!) szüksé­günk van egy, direkte a czigányok ellen megalko­tandó kódexre ; szükségünk van úgyszólván statá­riális eljárásra, (Ugy van! jobbfelől.) a bűnvádi perrendtartás olyan módosítására, a mely lehetővé teszi azt, hogy ez a czigánykérdés megoldassék. (Élénk helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) Szük­séges, hogy a czigányoknak azonossága országosan megállapittassék ; mindegyiknek lakhelye kijelöl­tessék és azok ott letelepittessenek. Ha ez a kérdés különösen az igazságügy keretében igy meg nem oldatik, akkor mindig ki leszünk téve valameny­nyien annak, hogy bármikor haladunk mi, békés polgárok az országúton, elénk áll egy czigány­karaván, a mely ott rabol ki és ott gyilkol meg bennünket, a hol ér. (ügy van ! a jobb- és a bal­oldalon.) Hiszen akármelyik fürdőhelyre megy az ember, nem sétálhat ki annak a közelébe a nélkül, hogy egy vagy két czigánykaravánt ne találna, mikor aztán az ember egyedül áll egy egész csa­pattal szemben, igazán úgyszólván csak az őr­angyalokra van bizva a sétáló, békés polgárember­nek az élete. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélső­baloldalon.) Meg kell még emlékeznem az igazságszolgáltatás keretében egy olyan kérdésről is, a mely a kép­viselőházat érinti. Nap-nap után kezünkhöz kapjuk a képviselőház ügysorát és abban egy csomó kép­viselői mentelmi ügyet látunk, a melyek mind tár­gyalásra kész ügyek, de a képviselőház nem tár­gyalja le azokat és nem dönt abban a kérdésben, hogy a képviselő a bíróságnak kiadassék-e vagy sem. Ebből igen nagy kára van az igazságszolgál­tatásnak; ez megrendíti a hitet a jogkereső közön­ségben, a mely képviselővel állván szemben, nem tudja a maga igazát megtalálni; megrendíti a bíróságban a hitet, a moly hasztalan kéri a kép­viselőnek kiadását és feltétlenül kellemetlen arra a képviselőre nézve is, a kinek ügye hónapokon, sőt esztendőkőn keresztül szerepel az ügysorban 6*

Next

/
Thumbnails
Contents