Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-339

339. országos ülés 1912 január 31-én, szerdán. 4Í9 állítása. Mondjuk az államnak is, mert az állam a vármegyékben és az országban levő összes közkórházakat a rendelkezésére álló j^énzügyi eszközök csekélysége miatt képtelen egyszerre előteremteni. Erre nézve gondoskodik is a törvény, hogy a törvényhatóságok és községek is állithatnak fel közkórházakat. (Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Justh Gyula: Dreadnoughtokra telik? Jakabffy Imre államtitkár: A mióta az 1876. évi XIV. t.-cz., a mely a közegészségügyről szól, életbelépett, igy valósították meg és így vitték keresztül a gyakorlatban, (ügy van l a jobboldalon.) Már most Bihar vármegyének közönsége, humanitárius érzelmeitől áthatva és a közegészségügy magasztos feladatainak teljes tudatában, meghozza azt a nagy áldozatot, hogy közkórházat létesít. Az állam sem vonta ki magát ebből, mert az állam is rendkívül nagy összeggel, ha jól emlékszem, egy millió K-án felül való összeggel, támogatja ezt a kórházat. Győrffy Gyula: Ez sincs a javaslatban, sem az indokolásban. (Zaj. Elnök csenget.) Jakabffy Imre államtitkár: Azért mondom el, hogy felvilágosítással szolgáljak. Engedelmet kérek, ha az állam egy nagy összeggel támogatja a közkórházat, a mint azt épen Csermák Ernő t. képviselő ur is kívánta, és a vármegye is azt mondja, hogy ő is lelkesen felkarolja az eszmét, hegy a modern kor igényeinek és a higiénia minden követelményének megfelelő kó ház létesíttessék, akkor a vármegyének ezt az áldozatkészségét honorálni és nem visszautasítani kell. (ügy van! a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbalon : Ezt nem tudtuk !) Azt méltóztattak mondani, — ha jól emlékszem Győrffy Gyula t. képviselő ur mondta — hogy tudni akarja, hogy van-e szükség kórházra. Miért nem méltóztatott ezt Fogaras vármegye tekintetében megkérdezni? (Ugy van! a jobboldalon.) Győrffy Gyula: Nem voltam itt. Jakabffy Imre államtitkár: Fogaras vármegye is kórházi czélokra kérte, pedig sokkal szegényebb, mint Bihar vármegye. (Igaz! ügy van ! a jobboldalon. Felkiáltások : Kilátszik a lóláb !) Győrffy Gyula: De nem kért 9%-ot. Lovászy Márton : Ott nincsenek ilyen alapok ! Jakabffy Imre államtitkár: Miért nem kifogásolták ott % Hiszen Bihar vármegye teherviselési képesség szempontjából sokkal könnyebben elbírja az 5%-ot, mint Fogaras vármegye az 1%-ot. Már most áttérek a második részre, a biharvármegyei székház építésére. Azt mondják : mikor Bihar vármegye szükséglete megállapittatott a vármegye és a minister közt, mindenesetre történt gondoskodás az iránt, hogy az ily kiadások is fedezetet nyerjenek. Eengedelmet kérek, a belügyi budgetben minden esztendőben bizonyos összeg felvétetik arra a czélra, hogy az állam támogassa a vármegyéket oly kiadásaik teljesítésére, melyeknek viselése tulaj donkép elsősorban a vármegye kötelessége. Hiszen önkormánj^zat van, tehát a vármegyei székház kibővítése mindenesetre autonómikus hatáskör, melyben a vármegye tartozik a kiadásokat viselni. De itt is támogatja az állam a vármegyéket, és az idei budgetben 300.000 korona van felvéve arra a czélra, hogy vármegyei székházak és szolgabírói lakok helyreállíttassanak, helyesebben újjáépíttessenek. Már most méltóztassék számításba venni, hogy 63 vármegye van, és tessék a 300.000 koronát 63 vármegye között elosztani : vájjon mennyi fog Bihar vármegyére jutni ? Nagyon természetes tehát, hogy ha az állam nem képes Bihar vármegye összes szükségleteit fedezni, Bihar vármegyének áll elő az a kötelessége, (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) hogy a saját önkormányzati teendőivel járó költségeket viselje. Mindezek alapján kérem a t. házat, méltóztassék a határozati javaslat félretételével a törvényjavaslatot elfogadni. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Győrffy Gyula képviselő ur a házszabályok 215. §-a alapján személyes kérdésben kivan szólni. Győrffy Gyula : T. képviselőház ! Igen röviden személyes kérdésben kérem a t. képviselőház figyelmét. A t. belügyi államtitkár ur csodálkozását fejezte ki és nagyon hangsúlyozta, hogy miért szólaltunk fel épen akkor, mikor Bihar vármegye pótadójának felemeléséről van szó . . . Szabó János: Ez a lóláb! (Zaj.) Lovászy Márton : Van ott lóláb elég ! (Zaj.) Győrffy Gyula: ... és miért nem szólaltunk fel például Fogaras megyénél, mikor tudvalevőleg Fogaras megye sokkal nehezebben viseli a pótadót, hogy tehát miért sajnáljuk, és miért sietünk csak Bihar vármegye segítségére ? Ebben az államtitkár ur bizonyos czélzatosságot imputált nekünk. (Felkiáltások jobbfelől: Ugy is van !) T. képviselőház ! Azt hiszem, ide s tova 25 éve vagyok tagja ennek a háznak, soha életemben senkit nem gyanúsítottam, soha titkos czélzatokkal a ház előtt fel nem szólaltam. Hivatkozom Bihar vármegye mindazon képviselőire, kikkel régibb idő óta szerencsés vagyok érintkezni, ismeretségben, sőt barátságban lenni, vájjon Bihar vármegye iránt akár politikai, akár tárgyi okoknál fogva tanusitottam-e animozitást akár magánkörben, akár itt e házban 1 Én tehát azt hiszem, harátaim nevében is a leghatározottabban visszautasíthatom azt az inszinuácziót, mintha mi Bihar vármegyének ezt a kérését ilyen személyes motívumok szerint ítélnők meg. Magamra nézve pedig csak annyit mondhatok, hogy Fogaras vármegye ügyénél is felszólaltam volna, de nem tehettem, mert egyáltalában nem is voltam itt. Ezen személyes kérdés kapcsán bátor vagyok azt is megemlíteni, hogy az államtitkár urnak