Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-339

53.9. országos ülés 1912 január 31-én, szerdán. 475 dorfi kórházat 18% katasztrális holdra tervezték, de a körülzárás veszélyét elkerülendő, 55 katasztrális holdon épült fel. A Szent Jánoskórház, a mely 500 ágyas, 4 millió koronával épült 18 katasztrális holdon, és ma már szűk, mert a tüdőbetegek részére két szanatóriumot és a Wodiánerféle üdülő-telepet vitték be. A kórház nem terjeszkedhetvén kifelé, terjeszkedett felfelé, drága költséggel emeletesekre épittette a pavillonckat. Ezeket az elriasztó példákat Bihar vármegye közönségének i sem lett volna szabad figyelmen ki vülf hagynia. Van itt még egy másik kérdés is ; a telek vízvezetékkel való ellátása 15—20.000 koronába kerül, a villanyvilágítás legalább 10.000 koronába, mert Nagyvárad városa nem adja önköltségen sem a villamosvilágitást, sem a vízvezetéket, azért, mert a város vezetőfaktorai nincsenek belenyugodva abba, hogy a kórház ezen a helyen épüljön föl, és így a város érdekeit kellően nem szolgálja. Beszélnek ugyan friss levegőről is, de a terület fekvése olyan mély völgykatlanban van, hogy a levegő ott okvetlenül megszorul, azután hátrányul szolgál a Gőz-Centrale füstje, és a körülötte épült vülák, lakások és az elmegyógyintézetből kijövő rossz levegő és füst. Az elmegyógyintézetről jut eszembe, hogy a kórház építése már azért sem helyes oda, mert az elmegyógyintézet fekvése is indokolja az én állításomat, ott is folytonosan talajvízzel küzdenek, olyanynyira, hogy több épület fundamentuma már beton-ágyban nyugszik, az épületek repedeznek, folytonos tatarozást kivannak. Ha ideteszszük az uj kórházat, a mizériák ennél is elő fognak állani. Volna itt még ezer meg ezer részlet, de én azokkal nem foglalkozom, igy is nagyon hosszan vettem igénybe a t. ház figyelmét. (Halljuk I balfelől.) Csak figyelmébe ajánlom a belügyminister urnak, hogy a megvásárolt Diósy-féle területnél győződjék meg állitásom igaz és helyes voltáról, szakközegek utján és ha az én meggyőződésemet magáévá teszi, akkor méltóztassék a Diósy-féle telket parczellázva némi kárral eladni, és ezen vételárhoz hozzácsatolva a régi kórház eladási árát, a mely 220—240.000 korona, a mint értesültem, Bihar kombináczióba is vette a telket, az uj megyeház építésére, azután hozzácsatolva a 20 fillérnyi ágyankinti hozzájárulást, a melyet a belügyministerium igért a kórházápolási alap javára, akkor kap érette olyan telket, a mely a czélszerüségnek, a jövő fejlődésnek mindenben megfelel, berendezhető lesz nem 400, hanem 500 ágyra, és ezen az utón elérünk olyan mérvű megtakarítást, hogy a kórházat berendezhetjük a modern higiénikus intézmények • kívánalmai szerint, és akkor évszázadokra nem fog uj megterheltetés hárulni a megyére a kórház kérdéséből kifolyólag, marad pénz a tüdőbetegek szanatóriumára, lehet fejleszteni a belényesi kórházat, a nagyszalontai kórházat, és ekkor Bihar vármegye egészségügyi kérdése helyes irányban fog megoldást nyerni és az egy és fél százalékos pótadó, a melyet én magam is megszavaztatni kérek, a szegény népre nom fog visszatetszőleg hatni, mert a nép érdekeit fogja szolgáim, és áldásos lesz az egész vármegye egészségügyére nézve, szegényre, gazdagra nézve egyaránt. Kérem a belügyminister urat, méltóztassék az általam felsorolt aggályokat beható vizsgálat tárgyává tenni és ha ezek tényleg beigazol ást nyernének, abban az esetben kérem, méltóztassék utasítani az illető szakközegeket az általam kifejtett dolgoknak beható vizsgálatára, mert távol áll tőlem minden politikai czélzatosság és minden ellenzékeskedés, mert ez a legkomolyabb, a legbecsületesebb, a leghumánusabb ügy szolgálatában álló kérdés. Kérem ennélfogva a másfél százalék pótadót megadni, de a két és fél százalékos megyei építkezési alapra szánt pótadót megtagadni, annál inkább, miután Bihar megyének állami dotácziója, ha jól tudom, Pest vármegye után a legnagyobb. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Beöthy László kereskedelemügyi minister: T. ház ! Mivel a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatai szemben két indítvány is terjesztetett be, méltóztassék megengedni, hogy ezen indítványokkal szemben röviden nyilatkozhassam és mindjárt arra kérjem a t. házat, hogy mindkét indítványt elutasítani és a törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. Kérem pedig elutasítani Nadányí Gyula t. képviselő ur indítványát azért, mert ő indítványában tulaj donképen azt akarja, hogy az a négy százalék, a melylyel a vármegye pótadója felemeltetni szándékoltatik, osztassék kétfelé, abból két és fél százalék, a mely a kórház czéljaira használtatnék, engedélyeztessék, a többi azonban tagadtassék meg. Azt hiszem, hogy nagyon messze mennénk ily módon, mert ez az autonómia sérelme volna. Szerintem tisztán autonómikus jogkör annak a meg határozása, hogy a vármegye az általa kivetendő pótadót miféle czélokra akarja felhasználni. (Ugy van I Ugy van ! a jobboldalon és a középért.) Miután a törvény szerint 5%-nál magasabb pótadót nem vethet ki, a maximumot pedig, a mit kivethetett, már felhasználta, a törvényhozásnak kell a felől intézkedni, hogy megadja-e a vármegyének a jogot, hogy a vármegye lakosait az eddigi pótadón felül még további pótadóval terhelje meg. Addig menni azonban, hogy itt a házban döntsük el, hogy ez a pótadó Bihar vármegyében mire használtassék fel: azt hiszem, ez az autonómia megsértése és egy igen veszedelmes preczedens volna, (ügy van ! ügy van ! a jobbóldalon.) Miután az autonómia ügyével nem akarnék itt foglalkozni, méltóztasssék megengedni, hogy azokra, a miket Nadányí t. képviselőtársam indo kolásában felhozott, itt most ki ne terjeszkedjem. Ö tulaj donképen Bihar vármegye kórházi ügyét tárgyalta. Ezt lehet tárgyalni, és eldönteni Bihar megye törvényhatósági termében, ott megtehette volna a képviselő ur, a ki bizottsági tag is, hogy 60*