Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-339

476 339. országos ülés 1912 január 31-én, szerdán felszólaljon f tudtommal nem élt e joggal, de ott lett volna helyén ezt kifejteni, nem itten. (Ugy van! Ugy van! a középen.) Arra kérem tehát a t. házat, hogy Nadányi képviselő ur indítványát elutasítani méltóztassék. A mi Lovászy Márton t. képviselőtársam indítványát illeti, kérem, méltóztassanak azt is elutasítani. (Helyeslés jobbfelől.) Semmi kifogásom nem volna az ellen, —• különben sem engem, hanem a belügyminister urat illeti az intézkedés — hogy elrendeltessék-e Bihar vármegye számadásainak megvizsgálása, vagy nem. Azt hiszem, ez ellen kifogása Bihar vármegyének legkevésbbé sem volna. Én, a ki ismerem Bihar vármegyét, nyugodtan állithatom, hogy Bihar vármegyének ügykezelésében semmi titkolni valója nincsen. (Igaz! Ugy van ! jobbfelől.) Nagyon szívesen járulnék hozzá, de már a szokatlanságánál fogva is mellőzni kérem, mert ez azt a színezetet viselné magán, ha elrendelnék, hogy az bizalmatlanságból történik. Hogy erre nincsen indok, hivatkozom Nadányi t. képviselőtársamra ; ő, a ki Bihar vármegye állásfoglalását támadta, egyetlen szóval sem mondotta ezt, sőt maga is hozzátette, hogy Bihar vármegye ügykezelésében semmi szabálytalanság nincs. Ha lenne, méltóztassék elhinni, ő, á ki ellenzéki álláspontot foglal el a vármegyében is, itt is bizonyára alludált volna erre. Én tehát ebből a szempontból, egy vármegye reputácziójának érdekében kérem a t. házat, hogy az indítványt mellőzni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Legyen szabad még, t. ház, Lovászy Márton képviselő urnak különben — elismerem— tárgyilagos, higgadt hangon tartott felszólalására egy pár ténybeli megjegyzést termem. (Halljuk! Halljuk/) Három tényt hozott fel Bihar vármegye ügykezeléséből, a melyek, mint kivettem, megütközést keltettek benne. Az egyik az, hogy Bihar vármegye túlteszi magát a törvény azon intézkedésén, hogy a midőn pótadó megszavazásáról van szó, erről a bizottsági tagok kézhez szóló meghívóval értesíttessenek. Méltóztassék elhinni, hogy clZ, db Iá ezt mondta a t. képviselő urnak, tévedésben van. Nem egy, de sok meghívót tudnék mutatni, melyekben ki van téve, hogy Bihar vármegye ennyi és ennyi pótadót akar kivetni és erre a bizottsági tagok meghívókat kapnak. Ha nem ez az eset fordul elő, nem kapnak meghívót, hanem kitétetik a tárgysorozat nyolcz nappal előbb és bárki megtekintheti. A törvény csak a pótadó esetén rendeli az ilyen értesítést és legyen nyugodt a t. képviselő ur, magam is bizottsági tag vagyok, és ilyenkor mindig névre szóló meghívót kapok. A másik eset, a miről a képviselő ur említést tett az, hogy Bihar vármegyében egy főszolgabíró nyugdíjaztatott munkaképtelenség folytán és az árvaszéknél kapott alkalmazást. Megjegyzem, hogy ma a helyzet nem igy áll, mert az illető nincs az árvaszéknél, de tény, hegy egy főszolgabíró, a ki nyugdíjaztatott, az árvaszéknél kapott alkalmazást. Csak egyben méltóztatik tévedni, abban t. i., hogy miért lett az illető nyugdíjazva ? Nem azért, mert munkaképtelen volt, hanem, mert az általános választásnál nem lett megválasztva. A képviselő ur jól tudja a törvényt, mely szerint az, a ki a választáson kisebbségben marad, nyugdíjazandó. És miután szükség volt napidíjas ülnökökre, mely állások azóta el lettek törölve, az árvaszéknél az illető alkalmazva lett. Megnyugtathatom tehát a képviselő urat, hogy nem munkaképtelen tisztviselő lett alkalmazva, hanem olyan, a ki kisebb-, ségben maradt a választásnál. Végül a harmadik dolog, a mit méltóztatott felhozni, a főszolgabírói lakokra vonatkozik. Tény, hogy Bihar vármegyének ezen a czimen meglehetősen nagy kiadásai vannak, de ez a vármegyének autonóm ügye. A vármegye ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogv mind a 17 főszolgabirájának házat építtet. Hogy ezt kevesebb költséggel is tehette volna, megengedem, de a vármegye igy határozott. Különben is nem mostani keletű dolog ez, t. képviselőház, évtizedek óta fel vannak már épitve ezek lakok. Ennek költségei meglehetősen nagy ossz get tesznek ki. Épen azért kéri a vármegye — mivel az u. n. közszükségleti alapból nem tudja e kiadásokat fedezni, — hogy ennek czimén, valamint kulturális költségek czimén is, a miket már az előbb is voltam bátor felemlíteni és a miket Nadányi Gyula t. barátom is igen jól ismer — vármegyei és vidéki kórházakról és általában közegészségügyi czélokról, főleg pedig a tüdővész elleni védekezésről van itt szó — pótadóját felemelhesse. A magam részéről is csak ismételten kérhetem a t. házat, méltóztassék ezt a javaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök : Szólásra következik ? Lovászy Márton jegyző: Csermák Ernő ! Csermák Ernő: T. képviselőház ! Csodálkozásomat fejezem ki azon, hogy az igen t. túloldal , a tárgyilagos vitát ebben a kérdésben mellőzni akarja és mielőtt még meghallgatná azokat az érveket, a melyeket mi felhozunk, máris állást foglal. ; . Én Bihar vármegyének, vagy Biharországnak (Derültség jobbfelől.) viszonyait nem ismerem, s ebben a tekintetben kétségtelenül hátrányban vagyok az igen t. minister úrral szemben ; viszont azonban előnyöm vele szemben az, hogy engem az ottani helyi dolgok nem befolyásolnak, s én felszólalásomban csak az országos törvényeket és aa autonómiára vonatkozó rendelkezéseket kívánom figyelembevenni. (Zaj a jobboldalon.) Nem óhajtok még a nép táplálkozási viszonyaivá) sem foglalkozni, a mire Nadányi t. képviselőtársam rámutatott, ámbár az informáeziók itt is ellenkezők, mert ugy tudom, hogy nemcsak a kukoriczakenyeret, de a rákot is igen szeretik Biharországban. (Derültség.) Ezzel a kérdéssel azonban, ismétlem, nem akarok foglalkozni.