Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-339

IU 339. országos ülés 191Í Határozati javaslatom a következőképen szól (olvassa) : »Határozati javaslat. Mondja ki a képviselőház, miszerint a Bihar megye törvényhatósága által megszavazott 5 százalékot meghaladó 4 százalékos pótadóból nem engedélyezi a vármegyei épitkezési alapra megszavazott 2 és fél százalékos pótadóemelést, ellenben a közkórház kitelepítési czéljaira és egyéb közegészségügyi czélokra megszavazott 1% százalékos pótadó engedélyezéséhez hozzájárul, ha ezen kórház czélszerüen, gazdaságosan és a jövő fejlődés figyelembevétele mellett építtetik fel.« (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tiltakozom, t. képviselőház, az építési alapnak adandó két és fél százalékos pótadó ellen, tiltakozom pedig azért, mert a biharmegyei főszolgabírói lakások építése körül a legnagyobb luxus folyt és folyik talán ma is. Hiszen helyenként 8—10, sőt ennél még több szobából álló szolgabírói lakás áll a föszolgabirák rendelkezésére, a hivatalos helyiségeken kivül. Hogy csak egy példát hozzak fel, ott van a cséffai főszolgabíró lakása. Pedig a helyes megoldás az volna, hogy olyan lakásokat építsünk, hogy a főszolgabírói lakbér amortizáczió utján fizesse ki annak előállítási költségét a megyei közönség megterhelése nélkül. A főszolgabíró nem bizalmi állást tölt be, mint egy főispán, hanem tisztviselő, a ki dolgozik és a ki a dolgáért ellenértékül kapja a megélhetésére szükséges eszközöket. A főszolgabiróság ma már nem nobile officium, hanem kenyérkereseti pálya, mint minden közpálya. Ha pedig a megye túllépte az éptkezéseknél a megengedett határokat és már előre elköltötte az arra szánt pénzt, (Zaj balfelől.) akkor ez nem indok arra, hogy a lakosságot e miatt uj adóval terheljük meg. Hiszen, hogy mily nagyarányú építkezések folytak, igazolhatom avval, hogy csak a főszolgabírói építkezések kamata fejében 36.05') koronát kell fizetnie Bihar vármegyének a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak. A magáét elköltheti az ember, mert ezért csak saját lelkiismeretének felelős, a ki azonban a közvagyonból gazdálkodik könynyelmüen, meggondolatlanul, nem mondom, hogy rosszakaratulag, azt felelősségre kell vonni, ez az igazság. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Épen ezen általam felhozott indokok alapján kérem, méltóztassék ezen 2%%-os pótadó megszavazását megtagadni. Evvel szemben azonban megadandónak vélem az iy

2

%-os kórházépítési és gyermekvédelmi alapra szolgáló pótadót, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) annyival inkább mivel a biharmegyei közkórház kitelepítése elodázhatatlan feladattá vált. Ezt a vármegye közönsége már megoldotta, csakhogy sérelmes módon, mert sérelmesen, meggondolatlanul és nem elég körültekintően járt el akkor, a mikor a körülbelül 2 millió koronába kerülő uj kórház felépítésénél nem vette figyelembe a gazdaságos eljárást s a kórház jövő fejlődésének lehetőségét. A régi 400 ágyas kórház helyett egy uj 400 ágyas kórházat építenek. ' január 31-én. szerdán. Hol itt az észszerüség ? Ha a régi 400 ágyas kórház szűk, akkor az uj 400 ágyas kórház is csak szűk lesz. A megvett telek fekvésénél fogva útját állja a pavillonrendszer szerinti fejlesztésnek és csak emeletről-emeletre, kaszárnyarendszer szerint lehet majd fejleszteni a kórházat, a mi nem felel meg Bihar vármegye és Nagyvárad város 600.000 főnyi lakossága igényeinek. A továbbépitkezést kizárja a terület kicsi volta, szerencsétlen, szalagszerű fekvése, 7%-os emelkedése és az a körülmény, hogy már előre három oldalról be van épitve. Lehet, hogy 20—30 évre megfelel a kórház a kívánalmaknak, de azután építhetünk uj kórházat uj pótadóval, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Most pedig igyekezni fogok kimutatni, hogy nemcsak a magam, de irányadó körök véleménye szerint is, hol követte el Bihar vármegye a hibát. Előre kijelentem, hogy e kérdés körül nincs semmi szabálytalanság, semmiféle visszaélés, csak konok makacsság. A kórházkérdésnek a megoldása már az első percztől fogva nagyobb vitákra adott alkalmat, annyira, hogy ez a kérdés ugy a megyei, mint a városi albizottságoknál csak egy vagy két szótöbbséggel mehetett keresztül. Ugyanekkor a város már felajánlott Bihar vármegyének az úgynevezett Bóné-kut melletti területből 20 katasztrális holdat a kórház czéljaira ingyen. Minthogy azonban ez meglehetős távol van a vasúttól, a megye nem fogadta el. Választásra kínálkozott akkor a megyének az úgynevezett epreskerti terület, a mely a szomszédos területtel 13 katasztrális holdra lett volna kikerekíthető és 45.000 K-át kértek érte és a 20 holdas rimanóczi telek 80.000 K-ért. Itt követte el azután a megye a hibát, mert a formáért feláldozta a lényeget, ugyanis a kórházak együttes kezelésének a formájáért feláldozta a kórház czélszerüségét és a kórház jövő fejlesztésének a lehetőségét. Megvette ugyanis a Diósy Lajos-féle hét katasztrális holdat hegyoldalban 145.000 K-ért. Vásárolt 43.162 kvadrát területet a kórház czéljaira, holott kiváló szakértő építészek számításai szerint egy 400 ágyas kórházhoz 40 köbméter ürterület és 150 kvadrátméter térterület' mellett 60.000 kvadrátméter szükséges. Ez a teória számítása, de ha gyakorlati alapon veszszük, t. i. az egy- és kétemeletes kórházrendszert véve alapul, akkor az ürterület leesik 150-ről 130-ra, vagyis akkor 52.000 kvadrátméter terület szükségeltetik. A megye azonban 43.162 kvadrátot vásárolt, tehát a hiány mindiárt kezdetben 9000 kvadrátméter. Ha azonban figyelemmel vagyunk a fejlődésre, a hogy a szakértők véleményükben ezt akkor ki is fejtették, legalább 18—20 kat. hold terület szükséges. Természetes, hogy a kórháznál figyelembe veendő az is, hogy emelkedett fekvésű legyen, talajvíztől mentes helyen, közel a vasúthoz, országutakhoz, könnyen elérhető, a városon kivül, de mégis annak köz- vétlen közelében. Végül oly terület szükséges, a mely ne legyen körülépitve, hogy a fejlődésnek útja legyen. A hires 430 ágyas Hamburgi Éppen