Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-339

472 559. országos ülés 1912 január 3l-en, szerdán. T. képviselőház ! Az iránt sem nyújt felvilágosítást sem a törvényjavaslat indokolása, sem az igen t. előadó ur beszéde, vájjon ezek a határozatok íelebbezéssel megtámadtattak-e vagy sem ? Mert azt hiszem, felesleges bővebben magyaráznom az igen t. képviselőház előtt, hogy ez nagy különbség. Ha valamely határozat íelebbezéssel meg nem támadtatik, az annak a jele, hogy az a határozat a vármegye közönségének kebelében ellen mondást nem keltett, közmegnyugvást idézett elő. Egészen másként áll a dolog, ha az ellen egy vagy több felebbezés adatott be, mely esetben nekünk, kik végső fórum gyanánt Ítélkezünk, ismernünk kell azon okokat, melyeket a felebbezők a határozatok érdeme ellen felhoztak, mert csakis igy vagyunk képesek a határozatokat és a pótadók kivetésének feltétlen szükségét egészen objektíve megítélni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tudomásom szerint ezen határozat ellen igenis adatott be felebbezés és ezekben a felebbezésekben igen nyomós okok hozattak fel e pótadók kivetése ellen. Mégis sajnálattal vagyok kénytelen konstatálni, hogy nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezen felebbezésnek vagy felebbezéseknek indokait itt mérlegelhessük és azok alapján ítélhessük meg ezen ügyet. (Igaz ! ügy van! a szélsóbaloldalon.) Azonkívül mindenesetre szükséges lett volna kiterjeszkedni némileg a dolog anteozendenoziáira, is, mivel tudomásom szerint Bihar vármegye közönsége nem először tesz kísérletet ennek a pótadónak a felemelésére, és a múlt kormányhoz is tett már felterjesztést, ezt a kívánságát azonban a múlt kormány egyszerűen elutasította. Nekünk, hogy teljesen tárgyilagosan Ítélhessünk, ismernünk kellene azon indokokat is, a melyeknek alapján a múlt kormány a pótadófelemelésnek megtagadását tartotta szükségesnek. (Helyeslés a szélsóbaloldalon.) Továbbmenve, az ügynek beható elbírálása végett feltétlenül szükségünk volna arra, hogy ne csak annak az uj, a szokott mértéket meghaladó 4%-nak hovaforditását ismerjük, hanem ismernünk kellene az egész 9 százaléknyi pótadó hovaforditását is. Nagyon megtörténhetik ugyanis, hogy az 5%-ot meghaladó pótadót itt a törvényhozás előtt nagyon tetszetős színekbe öltöztetik, annak okvetlenül szükséges voltát itt színesen illusztrálják ; ez azonban nem nyújt nekünk garancziát arra, vájjon az 5 százalék, mely már kimerittetett, nem fordittatik-e felesleges czélokra, (Helyeslés a szélsőbaloldalon) vájjon nem lehetne-e ezen okvetlenül szükséges czélokat azáltal fedezni, hogy az a felesleges 5 százalék redukáltatnék, és igy az 5 százalékot meghaladó pótadó elkerülhető volna. (Helyeslés a szélsóbaloldalon.) E tekintetben megint csak nem nyújt felvilágosítást sem a javaslat indokolása, sem az igen t. előadó ur, vájjon az az 5 százalék mire fordittatik. Tudomásom szerint annak az 5 százaléknak legnagyobb tétele bizonyos közszükségleti alapra kivetett pótadó, a mely az én informáczióm szerint 3.5%-ra megy. Bocsánatot kérek, én is szolgáltam a vármegyét, nekem is van bizonyos praxisom, de ilyesmit még soha nem hallottam. Hogy mire fordítják, vagy mire szándékoznak fordítani ezt a közszükségleti 3.5%-os alapot, arra nézve csak egyetlenegy esetet vagyok bátor illusztráczió gyanánt a t. képviselőház előtt felhozni. Bihar vármegye egyik főszolgabírója nyugalomba ment, a legnagyobb valószínűség szerint munkaképtelenség miatt. Ugyanezt a nyugalomba helyezett főszolgabírót a vármegyei árvaszéknél alkalmazták, a hol körülbelül kétszer annyi fizetést kap, mint a mennyi a nyugdija, és az árvaszéki ideiglenes, vagy nem tudom miféle alkalmaztatásával járó fizetése ebből a közszükségleti alapból fedeztetik. (Felkiáltások balfelől: Hallatlan !) Bocsánatot kérek, ha egy köztisztviselő munkaképtelen és ennélfogva nyugdíjba megy, akkor teljes lehetetlenség, hogy ugyanannak a vármegyének pénztárából közfizetést húzzon. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Győrffy Gyula : Kijátszása a törvénynek ! Lovászy Márton : A mint a t. előadó ur mondotta, ennek a 4%-nyi uj adónak legnagyobb tétele az úgynevezett középitkezési alap. Meglehetős súlyos, meglehetős magas tétel mert 2'5%-ára rug az összes állami adóknak. Ebből szándékozik Bihar vármegye részben székházát fentartani, de főleg a járási főszolgabírói lakásokat felépíteni és felszerelni. Tisztelettel kérdezni vagyok bátor a t előadó urat, és megkérdezném, ha jelen volna, a t. belügyminister urat, vájjon nincs sürgősebb teendője Bihar vármegyének, mint fényes főszolgabírói lakásokat építeni ? Hiszen ha megtekintjük azt a statisztikai kimutatást, a melyet a kormány által nemrégiben beterjesztett kormányzati jelentés és statisztikai évkönyv tartalmaz, azt látjuk, hogy Bihar vármegyében még ma is nem kevesebb, mint 25.624 gyermek nem jár iskolába, azért, mert nincsen iskola. (Félkiáltások balfelől: Szép dolog !) Csak a napokban olvastuk az újságokban Bihar vármegye alispánjának egy jelentését, a melyben arról panaszkodik, hogy hiába rendeli el a községek legnagyobb részében az iskolák építését, azok a községek olyan szegények, hogy iskolát építeni abszolúte nem képesek. Ezek után azt kérdem én : mi jogon meri állítani a közigazgatási bizottság a maga jelentésében, és mi jogon állithatja a t. előadó ur azt, hogy ez a pótadó Bihar vármegye adózási képességét nem érinti, mikor a vármegye népességének nagyobb része oly szegény, hogy a legelemibb kulturális szükségletét, az iskolák építését sem tudja fedezni ? Mi jogon állithatják és kívánhatják azt, hogy azoknak a községeknek nyomorult népe, a mely több mint 80%-nyi pótadóval van megterhelve, köteleztessék fényes főszolgabírói lakások építésére ? (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Engedelmet kérek, ez a gazdálkodás nem vall