Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-338
458 33$. országos ütés 1912 január 30-án, kedden. minister úr második Ígéretére vonatkozó indítványoknak is a gyakorlatban való keresztül vitelét. Az az összeg azonban, a melyet e czélra Egry Béla t. képviselőtársam fedezetül megjelölt, sajnos nem fog rendelkezésre állani, vagy legfeljebb egy igen jelentéktelen részben lenne erre felhasználható, mert méltóztatnak tudni, hogy ugyancsak a polgári perrendtartás és ennek tervben lévő életbeléptetési törvényjavaslata folytán uj tanácselnöki állások lesznek szükségesek és igy e czimen és a már elfogadott 3. §. következtében az igazságügyi kormányzatnak az igy előálló uj kiadások fedezetéről, még pedig lehetőleg a mai kiadás keretében okvetlenül gondoskodni kellett. Itt találták meg azon fedezeteket, a melyeket a reform gyakorlati keresztülvitele alkalmából okvetlenül biztosítani kellett. Méltóztassanak tehát azok a t. kéjoviselő urak, a kik igen helyesen emelték ki a királyi tábla bíráinak jelenlegi helyzetét és azt a gyakorlati szükséget, a mely e tekintetben felmerült, megnyugodni abban, hogy az igazságügyi kormányzatnak a jövendőben is törekvése lesz fokozatosan és oly módon eljárni, hogy az elhangzott óhajok mielőbb kielégíttessenek. Annál is inkább, mert kétségtelennek kell tartanom és annyit e helyről is el kell ismernem, hogy a királyi táblák helyzetében az igazságügyi reform által, a kisegítő kúriai birói állások megszüntetésével, s a tanácstagok számának csökkentésével feltétlenül, ipso facto rosszabbodás fog előállani és további rosszabbodás is előálland, ha a mint több oldalról óhajtják, a Curiától a politikai ügyek a közigazgatási ágra lesznek átvive, a mi — talán felesleges is mondanom — abból a szempontból, hogy a közigazgatás és igazságszolgáltatás egymástól elválasztassanak, épen olyan óhajtandó, mint a milyennek kell tartanunk jogászi szempontból azt, hogy az alsó fokon a közigazgatás ne foglalkozzék igazságszolgáltatási kérdésekkel. (Helyeslés a baloldalon.) Mindezeket a szempontokat azonban a javaslat ki nem elégíthette. Ezekből az indokokból kérem, méltóztassék a szakaszt változatlanul elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Mivel a 11. §. nem lett megtámadva, azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház azt elfogadja. E szakaszszal _ kapcsolatosan azonban kétrendbeli pótlást kell külön-külön szavazás alá bocsátani. Az egyik pótlást Sághy Gyula t. képviselő ur adta be, s ez szól a következőképen (olvassa) : »A kir. táblai bírákra nézve pedig e szám harmínczban állapittatik meg«. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e ezt elfogadni ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A többség a pótlást mellőzni kívánja. Ugyancsak pótlást adott be Egry Béla képviselő ur. Ez a következőképen szól (olvassa) : »Az 1907 : I. t.-cz. 2. §-a akként módosul, hogy a kir. kúriai birói czimmel és jelleggel felruházott kir. táblai birok száma az évi költségvetésben megállapított együttes létszám egyötödét meg nem haladhatja.« Kérdem a t. házat, méltóztatik-e ezt a pótlást elfogadni ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A többség ezt a pótlást is mellőzi. Következik a 12. §. Szász Károly jegyző (olvassa a 12. §-t). Elnök: Ha szólni senki sem kivan, a szakaszt elfogadottnak jelentem ki. Szász Károly jegyző (olvassa a 13. §4.) Elnök : Szólásra következik ? Lovászy Márton jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula: T. képviselőház! Ezen szakasznak a Curiára vonatkozó intézkedését a magam részéről a legnagyobb helyesléssel fogadom, a mint kifejezést adtain ennek már az általános vita alkalmával is. Helyeslem, hogy a birói erők kiméltetnek és nem j>azaroltatnak felesleges módon s ezért egészen helyes intézkedésnek tartom, hogy a Curiánál mindenféle ügyben ötös tagú tanács ítélkezik. (Helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem, hogy ez által a Curia inkább fog megfelelhetni azon nagy és súlyos feladatnak, a melyet meg kell oldania, s remélem, hogy ezen intézkedés folytán a restancziák is nagy mértékben apadni fognak, mert a birói erő jobban lesz kihasználva. (Ugy van! balfelöl) Nincs ezzel a rendelkezéssel teljes összhangban az, hogy a harmadik bekezdésben a királyi ítélőtáblák csak a felfolyamodások felett ós a felülvizsgálati ügyekben határoznak hármas tanácsban, tehát, hogy a felebbezési ügyekben a királyi ítélőtábláknál továbbra is megmarad az ötös tanács. Igaz, hogy a törvényszékeknél is háromtagú tanács intézkedik s igy, ha ennek a rendelkezésnek valami indoka van, az csak az lehet, hogy mivel felebbezési fórumról van szó, a nagyobb tanács Ítélkezzék, mint az első fórum. Azonban nem az a fő a felebbvitelnél, hogy nagyobb számú tanács hozza meg az Ítéletet, mert ott különben is mindenesetre nagyobb birói praxist és képzettséget kell feltételezni. A táblákhoz rendszerint nem nagyon fiatal és nem kezdő birák kerülnek fel s hogy a felebbviteli fórumokon jobban vagy helyesebben ítéljenek, erre nincsen befolyással az, hogy kisebb vagy nagyobb tanács itélkezik-e? Ellenkezőleg én azt hiszem, hogy a hol három bíró hozza az ítéletet, ott mindegyik részéről nagyobb a figyelem, mint egy nagyobb tanácsban, a hol, sokan lévén, arra gondolhatnak, hogy majd a másik figyel helyettük. (Ugy van! balfelől. Derültség.) Ez tehát nem is következetes, de nem is szűk-