Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-338

338. országos ülés 1912 január 30-án, kedden. 451 Különösen meg vannak határozva mindazon okok, a melyek miatt ezt meg lehet tenni. Maguk azon fegyelmi büntetések, a melyeket ez az 1871 : VIII. t.-czikk megállapít, sokkal kevésbbé súlyosak, legnagyobb részben, azon büntetéshez képest, a melyet a 9. §. alkalmazása jelenthet. Ha pedig ennek alkalmazását az igazságügyi kormány igénybe akarja venni, akkor abszolúte semmi taxácziója nincsen annak, hogy micsoda esetben lehet ilyen eljárást a biró ellen megindítani. Az igazságügyminister ur felhozott egy konkrét példát, azonban ez nem fedi azon rendelkezést, a mely a 9. §-ban foglaltatik. Nem azt jelenti az, hogy ilyen eljárás csak az igazságszolgáltatás érdekében, például oly esetben, ha a biró valahol erkölcsileg lehetetlenné válik, alkalmazható, hanem általában jelent minden igazságügyi adminisztratív ténykedést, hogy a mikor az a fegyelmi bíróság szükségesnek vagy helyesnek látja a saját felfogása szerint, a mire nézve, sajnos, a mint a legközelebbi múlt példái is mutatják, a szelid nyomások egyáltalában nincsenek kizárva, akkor az a fegyelmi biróság egyszerűen áthelyezheti azt a birót. Ilyen rendelkezésekbe mi egyáltalában nem mehetünk bele ; nem engedhetjük meg azt, hogy a biróság ki legyen téve ezen Damokles-kard veszélyének, a mely akár egy választással kapcsolatosan is nagyon könnyen bekövetkezhetik. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Vegyen csak az a biró élénkebben részt abban a választási mozgalomban, már akkor az ellenkező felfogáson lévő felsőbb biróság, fegyelmi biróság lehet abban a véleményben, hogy az igazságszolgáltatásnak az az érdeke, hogy ez a biró ne fejtsen id ilyen működést. . . Egy hang (jobbjelöl) : Ne is fejtsen ki! Csermák Ernő : ... és hogy onnan máshova helyeztessék át. E tekintetben a felfogások nagyon különbözők. Én már láttam birót, ki lóháton ment a kormánypárt érdekében és nagy tollal a kalapja mellett, . . . Darvai Fülöp: Vagy az ellenzék mellett! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Csermák Ernő : . . . még sem indítottak ellene fegyelmi eljárást. Tudjuk jól, hogy ha e pontot megszavazzák, akkor ezt oly érdekek szolgálatában fogják esetleg felhasználni, a melyek egyáltalán nem felelnek meg az igazságügy érdekének. Darvai Fülöp : Annyira nem bízik a magyar bírákban ? (Mozgás és zaj.) Ábrahám Dezső: A fegyelmi bíróságot lehet befolyásolni! Csermák Ernő: Láttam én bírákat működni politikai perekben és sajnálattal kell konstatálnom, hogy a politikai perek elintézését a bíróságokra bízni nem lehet. (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Hát kire ?) Ez szomorú tapasztalat, a mely nemcsak a darabont-korszakban történtekből, de a legutóbbi múlt tapasztalataiból is leszürődik, a mikor ugyanis a kurai választási bíráskodással állunk szemben. (Mozgás jobbról.) Másik súlyos rendelkezése ennek a paragrafusnak az is, hogy arra a biróra nézve, a kire nézve igazságszolgáltatási, egyáltalán nem taksált érdekek szempontjából az áthelyezést ki lehet mondani, az igazságügyi ministernek korlátlan áthelyezési jogot enged, megengedi, hogy akármilyen helyre, a legrosszabbra is tehesse azt a birót. E tekintetben abszolúte semmiféle korlátozása az igazságügyminister eljárásának nincs. Darvai Fülöp t. képviselőtársamnak nem tetszik, hogy e kérdésre rámutatok. De akkor kérdezem t. képviselőtársamat és a t. házat, hogy mivel méltóztatik indokolni a 15. §. rendelkezéseit, mikor a 15. §. akként rendelkezik, illetőleg ugy kontemplálja az igazságügyi bizottság, hogy a birót rosszabb helyre nem lehet áthelyezni, mint a milyenen volt — legalább a szelleme ez. De a 9. §. rendelkezésénél ezzel már nem találkozunk. T. ház ! Mindezek oly dolgok, a melyek bennünk kétségtelenül a legnagyobb aggályt kell, hogy ébreszszék, és azért semmi körülmények közt nem járulhatok hozzá a szakaszhoz és csak abban az esetben, ha a képviselőház mégis elfogadja, vagyok hajlandó — sőt az esetben feltétlenül kérem, hogy elfogadtassék — Sághy Gyula t. képviselőtársam módosítását elfogadni, a mennyiben, bár nézetem szerint a közönséges jogászi felfogás szerint felelsleges volna a fegyelmi eljárás szabályaira való különös hivatkozás, a mai körülmények közt ezt mégis feltétlenül szükségesnek tartom. (Mozgás.) Elnök : Szólásra következik ? Lovászy Márton jegyző : Benedek János ! Benedek János: T. ház ! Nem volt szándékom felszólalni a vita során, de az aggodalmak, a melyek lelkemben éledtek, a mikor láttam kidomborodni e szakasz jelentőségét, arra indítanak, hogy nem hagyhatom szó nélkül azokat, a miket hallottunk. Ha oly intézkedés van a törvényjavaslatban, hogy fegyelmi eljárás során fegyelmi vétség megállapítása nélkül is módjában áll a kormánynak, hogy valamely birót áthelyezzen, ez nagy fegyvert ad a kormányhatalom kezébe. (Nagy zaj és ellenmondás a jobboldalon.) Darvai Fülöp : Fegyelmi bíróság ! Benedek János : Ez a fegyver a bírói függetlenség teljes aláásásával járhat. (Zaj. Elnök csenget.) Ez csakugyan nem vezetne egyébre . . . Justh Gyula: Akkor Jeszenszky fog rendelkezni ! (Felkiáltások a szélsőbalon : Most is !) Benedek János: Olyan ez, mint régebben történt egy esküdtszéki tárgyalásnál, hogy egy igen ellenszenves vádlottra nézve az esküdtek az első kérdésre, hogy foglaltatik-e rágalmazás vagy becsületsértés a czikkben, kimondták, hogy nem foglaltatik, de arra a kérdésre, hogy bűnös-e a vádlott, kimondták, hogy igen, bűnös. Ezzel a szakaszszal módot nyújtanánk arra, hogy ily abszurdumok ismétlődjenek a birák ellen indítandó fegyelmi eljárásban, hogy kimondatnék, 57*