Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-337

440 '337. országos ütés 19Í2 január 2Ö-én, hetfon. ség,), hogy ezt a javaslatot, habár különböző indokokból is, nem fogadják el. Lengyel Zoltán t. képviselőtársunk azért nem fogadja el, mert az ő egyéni véleménye szerint ez a javaslat a létező és ő általa is konstatált bajokon nem fog segíteni. Ez jóslás, t. ház, s ezzel szembeállíthat­nám a mi jóslásunkat, hogy t. i. bizonyos segít­séget okvetlenül nyújtani fog, vagy legalább is a bajok szaporodását és nagyobbodását bizonyos fokig mindenesetre korlátozni fogja. De én nem akarok ellen jóslással dolgozni, s csak arra ké­rem a t. házat, adjon módot azoknak, a kik abban a véleményben vannak, hogy a minden oldalról konstatált bajokon segíteni kell, adjon módot ezeknek arra, hogy ezt a segítséget meg is próbálhassák. (Zaj. Elnök csenget.) Ha a gyakorlati élet és a jövendő azt fogja mutatni, hogy azoknak volt igazuk, a kik ennek a javaslatnak itten való tárgyalása alkal­mával ugy jövendöltek, hogy e javaslat segítsé­get nem fog adni, akkor lesz mód és alkalom arra, hogy a t. ház alaposabb és gyökeresebb rendszabályokhoz nyúljon, (Zaj balfelöl,) esetleg olyanokhoz, a melyet a javaslatot ellenző oldal­ról több szónok felemiitett, és a melyről kész­séggel elismerem, hogy gyökeresebb rendszabály és biztosabb segítség volna, t. i. hozzányúljon a numerus clausus behozatalához,... Bakonyi Samu: Nem kell! (Zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, szí­veskedjenek csendben maradni. (Felkiáltások bal­ról: Helyre! Helyre! Elnök csenget.) Várady Zsigmond előadó: ... a mi kétség­kívül alaposabban segítene, (Zaj. Elnök csenget.) de egy olyan rendszabály volna, a melyhez azok, a kik ebben a kérdésben is, mint minden másban az igaz és helyes szabadelvüség ösvényé­ről semmiféle osztály vagy társadalmi érdekből letérni nem kivannak, nem tudnának hozzá­járulni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Várady Zsigmond előadó: Az a további indokolása a t. képviselő urnak, hogy a gazda­sági felső oktatást kell kiépíteni, a jogi tanul­mányokat pedig szigorítani kell, kétségtelenül igazságokat foglal nmgában, de erre legyen sza­bad egyfelől megjegyeznem azt, hogy e tekin­tetben e törvényhozás, illetőleg már e törvény­hozás működése alatt a kormány tett kezdemé­nyező intézkedéseket, másfelől pedig, hogy ezek­kel az intézkedésekkel egyáltalában nincsen feleslegessé téve és nem lenne feleslegessé téve a jövendőben sem az, a mit a törvényjavaslat­nak most tárgyalt 2. §-a biztosítani kivan. A mi Polónyi Géza igen t. képviselőtársunk ellenző felszólalását és indokait illeti, azokra nézve is egy beismeréssel kell kezdenem. (Zaj. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl,) Kétségtelenül igaz ugyanis, hogy a törvényjavaslat egy vegyes­kereskedést jelent, azt egy igazságszolgáltatási vegyeskereskedésnek el lehet nevezni; minthogy azonban mi abban a véleményben vágyunk, hogy ebben a vegyeskereskedésben igen jó és hasz­nálható portékát adunk a közönségnek és annak az egész nagyközönségnek érdekeit valósággal és becsületesen szolgáljuk : ennélfogva nem látom át, hogy ez vagy hasonló indok miért szolgál­hatna okul arra, hogy a törvényjavaslat s köze­lebbről annak most tárgyalt ez a rendelkezése el ne fogadtassák. (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk !) Várady Zsigmond: Ennél a pontnál nem kívánok részletesen foglalkozni azokkal a fejte­getésekkel, a melyeket statisztikai adatokkal is támogatva Polónyi Géza képviselő ur tárt elénk és a melyekkel igazolni kívánta, hogy a jogi oktatás, sőt már a középiskolai oktatás rendjén is, továbbá az ügyvédi pálya statisztikai arány­számai szerint e pályán is az ország egyik fele­kezete sokkal nagyobb számban van képviselve, mint az ország többi felekezetei. Nem kívánok ezzel foglalkozni mindenek­előtt azért, mert ez a szőnyegen forgó kérdésre nézve tiszteletteljes egyéni véleményem szerint teljesen közömbös, de azt gondolom, hogy kö­zömbös lehet általában véve is. Mert ha ugy van, hogy az egyik felekezet nagyobb mérték­ben vesz részt az oktatás igénybevételében, ez annak a felekezetnek nem hibája, hanem érdeme. A többi felekezetre nézve pedig, a melyek állítólag leszorulnak, lehet sajnálatos, lehet kár­tékony, de ebből folyólag törvényhozási intéz­kedések tételére, különösen pedig a szőnyegen forgó törvényjavaslat megítélésére nézve semmi­féle útmutatást szerezni vagy indokot meríteni nem lehet. Ezek után rátérek azokra az igen tiszte­letreméltó érvelésekre és módosításokra, a me­lyeket Sághy Gyula tisztelt képviselőtársam előterjesztett és azokkal a megjegyzésekkel, a melyeket ezekre nézve tenni fogok, egyúttal fe­leletet kívánok adni azoknak a tisztelt kép­viselőtársainknak is, a kik lényegileg vele egye­zően, csak a részletekben tőle eltérően, vala­mennyien szintén módositásokat terjesztettek be az átmeneti idő megállajütása kérdésére nézve. Sághy Gyula tisztelt képviselőtársunknak őszinte köszönetemet fejezem ki azért, mert új­ból megállapította, hogy szerzett jog sérelme fenn nem forog. A mi pedig azt a kérdést illeti, hogy a beállított átmeneti idők méltányo­sak-e, e részben nem kívánom a t. ház idejét továbbra is igénybevenni ama szakszerű felszó­lalás után, a melylyel a tisztelt minister ur ezt a kérdést a mai ülésen már megvilágította. (Mozgás. Elnök csenget.) Nem hagyhatom azonban észrevétel nélkül azt a megjegyzést, hogy nem szabad az ügyvé­dek érdekéből kiindulnunk. Ebben a tételben teljesen igaza van, és e vita során ismételten hallottam ugyanezt a vádat és ezt a kifogást, de egyetlenegy tisztelt képviselőtársunk sem

Next

/
Thumbnails
Contents