Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-337

.957. országos ülés 1912 január 29-én, hétfőn. 4íí9 kívánok igen röviden felszólalni. Ha ennek, a szakasznak születési proczesszusát veszem figyelembe, akkor én a minister ur január 20-iki felszólalásából konstatálhatom, hogy alig volt még szakasz, a mely annyi vajúdáson ment volna keresztül, a mig idejött a ház asztalára. Ez a szakasz vajúdik még ma is és ez a szakasz az én szerény jogászi felfogásom szerint nem is ebbe a tervezetbe, hanem az ügyvédi rendtartásba való. Ugy az általános vita folyamán, valamint a részletes vita folyamán előttem felszólalt t. képviselőtársaim jogi szempontból is, ethikai szempontból is bőven megvilágították ennek a javaslatnak r különösen az átmeneti időre vonatkozó részét. Én tehát evvel nem foglalkozom, csupán méltányossági szempontból kívánok vele annyiban foglalkozni, hogy ne méltóztassék mindig csak a fővárosi ügyvédjelöltek helyzetét figyelembe venni, hanem a vidéki ügyvédjelöltekét is, a kik közül — ezúttal 4912 bejegyzett ügyvédjelölt közül — legalább 70—80°/o olyan van, a ki kenyérkereseti czélból lépett e pályára, a kinek nincs módja és alkalma arra, hogy minden egyes szigorlatra felutazva és a vizsgadijakat lefizetve még magának tőkét tudjon félre tenni, pláne a mikor még esetleg szüleit is kénytelen tartani az ügyvédjelölti fizetésből, a melyből a mostani drága viszonyok között maga is alig tud megélni. Ebből az összegből havonkint 15—20 koronát félretenni nem tud. Már pedig egy szigorlat letevéséhez pénz kell, utazási, ellátási költség, vizsgadijak kellenek. En tehát a méltányossági szempontot tar- • tora szem előtt, a mikor inkább honorálom az igazságügyminister urnak eredeti törvényjavaslatát, a melyben kétévi átmeneti időt hoz javas- •• latba és az itt elhangzott módosításokkal szemben én a minister urnak a mai napon benyújtott módosítását sem fogadom el, a mely másfél esztendőben kontemplálja az ügyvédjelöltek átmeneti idejének megállapítását, hanem igenis az eredeti szöveget tartom fenn és a benyújtott módosításokkal szemben indítványozom azt, hogy az 1. és 2. szakaszokban tervbe vett egyévi átmeneti idő két évben állapíttassák meg. (Helyeslés balfélől.) Az igen t. előadó ur sem zárkózott el mereven ezen állásponttól, mert hiszen ő, beszédének bevezető részében maga is' azt mondja, hogy a ház bölcseségétől függ, vájjon az igazságügyi bizottság szövegezését tartja-e előnyösebbnek, a közérdek szempontjából megfelelőbbnek, vagy • pedig a minister urnak a kétévi átmeneti időre í vonatkozó javaslatát. Én tehát nem kívánom a t. ház szíves türelmét tovább igénybe venni, csak kérem, méltóztassék a'minister ur eredeti javaslatát elfogadni a kétévi átmeneti idő tekintetében, nem pedig a minister ur által a másfél esztendei átmeneti időre tett javaslatot vagy pedig az ! igazságügyi bizottság javaslatát. (Helyeslés balfelöl) Elnök: Szólásra következik? Lovászy Márton Jegyző: Nagy Ferencz! Nagy Ferencz: T. képviselőház! Nagyon röviden kívánok nyilatkozni azért, mert az általános vitánál magam voltam az, a ki az igazságügyi-bizottság javaslatával szemben helyesebbnek tartottam a minister ur eredeti javaslatának elfogadását az átmeneti időre nézve. (Helyeslés balfelöl.) Már most méltóztatik tudni,' hogy az igazságügyminister ur honorálta az én felszólalásomat és ő maga is elállott az egyesztendei átmeneti időtől, honorálta pedig olykép, hogy másfél esztendőt proj)onált ő maga az átmenetre nézve. Mivel ebből látom azt, hogy ő a méltányosságot csakugyan szem előtt tartja, és mivel a magam részéről talán nem volt igazságos dolog, hogy a mikor ő az én felszólalásomat honorálja, én meg viszont ne honoráljam az ő konczesszióját, (Zaj a baloldalon.) ennek következtében azt hiszem, hogy ebben egy kompromisszumra léphetünk és az igen t. minister urnak propoziczióját elfogadhatjuk. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Ez az ok, a miért én külön indítványt, módositványt, szemben az igazságügyminister ur propozicziójával, nem teszek. Egyet azonban meg kell jegyeznem arra az indítványra nézve, a melyet Pajzs Gyula t. képviselőtársam adott be, t. i. hogy egyáltalában ne az idő mennyiségét számítsuk: egy, másfél vagy két esztendőt, hanem, hogy azokra nézve, a kik a doktorátust még ebben a tanévben teszik le, tartassák meg a régi törvény, azokra nézve pedig, a kik ebben a tanévben a doktorátust nem szerzik meg, az uj törvény legyen érvényes. Erre csak azt a megjegyzést vagyok bátor tenni, hogy ha ez elfogadtatnék, akkor ennek az lenne a következménye, hogy ebben a tanévben oly sokan tódulnának az egyetemre, hogy szigorlatot tegyenek — folyton appellálva a mi könyörületességünkre, hogy feleletük esetleges visszautasítással ne kényszeritsük őket három esztendővel tovább ügyvédeskedni — hogy mi ezt az egyetemen nem vállalhatjuk. (Zaj balfélől.) Különben is egyenes leszállítása lenne ez az ügyvédi nívónak, s olyan kényszerhelyzet, a melyet én részemről az egyetemtől elhárítani kívánok, s azért magam is elfogadom a minister ur javaslatát. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj balfélől.) Elnök: Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólni. Várady Zsigmond előadó: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy a vitában elhangzott igen érdekes és értékes felszólalásokra lehető rövidséggel- egynéhány észrevételt tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Lengyel Zoltán és Polónyi Géza t. képviselő urak találkoznak abban (Elénk. derült;