Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-336

412 556. országos ülés 1912 január 27-én, szombaton. kot nyújtanak arra nézve, hogy egy kis jóaka­rattal minden oldal részéről és, hozzáteszem, egy kis politikai bölcseséggel meg lehet oldani a helyzetet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A tisztelt pénzügyminister ur beszédének pénzügyi részével nagyon röviden foglalkozom. (Halljuk! Halljuk!) A tisztelt pénzügyminister ur argumentumként arra vonatkozólag, hogy hadi terheink nem túlságosan nagyok, egy pár európai állam haditerheinek és a Magyarország által viselt haditerheknek perozentuális össze­hasonlítását olvasta fel. Erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy mindezek az összehasonlítá­sok igen-igen nagy óvatossággal használandók, és ezt nem a pénzügyminister urnak mondom, mert hiszen ő sokkal jobban ismeri ezeket a nehézségeket. Hiszen az összehasonlithatáshoz elő­ször is kellene, hogy a budgetek összeállítása egyforma legyen; kellene, hogy az országok budgeteibe beállított kiadások azonos természe­tűek legyenek. (TJgy van! balfelöl.) A tisztelt pénzügyminister ur felhozta itt Francziaország és Németország példáit. En csak egy körül­ményre mutatok rá: A franczia költségvetésben — az 1909. évi példányt kaptam meg — 1200 millió frank szerepel, mint a Dette publique évi terhe; a német birodalmi 1910. évi költségvetésben, ha jól emlékszem, 210 és egy­néhány millió márka van felvéve e czimen és a magyar 1912. évi költségvetésbe 323 millió van beállítva. Hogy a költségvetések micsoda kiadási tételeket foglalnak magukban, az egyáltalán vé­letlenektől függ. (TJgy van! TJgy van! balfelol.) Rámutathatok arra, hogy egy nemzeti sze­rencsétlenség Európa egyik legvagyonosabb álla­mának budgetjébe óriási kiadási tételt állított be államadóssági kamatok formájában, de rá­mutatok egy másik tételre is, a melyről e na­pokban részletesen nyilatkoztam volt, hogy t. i. a különböző budgetekben különbözők azok az üzemi kiadások, a melyek nem sorozhatok a tulajdonképeni állami funkcziók költségei közé. ( ügy van ! balfelol.) Hogy az összehasonlítás mértékadó lehes­sen, hogy ezen összehasonlításból azt értsük meg, hogy tulajdonképen mennyit fordít valamelyik állam a hadügyi terhek fedezésére, mennyivel járul valamelyik állam a hadügyi terhekhez, a másik államhoz viszonyítva, erre az ilyen per­ozentuális összeállítás egyáltalában nem alkal­mas. Engedje meg a t. ház, hogy a perczentua­litással végezve, egyre hivatkozzam. Azon or­szágoknak, a melyeket a t. pénzügyminister ur felhozott, népessége, terjedelme óriási különbö­zeteket mutat. Például rámutatok a franczia költségvetésben egy körülményre : arra, hogy ott van külön gyarmatügyi ministerium, és hogy a költségvetés egy részében Martinique-től elkezdve és nem tudom, hol végezve, számtalan kis gyar­mati költségvetéshezi hozzájárulás foglaltatik; Francziaország gyarmatainak népessége pedig ötven millióra megy. Már most ezzel a költségvetéssel hasonlí­tani össze Magyarország költségvetését, (Igaz ! TJgy van! balfelol.) vagy összehasonlítani a né­.met birodalmi költségvetéssel, ezt én czélra­vezetőnek nem tartom, mert a hadügyi költsé­gek elbírálásánál egyáltalában nem az arány a döntő, hanem egy a feltétlen mérvadó: a tény­leges szükségnek mérve. (Igaz! TJgy van! bal­felol.) A tényleges szükség mérvének megfelelő hadügyi költségeket viselnie kell az államnak, bármilyen áldozatába kerüljön is, mig a tény­leges szükség mérvén túlmenő hadügyi költ­ségek pénzfecsérlésszámba mennek mindenütt. (Igaz! TJgy van! a báloldalon.) Ha a hadügyi költségvetéssel foglalkozunk, akkor a kérdéssel csak abból a szempontból kell foglalkoznunk, hogy mi az, a mivel az egyik vagy a másik állam a hadügyi költségekhez járul, és mivel van indokolva az a mérv, a mely ezt a hozzá­járulást megkívánja. Csak röviden mutatok arra, hogy azokkal a vádakkal szemben, hogy Magyarország, sőt maga a monarchia is a hadügyi kiadások terén nem vállalta azt a terhet, a melyet tulajdon­képen vállalnia kellett volna, vagy hogy mondjuk, mulasztás történt ezen a téren, egy számsoro­zatot hozhatok fel, a mely megdönti mindezen vádakat. Az első közösügyi költségvetés, az 1868-iki, 184 millió koronában tünteti fel a bruttó összegét az összes közösügyi kiadásoknak. Ezen összeg 1871-ben felemeltetett 207 millióra, 1901-ben — tehát tíz évvel ezelőtt — 362 millióra, s a mint pár nap előtt jeleztem, az 1911-iki költségvetésben már felemeltetik 564 millióra. Ez a számsor, a melyet most jeleztem, s a mely 184 millióról 564 millióra való emel­kedést tüntet fel, azt hiszem, megdönti azt a tételt, hogy a hadügyi kiadások terén — hiszen a közösügyi kiadások 20 millió kivételével tulaj­donképen mind a százazföldi és a tengeri had­erőnek kiadásai — a haderő fejlesztése terén fokozatosan ne haladtunk volna. De rámutatok még egy körülményre. Ebben a fejlődésben magában a döntő súly a rendes kiadásokra esik, ugyebár. Az 1868. évben 152 milliót tettek ki a szárazföldi hadsereg rendes kiadásai; ez az összeg 1901-ben felemeltetett 278 millióra, 1911-ben pedig már ez az összeg 362 millióra növekedett. S ezzel szemben rá kell mutatnom arra a körülményre, hogy tulaj­donképen a közös hadsereg létszáma ezen idő alatt lényeges változást úgyszólván nem is szenvedett. Az első kimutatás, a mely a kezembe akadt, az 1868. évi közösügyi költségvetés ki­mutatása, a rendes szükségletben foglalt legény­ség és tisztikarról tulajdonképen már egy nagyobb számot mutat, 339.000 embert tüntet fel össze­sen, azonban ebből 44.900 rokkantat le kell számítani, ugy hogy tulajdonképen ebben az időben egy 270 és néhány ezer főnyi hadsereg­gel találkozunk, beleértve a tisztikart, a napi­dijasokat és a legénységet is. Ez a szám 1875-

Next

/
Thumbnails
Contents