Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-336

Hó 336. országos ülés 19Í2 január 21-én, szombaton,. Es evvel összekapcsolom azt a harmadik vádat, a melyet szükségesnek tartott ellenem emelni, hogy t. i. én, mint minister, nem tettem eleget akkor Ígéreteimnek. Hát kérem, hogy áll a dolog ? összekapcsolom ennek kifejtését avval, a mit az imént mondottam. Mint az előbb mondtam, én nem akartam résztvenni a kormányban. Kapaczitáltak. Mivel kapaczitáltak ? Avval, hogy szükséges, hogy mi vegyük át a kormányzást, mert ha nem veszszük mi át, akkor az általános, egyenlő és titkosat megcsinálják a maga egész komolyságában, ugy a hogy az a nemzetre veszélyes. Vegyük át a kormányzást azért, hogy ennek veszélyeit elhárítsuk. Ha akkor azt akarták volna, hogy minden ellensúly, minden garanczia nélkül az általános, egyenlő és titkosat hozzuk be, akkor nem nyugodtak volna bele abba, hogy én legyek a belügyminister, a kinek nézeteit ismerniök kellett, (Ugy van ! Élénk tetszés, helyeslés és taps a jobboldalon.) én, a kinek ezerféle hibája lehet, a ki nem is akar mérkőzni a t. képviselő ur taktikai és szónoki ügyességével, a kinek azonban az az egy hibája nincs, hogy a meggyőződését ne merje megmondani, hogy takargassa azt, a mit hisz. (Felkiáltások a szélsóbaloldalon : Hát mi nem mondjuk meg ?) Nekem soha ez a hibám nem volt. Mindenki tudta, hogy én elvi barátja az általános, egyenlő, titkosnak nem vagyok, és mégis akkor nemcsak megnyugodtak abban, hogy én belügyminister legyek, hanem egyenesen kapaczitáltak arra. (Igaz! ügy van! Tetszés és taps a jobboldalon.) B. Lévay Lajos: Ez a punctum saliens! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Egy hang (a szélsóbaloldalon) : Pluralitás! (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula: Igen, pluralitás. In akkor, mint belügyminister, az előttem levő anyagból arra a meggyőződésre jutottam és azon meggyőződésen vagyok ma is változatlanul, hogy ha igazán általános szavazati jogot hozunk be, hogyha ezzel a szóval: »általános« nem játszunk, hogyha ez nem becsapás : akkor igenis a magyar nemzet érdekeit bizonyos egyensúly, bizonyos korrektivum nélkül biztosítani nem lehet. (Ugy van I Helyeslés a jobboldalon és a balközépen.) Ez • a meggyőződés vezetett engem akkor, hogy a pluralitást javasoljam. Büszke vagyok arra ma is. És hogyha nem lett abból törvény, az talán kevésbbé a demokratikus lelkiismeretnek, mint a bankkérdésnek köszönhető. (Zajos tetszés és derültség a jobboldalon. Élénk ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Gr. Andrássy Gyula: Felidéztem t. képviselő ur emlékébe az akkori időket. Én most a dátumot nem tudom megmondani, de jó korán benyújtottam a törvényjavaslatot, tartottam itt egy beszédet, a melyben megokoltam annak alapelveit. A koaliczió nem robbant széjjel, együtt voltunk még jó ideig. Voltak skrupulusok, tárgyaltunk, magyarázgattunk, alkudoztunk. Pedig ha én nyilvánosan tett igéretemet be nem váltottam volna, akkor önöknek kötelességük lett volna sokkal nagyobb erélylyel fellépni mindjárt. (Felkiáltások a szélsóbaloldalon: Meg is tettük! Zaj. Elnök csenget.) Megtették ? (Folytonos zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon. Elnök ismételten csenget.) Emlékszem arra, hogy a balpárt egyedül támadott akkor. Voltak tárgyalások, de méltóztassék megnézni a kalendáriumban, hogy én mikor követtem el azt az árulást és meddig voltunk még azután is szövetségesek ? (Elénk derültség a jobboldalon. Nagy zaj a baloldalon.) Elnök (ismételten csenget) : Csendet kérek ! Gr. Andrássy Gyula: Nekem nincs jogom a képviselő ur beszédének érdemleges részére válaszolni. Azzal zárom szavaimat, hogy kérem, legyen személyes támadásaiban méltányosabb és ne válogasson annyira azok közt, a kiket támad. (Elénk tetszés és derültség a jobboldalon.) Elnök: Batthyány Tivadar gróf képviselő ur a házszabályok 215. §-a alapján kér szót. (Nagy zaj a ház minden oldalán. Elnök csenget.) Méltóztassék a szónokot meghallgatni. (Felkiáltások a jobboldalon: Szünetet kérünk I) Csendet kérek! (Felkiáltások a jobboldalon: Szünetet kérünk ! Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: Mindössze ötnegyed órája van a háznak arra, hogy az appropriáczió idejében letárgyalható legyen. Visszaélnék a házzal és a közérdekkel, ha részletesen venném igénybe házszabályok adta jogaimat és részletesen válaszolnék Andrássy Gyula gróf mostani felszólalására. Elsősorban bocsánatot kérek a pénzügyminister úrtól, hogy őt annyira kompromittáltam, (Elénk derültség a baloldalon.) hogy gróf Andrássy Gyula abban a véleményben van, hogy én vele simábban bántam, mint gróf Andrássy Gyulával. (Zaj. Elnök csenget.) Ezért mélységes sajnálatomat fejezem ki. Különben beszédem legvégső része a pénzügyminister urnak szólt és azt hiszem, ott elég »szaítosan« megmondottam a véleményemet. (Elénk derültség a baloldalon.) De az egész helyzet jellemzésére szolgál. (Zaj. Elnök csenget.) hogy gróf Andrássy Gyula, mikor ilyen kis polémiánk van, kétszer is szükségesnek tartotta személyes kérdésben való felszólalásában ezt a nuancebeli különbséget kiemelni. Csak a legfontosabbakra térek ki. Azt mondja gróf Andrássy Gyula, hogy ráfog mikor én azt mondom, . . . Gr. Andrássy Gyula: Nem ráfogás, csak tévedés. Gr. Batthyány Tivadar: ... hogy ő az izolálási törekvéseknek szolgált. Ha méltóztatott felszólalásomat hallani, megmondottam, hogy »akarva vagy nem akarva«, de ennek tett szolgálatot. Felszólalásának e tekintetben való konklúziója pedig egyenesen megmutat] a, hogy föltételesen igenis egy esetben izolálni akar. Quod erat demonstrandum.