Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-336
Mö*. országos ülés 19Í2 január 27-én, szombaloh. 4ó§ vetíteni és akkor az önök feltétele volt az, hogy beszélhetünk a házszabályrevizióról, de ugyanakkor bővítsük ki a választói jogot. Ezt a junktimot Batthyány Tivadar t. képviselő ur mai beszédében is helyeselte és külön kiemelte. Ezt a junktimot követeltem, ezt képviseltem mint közvetitő én is akkor. Most pedig nem jövök ezzel ellentétbe, ha azt mondom, hogy a katonai kérdést nem kell összekötni a választói joggal. De azután itt van a második eset, a melyre hivatkozik a t. képviselő ur, és azt mondja, hogy a mikor kabinetet alakítottunk, akkor én mégis a junktim álláspontján voltam. Csodálkozom, hogy egy jóhiszemű vitatkozó, a ki ismeri ezt az egész akkori helyzetet, erre hivatkozik, mert ha emlékezetét felfrissitem, tudhatja, hogy én akkor is helytelenítettem ezt a priust. Én voltam az, a ki a vezérlő-bizottságban hosszú küzdelmet folytattam ez ellen. Próbáltam kapaczitálni minden oldalon, kitartottam mindaddig, a míg teljesen magam maradtam e kérdésben. Kitartottam, mig ennek az elfogadása (Folytonos zaj. Elnök csenget.) volt a békés kibontakozás egyetlen föltétele, a midőn az reám lett erőszakolva. Egy hang (a baloldalon): Felülről! Gr. Andrássy Gyula: Igenis felülről. Épen az történt, azt csinálták Krístóffy tanácsára, a mit önök akarnak most megismételni. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Itt van a paralella. — Nem az, a mit én most cselekszem, nem az van ellenmondásban azzal, a mit akkor cselekedtem, hanem a mit a t. képviselő urak akarnak, az ugyanaz, a mit Krístóffy tett. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu : Mind ott vannak együtt a túlsó oldalon. (Folytonos zaj.) Elnök (többször csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! Bakonyi Samu: Ott van Kubinyi 1 meg a többi! (Folytonos zaj jobb- és balfelől.) Elnök (többször csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! Sümegi Vilmos: Minden darabont onnan került ki. (Folytonos zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk!) Gr. Andrássy Gyula: Krístóffy azt a tanácsot adta Ö f felségének, hogy ő csak olyan kabinetet nevezzen ki, akár megfelel az az ország óhajának, akár nem, akár van az illető kabinetnek többsége, akár nem, a mely az általános, egyenlő és titkos választói jogról szóló törvényjavaslatot benyújtja. (Folytonos zaj.) Ugyanezt akarják önök, nem tanácscsal, hanem avval akarják a királyt erre reá bírni, hogy nem adnak neki katonát mindaddig, a míg ezt meg nem teszi. (Folytonos zaj a bal- és a szélsőbáloldalon. Felkiáltásunk : Ez a mi programmunk !) Ez az önök programmja.- De azért e kétféle eljárásban az azonosság megvan. (Helyeslés jobbfelöl.) És megmondom, hogy miért hibás mind a kettő. (Halljuk ! KÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. XIV. KÖTET. Halljuk! a jobboldalon. Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Mert mind a kettő egy ily nagy nemzeti kérdést, nem egyedül az ország közvéleményének meggyőzése, nem egyedül az ország többsége által akar megoldani, hanem a királyi hatalom által. Itt van a hiba (Igaz ! Ugy van ! jobbjelől. Ellenmondások és felkiáltások a szélsőbáloldalon : Nem áll!), ezért rossz a taktikájuk, és ez emlékeztet, sajnos, arra a politikára, a melyet Krístóffy követett. (Ellenmondások a szélsőbáloldalon.) Elismerem, hogy a czéljuk egészen más. Elismerem, kogy önök egy magyar nemzeti államot akarnak elsősorban és végül függetlenségi programmjuk is van. (Derültség a jobboldalon és felkiáltások : Végül ! Zaj és mozgás balfelől. Felkiáltások a szélsőbáloldalon : Nem végül, de először I) Mindezt elismerem. Bikádi Antal: Hát a véderőt nem a király akarja ? Gr. Andrássy Gyula: Nem akarom önöket semmiképen sem azonosítani Kristóffyval. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Bikádi Antal: Nem is lehet! (Halljuk! Halljuk !) Gr. Andrássy Gyula: Beismerem a különbséget, csak azt mondom, hogy e kérdésben ugyanazt a politikát követik. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Justh Gyula : Vállalta a priust, mikor minister lett! Ezt nem lehet eltagadni! Arról beszéljen ! (Folytonos zaj.) Gr. Andrássy Gyula: Én pedig nem voltam azon meggyőződésben akkor sem, most sem vagyok abban a meggyőződésben, hogy a prius helyes politika. (Folytonos zaj. Halljuk ! Halljuk !•) A midőn azonban azt láttam, hogy e nélkül abszolúte nem akarnak vállalkozni a kibontakozásra, — talán emlékezik' t. képviselőtársam arra is, hogy én abszolúte nem kívánkoztam abban a megoldásban résztvenni, mert azt hibásnak tartottam, á mint azt azóta itt e házban is többször megmondottam — ismétlem, mikor láttam, hogy nélkülem abszolúte nem akarnak vállalkozni a kibontakozásra, a mikor láttam azt is, hogy e harcz folytatása végzetes következményekkel járhat, akkor ezen nyomás alatt, hogy a végleges káoszt és katasztrófát elkerüljük, lelldismeretbeli kötelességemnek tartottam meghajolni ezen prius előtt. De ebből azt következtetni, hogy én hibásan járok el, ellentétbe helyezkedem multammal, mikor azt mondom, hogy egy ilyen priust, mely nem a békét akarja, hanem a harczot akarja provokálni, a mely nem a khaosznak elkerülésére, hanem a khaosznak előidézésére való, (Ugy van ' jobbfelől.) el nem fogadok, hogy ezzel ellentétbe jövök akkori álláspontommal: bocsánatot kérek, ez nem igazságos eljárás. Ezt a t. képviselő urnak magának tudnia kell, éreznie kell. Tudhatja, hogy én soha egy perczig sem helyeseltem ezt a priust,. eleget beszéltünk egymással akkor. Hivatkozom mindenkire, a ki akkor résztvett ebben az egész küzdelemben. (Ugy van ! halról). 52