Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-336

336. országos ülés 1912 ja Egy hang (jobbról) : Ne sértegessenek ! (Zaj.) Justh Gyula: Csak vigyorogni tudnak, (Zaj.) egyebet sem! Ez az egész argurnentácziójuk! (Nagy zaj jobbjelöl.) Elnök : Kérek csendet! Gr. Batthyány Tivadar: Igen sajnálom, hogy Podmaniczky Endre képviselő urnak tréfás közbeszólása az urakat nevetésre ingerelte és kedélyes hangulatba hozta, épen akkor, a midőn arra akartam kérni a t. házat, hogy engedje meg nekem, hogy igenis, kikapcsoljam mindezeket a polémikus momentumokat, hogy a választójognak egy magasabb szempontból való elbírálására a miljőt magamnak megcsináljam. (Halljuk ! Halljuk ! baljdől.) Én, t. ház, azt látom, hogy mióta ez az egész választójogi kampány megindult, bizonyára nem akarva, de napról-napra mindinkább kifejlődik egy általános közhangulat, jobban mondva egy kép, a mely azt mutatja, mintha itt a ma uralmon levő vezető társadalmi osztályok — nem pártokról beszélek, t. ház — szembehelyezkednének azzal a törekvéssel, a mely a mai választójogon kívül álló nagy tömegeket az alkotmány sánczaiba akarja behozni. Engedelmet kérek, t. ház, mentül inkább kidomborodik ez az álláspont; mentül inkább átmegy a nép tudatába az a — remélem — helytelen felfogás, hogy a vezető társadalmi osztályok nem akarják beengedni az alkotmányba a választójog révén a tömegek millióit: annál inkább fokozódik egy óriási nagy veszedelem a magyar társadalomra és a magyar nemzetre egyaránt, még pedig két irányban is. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Az egyik az, hogy nekünk az a felfogásunk a nemzeti törekvésekre nézve, — a mit én itt most részletesebben kifejteni nem akarok, megtette előttem Beck Lajos t. barátom tegnapelőtti beszédében — hogy nemzeti politika folytatására, a magyar nemzeti állam kiépitésére, kidomboritására, miként azt évtizedek és évszázadok példája és tanúsága mutatja, ma gyengék vagyunk, hogy mai alkotmányunk, mai parlamentünk erőtlen arra, hogy egymagában a rendelkezésünkre álló erőkkel a nemzeti politika hatalmas előtérbenyomulását biztositani tudja. (Igazi Ugy van ! balfelöl.) Mi tehát abban a véleményben vagyunk, hogy ha mi, a kik a nemzeti politika álláspontján állunk és azon mindvégig meg is maradunk, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) ha mi összekapcsoljuk a nemzeti politikával a gazdasági boldogulást; ha összekapcsoljuk a nemzeti politikával a szooziális boldogulást és ha mi, a nemzeti politika irányának követői szorgalmazzuk és vivjuk ki pártkülönbség nélkül a nép millióinak, a tömegeknek azt a jogát, hogy az alkotmányban részt vegyenek, hogy ezen nagy problémákért együtt küzdjenek velünk: akkor legbensőbb meggyőződésem az, hogy azok a tömegek igenis a nemzeti politikának lesznek legerősebb támaszai. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula : Ugy van ! Az lesz az igazi nemzeti politika! inuár 27-én, szombaton. 405 Gr. Batthyány Tivadar: Ha ellenben átmegy a köztudatba az, hogy a vezető társadalmi osztályok irtóznak a népj)arlament gondolatától ; ha átmegy a tömegek tudatába az, hogy a mai vezető társadalmi osztályok. — a melyek hála Istennek, magyarok — a népparlamentet nem akarják ; hogy azok az általános választói jogon alapuló népparlamenttel szembehelyezkednek : (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) akkor nagyon félő, hogy azok a tömegek nemcsak hogy nem fognak a nemzeti politika mellé állani, hanem be fognak állani azon császári demagógia, azon császári demokráczia szolgálatába, a mely mindig nemzetellenes. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És midőn mi ezen gondolat alapján viszszük törekvéseinket, harezunkat előre, akkor előttünk áll az 1848-iki nagy példa. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Emlékezzenek csak vissza, hogy 1848 előtt is, midőn a tömegek felszabadításukat követelték, már ott állott Bécs ; ott állott az a kamarilla, az a bizonyos titkos kéz, a mely valahányszor Magyarországon zavarok vannak, mindig igyekszik a tömegeket a vezető osztályok ellen kihasználni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ott volt az a titkos kéz és már buzditotta a tömegeket, hogy helyezkedjenek szembe az uri osztálylyal, a vezető osztálylyal, azonban Kossuth Lajosnak és a többieknek bölcsesége, hazafisága, előrelátása és nemzeti érzülete megakadályozta akkor, hogy a tömegek szembehelyezkedjenek a vezető osztályokkal, a minek az volt eredménye, hogy a röviddel utóbb kitört nemzeti küzdelemben, a véres nemzeti szabadságharcában a felszabadult tömegek, az uj jogosultak vérüket, életüket áldozták a magyar nemzetért. (Igaz! ügy van! a szélsőbáloldalon.) E példa ismétlődik most és ha mi itt az általános választói jogért küzdünk, méltóztassanak elhinni, hogy vagyunk mi is olyan magyarok, vagyunk mi is olyan hivei a magyar nemzeti politikának mindannyian^ mint önök. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) És ha mégis ezen extrém állásponton állva küzdünk, teszszük ezt azért, hogy kiküzdjünk, kiharczoljunk a nemzeti politika számára egy milliónyi társadalmat. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy még csak két momentumra reflektáljak egész röviden. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, hogy a tisztelt pénzügyminister ur tegnapi beszédében, (Halljuk ! Mozgás. Elnök csenget.) daczára annak az igen erős és általam eléggé el nem Ítélhető támadásnak, a melyet a pénzügyminister ur a béke ellen akkor intézett, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) midőn itt az erőszakot dobta bele a vitába, mint fenyegetést velünk szemben, . . . Darvai Fülöp : Erőszakra erőszak ! Gr. Batthyány Tivadar: ... mondom ennek daczára a tárgyilagosság alapján el kell ismernem, hogy a pénzügyminister ur beszédének vannak olyan részei, a melyek ha magukban maradnak, a békés kibontakozásnak, a melyet mindnyájan akarunk, előmozdítására szolgálhatnának.