Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-336

január 27-én, szombaton. 406 336. országos ülés 1912 Nem akarok ezekkel bővebben foglalkozni, hanem utalok röviden arra, a mit a pénzügyminister ur a provizórium eszméjéről mondott. (Halljuk! Halljuk!) Ezt a gondolatot legelőször Justh Gyula tisztelt barátom vetette íel a nyilvánosság előtt szabadkai beszédében és a pénzügyminister ur ezt a gondolatot honorálta tegnapi felszólalásában. Azt hiszem tehát, hogy az igazságnak is, meg a ezélnak is, szolgálatot teszek akkor, hogyha a pénzügyminister ur felfogását a provizóriumról, két irányban nem osztva, azt a magam részéről ugy állítom be, a mint én egy ilyen provizóriumot lehetőnek képzelek. (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja ugyanis a pénzügyminister ur, hogy a provizórium alatt a létszám bizonyos emelése is szükséges. Ez természetes, mert hogy ha nem ez volna egy provizórium alapgondolata, akkor provizóriumra egyáltalában nem volna szükség. De — és ezt ismételten kell hangsúlyoznom — mi soha sem mondottuk, hogy mi a létszám emelését a priori minden terjedelemben és minden körülmények között ellenezzük ; mi ismételten kijelentettük, hogy igenis hajlandók vagyunk bizonyos feltételek, bizonyos priusok mellett a létszámnak bizonyos mértékig való felemelését konczedálni. Az a provizórium a pénzügyminister ur szerint azért nem volna czélszerü főként, vagy a többek között, mert a provizóriumnál meg kellene maradni a hároméves szolgálati idő alapján, holott különösen az osztrák népparlament, a melynek a pénzügyminister ur legnagyobb örömömre itt egy igen nagy bókot mondott, a mikor elismerte, hogy az általános, egyenlő és titkos választói jogos osztrák parlamentben több a szocziális érzék, mint itt, (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) szocziális szempontokból nem fogadna el egy ilyen provizóriumot, mert a kétéves szolgálati idő visszaszorulna. Engedelmet kérek, de figyelmeztetem a pénzügyminister urat arra, — hogy ezen kérdés körül a delegáczióban egy igen kedélyes szóvitám volt a ministerelnök úrral, a melyet azután a honvédelmi minister ur volt szives közöttünk, mint pártatlan harmadik, elintézni. Nevezetesen hogy az a részleges kétéves szolgálati idő, a melyet a mostani véderőjavaslat kontemplál, nem fog mindjárt az első vagy második évben érvényesülni, de még a harmadikban sem, hanem tudomásom szerint csak az ötödikben. Ezt, azt hiszem. azok a pártok Ausztriában, a melyek szocziális alapon állanak és különösen szocziális szempontból vizsgálják a véderő kérdését, szintén tudják. Justh Gyula: Csak a mi ministerelnökünk nem tudta ! Lovászy Márton : Most már tudja, mert a honvédelmi minister megmondta neki! Gr. Batthyány Tivadar: En nem tudom, hogy a pénzügyminister ur miképen képzeli a provizóriumot, de én ugy képzelem, hogy ez a provizórium csak igen rövid ideig tartana, (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) a melynek lejárta utánig, tehát záros határidőben, az általános választói jogi törvénynek életbe kellene lépnie, az általános választói jogos népparlamentnek kellene megválasztatnia s ez a népparlament döntene azután a végleges véderőreform felett. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azonban én, a ki lelkes hive vagyok a kétéves szolgálati időnek, a provizórium alatti ezen rövid átmeneti időt is arra használnám fel, hogy legalább az utat megjelöljük, hogy megkezdjük az átmenetet a kétéves szolgálatra, a mit akként vélnék elérhetőnek, hogy a második szolgálati év után elvben a* harmadik évre is benmaradó védköteleseknek a:törvény által megállapítandó soraiból egy rész szabadságoltatnék. Ennél a provizóriumnál tehát már azonnal életbelépne részben az átmenet a kétéves szolgálatra, holott a mostani véderőjavaslat alapján ez csak négy-öt év múlva fog megkezdődni. Én ezeket csak azért mondottam, mert velünk szemben szíveskedett a pénzügyminister ur ezeket felhozni. Nekem nincs semmiféle jogosultságom arra, hogy az osztrák szocziális gondolkozású pártok nevében nyilatkozzam, meggyőződésem azonban az, hogy az osztrák szocziálérzelmü pártok, mondjuk a nemzetközi szocziáldemokraták, vagy más pártok, abszolúte nem akadályoznák meg azt, hogy ily provizórium utján, ugy a mint én bátorkodtam beállítani, az ő népparlamentjüknek is joga és módja legyen, ismerve a törvényjavaslat részleteit, azok felett a nemzet Ítéletét provokálni és azután dönteni.~ A t. pénzügyminister ur, és ezzel zárom felszólalásomat, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) beszéde, egyes részeinek igen koncziháns hangja mellett odaállította — és igen sajnálom, hogy a fényes szónoki sikerben, a mely a t. minister urat tegnap elokvencziája révén érte, azt a közhelyet is belevitte beszédébe, (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) — az obstrukczióval szemben azokat a fegyvereket, . . . Justh Gyula: Kopott fegyvereket! Gr. Batthyány Tivadar:... a melyeket évekkel ezelőtt gróf Tisza Istvántól kezdve végig hallunk és olvasunk unos-untalán. Darvai Fülöp : Nagyon helyesen tette ! Gr. Batthyány Tivadar: A gyengébbeknek jó, ha megismétlik. Mi azonban eleget hallottuk. (Derültség és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Darvai Fülöp : Tessék okulni is rajta ! Justh Gyula: Nagyon jó! Darvai Fülöp : Nem lehet ezt eléggé ismételni ! Gr. Batthyány Tivadar: Darvai Fülöp t. barátom oly kiváló tagja a többségnek, hogy igazán megtehetné nekünk azt a szívességet, hogy ne csak közbeszólásokkal szórakoztasson és zavarja beszédeinket, hanem mondja el véleményét az általános választói jogtól a véderőig. J USth Gyula : Már régen invitáljuk. Darvai Fülöp: Majd megjön annak is az ideje !