Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-336

336. országos ülés 1912 január 27-én, szombaton. 403 abban a perczben, a midőn a választói jogot itt az urak megalkotják, vagy nem hozzák az általános, demokratikus választói jogot, vagy pedig egymás között összekülönböznek és bomlás keletkezik a pártban. (Helyeslés a szélsöbáloldalon.) Már most, t. uraim, mi egy erős stratégiai helyzetben vagyunk, mert előttünk van a király által alkotott preezedens a prius terén, mert ott van mellettünk a király programmja és a többség hivatalos j)rogr amurja, és még erősebbé vált a mi helyzetünk azáltal, hogy a véderőjavaslatokkal szemben mi teljes joggal hivatkozhatunk az előző prius esetére, a melyet maga a korona, maga az akkori többség állított fel. (Igás !• TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Hát ebből a helyzetből engedjük mi magunkat kiszorítani, annak tudatában, hogy ha egyszer a véderőjavaslatokon átestek, hogy akkor az igen t. többség azon alternatíva előtt fog állani, hogy ha egy fél évig, vagy egy évig még huzza-halasztja a statisztikái adatok ezimén, vagy más ezimen a választójog megalkotását, akkor együtt maradhatnak, vagy újra belemehetnek a mostani választójog alapján a választásokba és évekre biztosíthatják ismét a saját többségi uralmukat; vagy pedig kénytelenek lesznek maguk felvetni azt a kérdést, a mi pedig önök között — ezt nem tagadhatja senki — a legmólyrehatóbb differencziát okozza, a mely kell, hogy önöket szétválaszsza ? Tiszta dolog, hogy önök inkább a választójog elhalasztása, mint a saját öngyilkosságuk mellett fognak szavazni. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu: Ez a nem morális öngyilkosság, ellenkezően azzal, a miről tegnap beszéltek! Gr. Batthyány Tivadar: Rakovszky István t. képviselőtársam igen erőteljesen, különösen a szemünkre vetette, hogy mi még tulajdonképen sohasem fejtettük ki a saját részletes álláspontunkat a választójog terén. Erre, t. képviselőház, az én válaszom igen egyszerű lehetne, ha tisztelettel megkérdezném Rakovszky István t. képviselőtársamat, hogy a néppártnak e tekintetben mi az álláspontja, mi az a szérum, a melylyel a néppártnak a választójogi programmját meg lehetne ismerni, — különösen akkor, a midőn jól tudjuk, hogy a néppártnak egyik része velünk együtt az általános, egyenlő és titkos választói jogot szorgalmazza, Rakovszky István pedig például, a mint megmutatta, ennek a legelkeseredettebb ellensége. De én azt hiszem, t. képviselőház, hogy minden parlamentáris elvvel ellenkezik az, hogy egy kérdésben, a melyben még a kormány sem nyilatkozott, az egyik ellenzéki párt a másiktól követelje azt, hogy: Hans, geh du voran, du hast die grossen Stiefel an, (Derültség a szélsőbaloldalon.) hogy nyilatkozzék, hogy mi az álláspontja a választójog terén. De különben is megtettük mi ezt már, t. képviselőház. Egyetlen egy pártja ennek a háznak nem nyilatkozott annyira részletesen, a mennyire azt egy ellenzéki párttól egyáltalában el lehetett várni, mint mi. Justh Gyula t. barátom és pártunk elnöke és mi többiek is végigjártuk az országot, mindenütt beszéltünk, nyilatkoztunk e kérdésben, kifejtettük állásjjontunkat az általánosság és a demokráczia szempontjából; kifejtettük, hogy épen az általános választói joggal akarjuk és tudjuk a nemzeti szujoreinácziát megerősiteni; (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) kifejtettük azt az álláspontunkat, hogy igenis, az általános, egyenlő és titkos választói jog az az arkánum, a mely gyenge alkotmányunkat meg fogja erősíteni, mely gyenge alkotmányunk helyébe egy oly alkotmányt fog tenni, a mely képes lesz az ilyen kis kérdések felett könnyen átsiklani, a mely erővel szemben odafenn is tisztelettel fognak meghajolni. (Helyeslés. TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Csodálom, t. képviselőház, hogy Rakovszky István t. kójaviselőtársam nem fordult azzal a vehemencziával, a melylyel velünk szemben fellépett, a t. kormánynyal szemben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.JUtóvégre nekünk, az ellenzéki pártoknak elsősorban és az egész ország közvéleményének joga van a kormánytól követelni, a kormánynak pedig kötelessége, hogy kétévi fennállása után ezen legfontosabb j)roblémára nézve mondja meg legalább a fontosabb alapelveket. Mondja meg azt, hogy hát igazán általános lesz-e az a választói jog, köti-e azt valami vagyoni czenzushoz, a mint gróf Tisza István és társai kivánják, egyenlő lesz-e, vagy lesz-e benne valami kijátszása az egyenlőségnek, milyen lesz a választások tisztaságának biztosítása. A t. többségnek ós kormánynak kötelessége nyilatkozni arról, hogy a jövőben is az ö uj választási törvényükben jDaralizálni akarják-e a választások tisztasága tekintetében azt az állapotot, a melyet Rakovszky t. barátom oly jogosan és igazságosan sújt és kritizál a mostani privigyei választási kampány során. De kötelessége a kormánynak részletesen kifejteni azt, hogy mi módon fogja a választás tisztaságának problémáját megoldani. Kötelessége a kormánynak kijelölni azt például, — hogy csak ezt az egyet, a legfontosabbat említsem — hogy minő álláspontja van a titkos vagy nyilt szavazás kérdésében. Ezek oly elemi momentumai minden választójogi reformnak, hogy egy kormán}mak, a melyben egy kis önérzet van, egy többségnek, a mely azt akarja, hogy elismerjék, hogy ő a nemzetnek, a mai választók többségének akaratát képviseli, ennek a kormánynak és többségnek nem ma, hanem a választások előtt kellett volna megjelölnie c részben álláspontját. (TJgy van ! a szélsöháloldálon.) Ezen mulasztásokkal szemben Rakovszky István ne nekünk, hanem a kormánynak tegyen szemrehányást. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) B. Podmaniczky Endre: ügy látszik, nagyon fáj. (Zaj.) 51*