Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-336
402 336. országos ülés 1912 január 27-én, szombaton. igazoltnak tartja — és igaza van, hogy igazoltnak tartja — azt, hogy a kisebbség követeli ezeket a pontosatokat, akkor nekünk ép tigy jogunk van a mi álláspontunkhoz. (TJgy van! a szélsöbalóldalon.) Mert — és ezt tisztázzuk teljesen — nő nem azt kiváujuk, hogy a mi programmunkat valósítsa meg a választói jog kérdésében a t. többség. Mi csak azt kívánjuk, hogy a többség valósítsa meg a maga programmját, azt a világos programmot, a melyet a kormány felállított, t. i, az igazi általános, az igazi demokratikus választói jogot. (TJgy van! TJgy van a szélsöbalóldalon. ) És ha mi ma — ezt a t. pénzügyminister urnak vagyok bátor tegnajai fejtegetésének egy részére felelni — nem bízunk benne, hogy a t. kormány ígéreteit be fogja tartani, be fogja tarthatni a választói jog kérdésében; ha mi azt mondjuk, hogy non verba, sed facta; ha azt mondjuk, hogy nem elégedhetünk meg azokkal az általános ígéretekkel, hogy majd hozzák az általános választói jogot: hát erre maga a t. kormány, maga a t. többség adja meg nekünk a legkomolyabb és a legsúlyosabb argumentumot. Engedelmet kérek, a trónbeszéd — százszor ismételtük — a legfontosabbnak és el nem halaszthatónak jelentette ki az általános demokratikus választói jogot. Itt elsősorban meg kell állapi tanom azt, hogy már a választások előtt maguk a t. minister urak is háromféleképen nyilatkoztak a választói jogról. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Khuen-Héderváry Károly ministereinök ur és néhány minister ur arra szorítkozott, hogy egész általánosságban jelezze, hogy az általános választói jog alapján akarja az uj választási törvényt megalkotni. Egy más alkalommal ugyanaz a ministerelnök ur azt mondotta, hogy ő legalább oly mértékben akarja a választói jogot, mint Justh Gyula. (Derültség a szélsöbalóldalon.) Beöthy Pál: Sohasem mondta! Gr. Batthyány Tivadar: A pénzügyminister ur körmöczbányai beszédében akkor is kijelentette, ma is — ismétlem — oly módon körvonalozta álláspontját a választói jog tekintetében, hogy a terjedelemre nézve, ha a szavakat a. tettek követik, együtt leszünk. Polónyi Géza: És az erőszakot elitélte ! Justh Gyula : De mennyire ! Gr. Batthyány Tivadar: Majd erre is rátérek. A minister urak közül a harmadik irányzatot az igazságügy minister ur képviselte, a ki az általános, egyenlő, titkos választói jog mellett foglalt állást. (TJgy van! TJgy van! Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Szombathelyen!) Sümegi Vilmos: Ez szó szerint igaz, Solymossy báró ur, ezt nem lehet megezáfolni! Gr. Batthyány Tivadar: A midőn az igen t. ministerium körében ilyen három árnyalatát — hogy enyhén fejezzem ki magamat — az álláspontoknak állapithatjuk meg, ez egymagában is, azt hiszem, az igazi alkotmányosság szempontjából jogot ad nekünk arra, hogy a legerőteljesebben küzdjünk önök ellen, mert ilyen egysógtelenség mellett ilyen nagy problémát megoldani egy kabinet nem képes. De ez nem elég. Hiszen méltóztatnak jól tudni, hogy gróf Tisza István egészen nyíltan megmondotta és állást foglalt a főrendiházban, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) és azóta mind a mai napig írásban, szóban és cselekedetekben állandóan agitál maga az általános választói jog ellen. No már el fogják nekem ismerni az urak, hogy gróf Tisza István olyan tényezője a többségnek, hogy ha ő nem akarja az általános választói jogot, az urak nem lesznek képesek ellene, vele szemben azt keresztülvinni. (TJgy van! a szélsöbalóldalon.) További momentum az, — és ezt nemcsak most tapasztaljuk, a midőn Andrássy Gyula és Rakovszky István t. képviselő urak foglaltak oly erőteljesen állást az általános választói jog ellen, hanem mindig, valahányszor ebben a házban az általános választói jog ellen argumentácziók folynak, — hogy a többségnek egy része ezen állásfoglalásnak mindig demonstratíve helyesel. (TJgy van! a szélsöbalóldalon.) A midőn így áll a helyzet és a midőn azt látjuk, hogy ez a szerencsétlen statisztikai hivatal kell, hogy helytálljon (TJgy van! Derültség a szélsöbalóldalon.) azért, hogy itt a választójogi törvényjavaslatot ne kelljen kidolgozni, mert már a kidolgozásnál is, a mint láttuk, összekülönbözések keletkeznének; a mikor folytonfolyvást azokkal a szerencsétlen statisztikai adatokkal rukkolnak ki, hogy a törvény megalkotásának időpontját elhalaszszák — akkor, bocsánatot kérek, nagyon óvatosaknak kell lennünk, különösen a midőn emlékszem arra, hogy egy izben már csalódtunk. Mert — a mint már előbb voltam bátor ráutalni — 1906-ban a kormány prograinmjává tette az általános választói jogot, és kikerült abból Andrássy Gyula gróf nagy egyénisége súlyának az ereje folytán a pluralitásos választói jog, a melylyel meggyőződésünk alapján kénytelenek voltunk szembehelyezkedni. Most nem akarjuk megengedni, hogy újból azt érjük el, hogy a nemzetnek megígért általános, demokratikus választói jog helyett itt vagy semmi, vagy egy olyan törvényjavaslat kerüljön a ház elé, a mely minden, csak nem általános, minden, csak nem demokratikus. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) De méltóztassanak megengedni, van mindenütt a világon taktika is, van a többség soraiban, van a kisebbség soraiban is. A többségnek mindenesetre az a nagy érdeke, — a mit én értek — hogy egységes maradjon és együtt maradjon. Már most, egész világos, hogy
