Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-336

400 336. országos ülés 1912 január 27-én, szombaton. oldaláról, — és épen gróf Apponyi Albert és gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársaim beszédéből vonom le, ezt a következtetést — a kik az erős fegyverek alkalmazásában részt nem vettek, részt fognak abban venni, s ha a t. kormány és a t. többség még ezen állásj^ontra sem helyezkednék, még ezen szerény pontozatokat sem fogadná el, hogy igenis, akkor az egész ellenzék mint egy ember fogja megújult erővel a küzdelmet folytatni. fi gaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Magam és elvbarátaim nevében kijelenthetem, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak a véderő tekintetében köztudomás szerint egészen más a programmja, mások a mi végczéljaink és törekvéseink ; de kijelenthetem azt is, hogy mindazok a pontozatok, a melyeket itt kifejtettem, magában a törvényben benfoglaltatnak, a törvény által biztosított jogaink egy részének teljesítését képezik, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) s ennélfogva igen természetes, hogy mi ezekhez a jiontozatokhoz hozzájárulunk, igen természetes, hogy ezen pontozatok megvalósitását követeljük. Azonban felmerül itt a kérdés, hogy vájjon mi vagyunk-e hivatva arra, hogy ezen kérdéseket előzetesen tisztázzuk, hogy az ellenzéki jmrtoknak további taktikáját most előzetesen vessük fel, hogy vájjon jogosult-e az a, nem mondom, hogy fennálló törekvés, de lehetőségének előidézése, hogy mi ezen kérdések felett egymás között előzetesen vesszünk össze, addig, mig nem ismerjük a t. többségnek és nem ismerjük a t. kormánynak ezen pontokkal szemben fennálló álláspontját. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelól.) S itt a leghatározottabban disztingválok többség és kormány között. A mióta ez a parlament együtt van, ismételten, majdnem nap-nap mellett halljuk azt a nagyhangzásu kijelentést, hogy a többség akaratának érvényesülnie kell. (Helyeslés jobbfelől.) Tisztelettel fordulok a többséghez és megkérdezem ma, ma, szombati napon (Derültség.) — emlékeztetem az urakat arra, hogy van-e erre az uraknak álláspontjuk, igen vagy nem ? (Felkiáltások jobbfelől: Van ! Ellenmondások bal/elől.) Elfogadják-e az urak gróf Apponyi Albert feltételeit, igen vagy nem ? Vagy pedig módositva fogadják-e el, s ha igen, minő az álláspontjuk ? (Zaj a jobboldalon és a középen.) Kegyeskedjenek ezt ma kijelenteni, mert ha csak holnapután fognak nyilatkozni, akkor az az akarat, a melyet itt önök képviselnek, már nem a nép akarata, nem a többség akarata idelenn, hanem már a Schönbrunn és a Ballplatz akarata,. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Justh János: Mondja meg Podmaniczky, hogy mi az ő akarata ebben a kérdésben! Heinricll Antal: Nem a papájának az akarata ! Bikátli Antal: Bécsi akarat! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Batthyány Tivadar: Már pedig disztingváljunk. Én egy tiszta választásból kikerülő többségi akarat előtt mindig meghajlok; de hogy ráfogják egy bécsi akaratra, (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) hogy ez a nemzet többségi akarata, a mely akaratról a nemzet abszolúte csak akkor vett tudomást, mikor a ministerelnök ur Bécsből hazakerült és azt proklamálta, ehhez nem vagyok hajlandó hozzájárulni, egy ilyen többségi akaratot alkotmányosnak elismerni nem vagyok hajlandó. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. Mozgás és zaj jobbfelől.) De, t. képviselőház, mi mindnyájan akarjuk a békét, mert senki, sem mi, sem mások nem harczolunk a harczért, hanem harczolunk a nemzet érdekében azzal a végczéllal hogy tisztességes békét kössünk. A tisztességes békének egyik feltétele azonban, — hangsúlyozom, egyik feltétele — hogy tisztában lássuk, hogy ponamus, hogy gróf Apponyi Albert propoziczióit a t. többség és a t. többség nyomása alatt a kormány is és a felsőbb helyen az alkotmány másik tényezője a maguk egészében elfogadják, akkor felvetődik a kérdés, vájjon itt csak általános Ígéretekkel, nyilatkozatokkal elégedjünk-e meg, avagy nem kötelességünk-e, hogy az Ígéreteken felül intézményes biztosítékokat kívánjunk 1 (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Engedelmet kérek, de én az ígéretek korszakát elmulottnak tekintem. Emlékeztetem a t. házat, hogy a lálenczes-bizottság programmját 1903 óta Ígérték, és még ma sem tudjuk, miként akarnák egyáltalán megvalósítani, ha tényleg akarják megvalósítani. Emlékeztetem a t. képviselőházat, hogy ez a többség beígérte a választóknak a nemzetnek a készfizetések felvételét, önök Ígérték, elmultak a választások és elveszett a készfizetések fölvételére vonatkozó ígéretnek megvalósítása. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De hogy nemcsak önökkel szemben állítsam fel a tételt, emlékeztetem a t. házat, hogy 30 év óta minden kormány Ígérte a katholikus autonómia megvalósitását. Ugy látom, ma épen oly messze állunk tőle, mint 30 évvel ezelőtt, önök ismét Ígérték a szolgálati pragmatikát a tisztviselőknek a választások előtt. A mikor elmultak a bajok, a választások, a ministerelnök ur visszaszitta, visszavonta igéretét. Engedelmet kérek, a mikor ezeket látjuk, akkor nekem legszentebb meggyőződésem, hogy itt Ígéretekkel nem elégedhetünk meg ; non verba sed facta, a miként gróf Széchenyi István mondta. T. képviselőház ! igen erős támadásokban van részünk, mert kapcsolatba hoztuk a véderő-kérdésével a választójog kérdését. Még erősebb támadásban van részünk azért, mert felvetettük a választójogi j>rius kérdését, felvetettük a tételt, hogy először választassák meg a népparlament és e népparlament döntésére bizassék a katonai kérdés végleges megoldása. Hogy egyszerre végezzek a velünk szemben felmerült támadások és vádak felsorolásával, itt említem, hogy hallottunk, különösen gróf Andrássy Gyulától igen erős kirohanást, sőt ezzel