Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-336

336. országos ülés 1912 január 27-én, szombaton. 399 imponáló, a mi azonban nem zárja ki azt, a mire még rátérek beszédem további folyamán, s a mit ismételten kiemeltünk már mi is, hogy igenis, okkal-móddal, megfelelő előfeltételek mellett és megfelelő mértékben a véderő fejlesztését mi magunk is az európai konstelláczió következtében igazoltnak tartjuk. T. ház ! Az egész kérdésnek, a mely itt felvettetett, tengelye, góczpontja két momentum, két probléma. Egyike ezeknek azon nemzeti követelmények, melyeknek teljesítését az ellenzék soraiból a véderőreformmal kapcsolatosan követeljük, másika pedig a választói reform kérdése, mely mellett előttem szólott igen t. barátom oly remek és oly nagyszerű argumentumokkal foglalt állást. (Ugy van! Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Magam is ezen két problémával kivánok foglalkozni. Azt hiszem, tagadhatatlan tény, hogy az egész tervezett kibontakozási akczió tengelye a nemzeti követelmények és a katonai követelmények tekintetében az az álláspont, a melyet gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam elfoglalt. Minthogy pedig, ha e kérdések körül tárgyalások indulnak meg, ugy a t. képviselőtársam által felállított pontozatokból fognak azok kiindulni, s minthogy másfelől egészen világosan látom abból a felvonulásból, a mely itt az utolsó napokban történt, hogy minket akarnak esetleg bűnbakul odaállítani, mint a kik ezen törekvések érvényesülését megakadályoztuk, szükségesnek tartom mindenekelőtt preczizirozni, hogy mik is hát azok az ultimátumszerű minimális követelmények, a melyeket gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam felállított. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Szükségesnek tartom ezt, t. ház, annál is inkább, mert habár Andrássy Gyula gróf tegnapi beszédében egy általános mondatba belefoglalta Apponyi összes pontozatait, mégis, a hol már speczifikált, ott összezsugorította az Apponyi által felállított követelményeket, később pedig, a mikor az igen tisztelt pénzügyminister ur is felszólalt, már azzal a törekvéssel találkoztunk, hogy még ezen pontozatokkal szemben is, a melyeket gróf Andrássy Gyula tisztelt képviselőtársunk felszólalása bizonyos fokig leszállított, igen kicsinyeknek állított be, az igen tisztelt pénzügyminister ur a lefelé való hezitálás álláspontjára helyezkedett. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy nem tévedek, t. ház, és különben itt van szerencsénk üdvözölni gróf Apponyi Albert tisztelt képviselőtársamat, a ki bizonyára rektifikálna, ha helyetelenül foglalnám össze és sorolnám fel az ő punktáczióit. A kilenczes-bizottság programmjának első pontja ugy-e bár az, hogy a zászló és jelvény kérdése, a magyar nemzeti szinek és a magyar czimer közjogi helyzetünknek megfelelő alkalmazása alapján oldassék meg. Hangsúlyozom, hogy gróf Andrássy Gyula tisztelt képviselőtársunk tegnapi beszédében csakis a czimer kérdéséről beszélt, de remélem, hogy a nemzeti szinü zászló kérdésének megoldását is beleértette. A kilenczes-bizottság programmjának azon álláspontjával szemben, a mely tegnap is kontroverzia tárgyát képezte, a mely szerint az 1867. évi XII. törvényezikk, gondolom, 14. §-ának rendelkezése, hogy t. i. a vezérlet, vezénylet és belszervezet a király alkotmányos íelségjogát képezi, oda lenne kiterjesztendő, hogy abba belemagyaráztassék, holott abban benne nincs, a szolgálati és vezényleti nyelv kérdése is : (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) gróf Apponyi Albert tisztelt képviselőtársunk félreérthetetlenül azon az állásponton állott, hogy ezen programmpont a kilenczes-bizottság programmj ából elimináltassék és pontozatainak egy további követelményében ezen álláspontjából igen helyesen le is vonja a konzekvencziát, midőn a szolgálati nyelv kérdésének a katonai büntető perrendtartásról szóló törvényjavaslatba való felvételét, mint a béke egyik feltételét állította oda. Felemlítem még a kilenczes-bizottsági programún egyik pontjaként azon követelést, hogy a magyar honos tisztek kizárólag magyar csapatoknál alkalmaztassanak, a mely pontozatról egyesek azt állítják ugyan, hogy az végre van hajtva, a statisztika azonban tudomásom szerint mást mond. Gróf Apponyi Albert tisztelt képviselőtársunk egyik további pontozata az, hogy a véderő] avaslatokból az összes közjogilag sérelmes kifejezések elimináltassanak. Egy további pontja az, hogy az 1888 : XVIII. t.-cz. eredeti értelmében léptettessék hatályba .... Gr. Apponyi Albert: Megmagyaráztassék. Gr. Batthyány Tivadar: ... vagyis, hogy az ujonczmega,jánlási jogot a póttartalékosok behívásával ki ne játszhassak. Az utolsó pont, a mely szerint Rakovszky István tisztelt képviselőtársunk tegnapelőtti felszólalásából, különösen azonban a tisztelt Kossuthpárt összes szónokainak nyilatkozataiból, valamint Barabás Bélának tisztelt képvselőtársunk tegnap előterjesztett határozati javaslatából vélek megállapíthatni, az, hogy egyik conditio sine qua non-ja a rendes, normális fegyverekkel való küzdelem helyreállításának, vagyis más szóval egyik feltétele annak, hogy a véderőj avaslatokat itt átengedjük, az, hogy a véderő költségei redukáltassanak. Azt hiszem, t. ház, hogy helyesen soroltam fel ezen pontokat s ez szükséges volt azért, hogy ha ezen a téren megindulnak a tárgyalások, akkor egész tisztán álljon előttünk a helyzet. Felvetődik már most a kérdés, hogy vájjon az igen tisztelt Kossuth-párt egyik illusztris vezére által felállított ezen tételek egy minimumot képeznek-e, a melyen alul menni nem lehet, vagy pedig olyan negácziós pontok, a melyekből még engedni lehet. A t. pénzügyministe ur razt reméli, hogy még ezt is lehet lejebbiteni. Az én igénytelen nézetem az, hogy ezen pontozatok olyan minimumot képeznek, (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.), a melyet lejebbiteni képtelenség, a melynek nem teljesítése esetén azt hiszem, hogy nemcsak felújul az eddigi harcz, hanem még azon t. képviselőtársaim is a háznak ezen