Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-336

398 556". országos ülés 1912 január 27-én, szombaton. nek a megalapítója és egyedül ezzel tudjuk a jövő számára is biztosítani a magyarság vezető szerepét. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) kzzíüí akarom szavaimat befejezni, a mit Favorinus, egy római bölcsész, mondott Hadrián császárnak. Azt mondotta: Harrnincz légió birtokosával nehéz vitába bocsátkozni. Hát, a mikor mi épen a népjogok mellett foglalunk állást, a mikor mi demokratikus alapon a magyar állam önállóságát és szocziális fejlődését akarjuk biztosítani, akkor nem fogunk légiókat szaporítani, hogy még nehezebben tudjunk szóbaállani a hatalommal. (Élénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Mert igaza van annak a cranczia történetirónak, Duclosnak, hogy »Ce ne sönt pas les tyrans qui font les esclaves, ce sönt les esclaves qui font les tyrans». (Igaz I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Vermes Zoltán : Ezt Sümegi nem értette meg ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula : Majd önöktől tanulunk nívót! Giessweiíl Sándor: Nem a zsarnokok csinálják a rabszolgákat, hanem a rabszolgák csinálják a zsarnokokat. Mi nem akarunk rabszolgák lenni, azért mi felállítjuk azt a követelést, hogy adjon a kormány minél előbb tiszta választójogi programmot. Ez a főfeltétele a békés haladásnak és a parlamenti munkának. Miután mi a magyar nemzet ezen létérdekű kérdésében ebből a szempontból tiszta programmot nem kaptunk, a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetem, és az előttünk fekvő törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon. Szánokot számosan üdvözlik.) Elnök.: Szólásra következik ? Zlinszky István jegyző: Gróf Batthyány Tivadar ! Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! A tegnapi ülésen azok, a kik pártom részéről részt akartak venni a vitában, letöröltették nevüket, mert a miként annak idején követeltük, hogy a költségvetés idején tető alá kerüljön, ugy nem akartuk most útját állani annak, hogy az indemnitás lejártakor az appropriáczió már törvény legyen. Elvbarátaim nem is fognak felszólalni, ha ujabb inczidens nem merül fel, azt azonban meg fogja engedni a t. ház, hogy azon felszólalások után, a melyek itt tegnap és tegnapelőtt elhangzottak, nekünk kötelességünk, hogy legalább főbb momentumaiban foglalkozzunk ezekkel a beszédekkel, különösen pedig gróf Andrássy Gyula, Eakovszky István és a pénzügyminister ur beszédeivel, hogy azon támadásokkal szemben, a melyek ellenünk irányultak, a magunk igazait legalább is főbb vonatkozásaiban tisztázzuk, En az itt elhangzott beszédek tekintetében elsősorban utalok gróf Apponyi Albert t. képviselőtársain minapi felszólalására, a melyet pártunk a legnagyobb tisztelettel hallgatott, a melyre nem akartunk reflektálni már csak azért sem, mert nem kívántuk útját állani annak, hogy ezek a nemzeti követelmények, a melyek a mieink is, hogyha ezeknek a megvalósítása lehetséges, ne álljunk mi útjában annak, ne adjunk legalább látszólag jogczimet arra, hogy a mi felszólalásunk ezeknek megvalósítását nehezíti. Rakovszky István és gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársaimat emlékeztetem arra, hogy már hetek óta a t. többség sajtójában majdnem napnap mellett olvasunk olyan híreket, a melyek mind abban csúcsosodnak ki, hogy a függetlenségi és 48-as pártot, a mely az általános, egyenlő és titkos választójog alapján teljes egyértelműséggel áll, a mely a népparlamcnt zászlaját fennen lobogtatja, küzdelmeiben irányítsák. Van a dologban — nem akarok sértő lenni — egy kis irónia, hogy épen két olyan igen t. képviselőtársunk, a kik a legelőkelőbb poziczióban, de határozottan bizonyos izolált helyzetben állanak ebben a parlamentben (Élénk derültség a baloldalon.), akarva, nem akarva, de mindenesetre ezen izolálási törekvéseknek szolgálatába állottak be. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Komikus !) De van az eseményekben ennél nagyobb komikum is, és ez az, hogy, midőn mi júliusban itt megkezdettük a magunk harczát, teljes izoláltságban, igen erős támaszt, erős buzdítót nyertünk épen azon kiváló horderejű beszédben, a melyet Andrássy Gyula gróf a véderővita keretében mondott és egy kissé különös logika az, hogy ugyanaz a kiváló államférfi, a ki ezen harcz kezdetén maga adott lovat a mi nyergünk, a mi küzdelmünk alá, most ilyen erőteljesen foglal állást ellenünk és olyan felszólítással fordul a munkapárthoz, hogy a mi törekvéseinket le kell törni. (Igaz ! Ugy van ! a szélsöbaloldiion.) Bikádi Antal : Ugy van ! Érthetetlen ! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Kénytelen vagyok gróf Andrássy Gyula tegnapi felszólalásának kezdetén történt azon utalással is foglalkozni, a melyben ő a véderő kiépítését és megerősítését a lehető keleti bonyodalmakkal hozta összefüggésbe. Én megengedem, sőt a delegáczióban magam is utaltam reá, hogy ezek a keleti bonyodalmak ma közelebb állanak, mint régebben, de azért mégis azt kell mondanom, hogy különös véletlene a körülményeknek, hogy a midőn tíz évvel ezelőtt megkezdődött a véderő-vita, Tisza István gróf ugyancsak a keleti bonyodalmakra való hivatkozással argumentált a véderő fejlesztése mellett. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Én azonban abszolúte nem akarom a külügyi helyzetet diskusszióm körébe belevonni s csak egy dolgot akarok kiemelni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Mentül kritikusabb a külügyi helyzet, mentől több veszedelmet rejt a maga méhében, annál kevésbbé tudom helyeselni, ha mai fegyveres erőnket olyképen állítjuk oda, mintha azzal a katasztrófa elé keUene mennünk. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Gr. Apponyi Albert: Ez ugy van S Gr. Batthyány Tivadar: Mert nekem az a legbensőbb hitem és meggyőződésem, hogyha mi véderőnk ma is erős, ma is hatalmas és ma is