Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-322

322. országos ülés 1912 január 11-én, csütörtökön. 29 hallgatása, meg nem értése végzetes lehet, akkor agyonütik az igazságot, bizonytalanságot és bizalmatlanságot ébresztenek a vádlottban és a vádlóban a felől, hogy az a biró tud-e igazságot szolgáltatni, az igazságot képes-e megkeresni. Én legalább, t. ház, a magam szempontjából soha nem tudnék olyan biró elé állani, és soha nem tudnék olyan biró Ítéletében megnyugodni, a ki engem meg nem ért, a ki nem tudja tökéletesen azt a nyelvet, a melyen én vele beszéltem. T. ház! Fokozza és tetézi ezt a bizalmatlanságot az igazság megkeresése és a bíróság iránt az is, hogy a biró igen sokszor egészen közönséges tolmácsok utján érintkezik a felekkel. Magam voltam olyan tárgyalásokon, a melyeken a hivatalszolga tolmácsolta az illető fél szavait a biró urnak, és ha valamit nem tudott megmondani — mert az sem tudott jól a vádlott anyanyelvén, nem tudta magát sehogysem kifejezni —, akkor éntőlem kérdezte a biró, hogy mit is mondhatott ez az ember, mi ennek az értelme? Igen sokszor, különösen kisebb ügyekben, becsületsértési, rágalmazási perekben és kisebb pénzügyekben, a melyek együttvéve az egész országban sok milliót tesznek ki és igen sok évszámot, a hivatalszolgák töltik be a tolmácsok tisztjét. Olyanok, akik pl. Bazinba Debreczenből vagy Szegedről kerültek, és akik bizony nagyon keveset értenek ahhoz a nyelvhez, amelynek vidékén épen szolgálnak. Ebből származik azután, hogy a nép igen sok helyen magától értetődőleg bizalmatlan az igazságszolgáltatás iránt, és, mivel az igazságszolgáltatásban nem bizik, mivel nem hisz a gerinczben, bizalmatlan lesz az egész államrendszerrel és magával az állammal szemben is. Mert az állam alapját és egész gerinczét tulajdonképen az igazság szolgáltatja és bizonyos, hogy ha az igazságszolgáltatás megbízható, akkor, bár lehetnek pártvillongások, irányzatok és harczok, mindezek csak harczok és irányzatok maradnak, csak harcz és irányzat egy biztos tengely körül, amelyek sohasem billentik fel az államot, ha az igazságszolgáltatás ilyen szilárd. Mig ellenben ha az igazságszolgáltatás iránt nincs bizalom, ha ilyen evidens és ilyen könnyen elkerülhető tévedések lehetségesek: akkor bekövetkezik a bizalmatlanság az államrendszer, sőt maga az állani iránt is. Épen azért magának az igazság keresésének és megtalálásának rendületlen és feltétlen érdeke, sőt tovább megyek, a vádlottak és a vádlók biztos hitének és bizalmának föltétlen érdeke s közvetve magának az államnak is érdeke, hogy minden biró értse azt a hazai nyelvet, a melyen az illető vidéken beszélnek; hogy egy biró se érintkezzék a felekkel tolmács utján, legkevésbbé pedig a hivatalszolgák révén, mert ugyan hol tették le ezek a tolmács urak, ha sokszor különben intelligens emberek is, vizsgáikat; hol jártak iskolába; mivel tudják megfelelő nyelvi képzettségüket igazolni? Egyszerűen azt mondta róluk valaki, hogy értik azt a nyelvet és kinevezték őket tolmácsokká. Ismerek olyan tolmácsot, a ki ezt a mondatot: »!No £e bratia hőre sa« igy fordította le: »Késekre föl, testvérek!« Nem látta, hogy ez tulajdonképen két szó, bár ugyanígy hangzik a többesszámu nominativusa a nóz szónak is, a mely kést jelent. A helyett, hogy ugy fordította volna le, hogy »tehát föl, testvérek«, igy hangzott a fordítása: »Késekre, testvérek!« (Mozgás és derültség.) Ezt a lehető legnagyobb nyugalommal és az ő nyelvtudására való hivatkozással állitotta. Erre elhívták a második tolmácsot, a ki őt kinevette és azt erősítgette, hogy ez nincs igy. Az odahívott harmadik tolmács azonban azt mondta, hogy ugy van. Egy egyszerű, közönséges embert is megkérdeztek, hogy hogyan érti e szavakat, mire az egyszerűen azzal felelt, hogy ugy érti, hogy »tehát föl, testvérek« és kinevette a három tolmácsot, a kik különben diplomás emberek. Székely Ferencz igazságiigyminister: Hol történt ez? Juriga Nándor: Én ujságczikk alajvján beszélek. Ez még sokkal rosszabb. Kárhoztatom azt, mert hiszen bizonyára soviniszta tendenczia érvényesült itt, hogy annak a tolmácsnak a szemét annyira elvakította az ő- szenvedélye, hogy nem látta meg azt, hogy a »no« és a »zse« két külön szó, hanem szenvedélyes vakságában összeolvasztotta a kettőt „és ugy fordította le, hogy »késekre*, csak azért, hogy jobban bemártsa az illetőt. (Mozgás. Ellenrnondások jobbfelöl.) Velem történt meg például egy sajtóperem alkalmával a következő eset. (Sálijuk!) Engedjék meg, hogy egy mondatot tótul czitáljak itt, hogy aztán kellően lefordíthassam és hogy esetleg azok, a kik jelenlevő t. képviselőtársaim közül jól értenek tótul, mindjárt ellenőrizhessék a jő forditást. A szöveg hű magyar fordítása ez: »Tehát, édes népem, igenis fel akarlak izgatni az igazságtalanság ellen, a magyar törvény érdekében.« Tótul igy szól ez a mondat (olvassa): Ano ludu moj pobúrit, ta chcem proti krivde za zákon uhorsky. Ez azt jelenti, hogy »a jogtalanság ellen, a magyar törvény érdekében*, és mégis a tolmács, a ki szintén jogvégzett ember és hozzá elég híres ügyvéd is, a ki nagyon hangoztatja, hogy jól érti a tót nyelvet, ezt ugy fordította le, hogy »én fel akarlak izgatni a jogtalanság ellen, a melyet a magyar törvény okoz«. Csermák Ernő: És megtalálta a helyes szót! (Derültség.) Juriga Nándor: Pedig a két fordítás között lényeges a különbség. És ezt ő kiadta nekem írásban, pedig jól tudja, hogy nincs iskolázatlan emberrel dolga, tudja, hogy jól tudok tótul,