Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-322

322. országos ülés 1912 január 11-én, csütörtökön. 27 irászokkal egy sorba állította. Hát én nem hinném, hogy az igen t. képviselőtársam tudomással bir arról, hogy micsoda sulylyal nehezednek az ügyvédek az igazságra. Az igazság az ügyvédek között olyan, mint a labda, jobbrabalra dobálják az ügyvédek a birák előtt és sokszor a sok ügyvédtől nem lehet meglátni magát az igazságot, s e mellett azután mégis a legnehezebb sulylyal terhelik meg az ügyvédek dijai a népet. Nem zugiráskodási hajlam az, hogy a nép a községi körjegyzőhöz, vagy más írnokhoz fordul, a kiknek, többé-kevésbbé van valami jogi tudásuk, hanem az ügyvédtől való iszonyatos félelem vezeti oda, mert a nép fél még az ügyvéd név hallatára is, és ha meg akar valakit fenyegetni, azt mondja: »majd beadlak ennek és ennek az ügyvédnek a kezébe*. Ez a hagyományos borzalom az ügyvédi tolltól, az ügyvédi taksától vezeti a népet a községi jegyzőkhöz Én épen azt tapasztaltam, hogy a községi és körjegyzőknek napról-napra emelkedik jogi képzettségük, intellektuális nívójuk. A nép tehát, hogy ne kelljen napokat elvesztegetni azzal, hogy bemegy a városba, az ügyvédhez, a községi jegyzőhöz fordul, a ki kisebb dolgait elintézi, adás-vevési szerződést, végrendeletet készit számára, adósságot betábláz vagy kitöröl, a mit épugy meg tud csinálni, mint az ügyvéd. Ez előnyösebb is a népnek, mert az ügyvéddel szemben hol keresse esetleg az igazát; nem mer vele kikezdeni; ám a jegyző helyben van, . azt felelősségre vonhatja a községházán, de társadalmilag is jobban a nép kezében van. Ha nincs vele megelégedve, nem bizza rá többé dolgait, s ezt megsínyli a jegyző zsebe. Én tehát épen ellenkezőleg, mint t. képviselőtársam, azon az állásponton vagyok, hogy igen praktikus dolog lenne, ha a községi jegyzők hatásköre kiszélesittetnék. Ilyen iratokat ugyanis ők is egészen jól meg tudnak szerkeszteni. Ezeknek megvan a maga formulája; én is, ha efféle okmányt akarok megszerkeszteni, előveszem Aczélnak »Onügyvéd«-jét, lelkiismeretesen utána nézek a dolognak és megcsinálhatom. így járnak el a községi jegyzők is és sokszor megtakarítanak a népnek 100—200 koronát. Én tehát a községi jegyzőknek hatáskörét kiszélesíteném, mert nem jó mindent az ügyvédek kezébe konczentrálni. Hiszen maholnap oda jutunk, hogy senkinek még az eszébe sem juthat, hogy ügyvéd nélkül keresse az igazát. Ügyvédet jnedig könnyű ugyan találni, de rendszerint megkeserüli az ember, ha egyszer ügyvéd kezébe került. Ez a nép közmeggyőződése, a mit a praktikus élet is bizonyít. Igen veszedelmes tendenczia az, hogy mindent az ügyvéd kezébe tegyünk le ugy, hogy nélküle mégcsak egy közönséges irást se^ csinálhasson meg a nép. Veszélyezteti ez magát az igazságot, mert természetes dolog, hogy bár az ügyvéd hivatása igen szép és magasztos, de az ügyvéd érdeke nem mindig az, hogy az igazság minél hamarább jusson diadalra, hanem sok esetben az ügyvéd megélhetésének kérdése, hogy az igazságot minél hosszabb ideig keresse az ember, és tiz-husz éven belül lehetőleg ne találja meg. Épen ezért, t. ház, határozottan állást kell foglalnom azon felfogás ellen, hogy mindent csak az ügyvédek számára, és állást kell foglalnom az ellen, hogy a nép segítését jegyzők által, zugirászatnak nevezzék, és hogy az igazságtigyminister ur esetleg megnyirbálja ezeknek a gyakran hozzáértő és intelligens embereknek a működési körét, a kik sok olyan dolgot elvégezhetnek, a mit a t. képviselő ur kizárólag az ügyvédekhez szeretne utalni. Én különben nagyrabecsülöm és tisztelem az ügyvédi kart. Kétségtelen, hogy az igazság kérdéséhez nagyban hozzájárulnak, de, hogy az igazság kezelését és keresését úgyszólván monopolizálják, azt magára az igazságszolgáltatásra és az igazság megtalálására nézve nem tartom helyesnek. A. bírákra vonatkozólag is ellenkező, állásponton vagyok, mint az igen t. képviselő ur. 0 ugy képzeli, hogy a birák automaták, gépek, pedig a bíráknál nemcsak quantitas van, hanem qualitas is. Az előléptetések nem történhetnek mindig automaticze, mert hiszen a biró nem vasból van, nem aeroplán, se pedig szekér, a mi tisztán anyagból való. Mikép jusson kifejezésre a kvalitásuk, mikép érvényesüljön az az ambicziózus bíró, kiben minden becsvágyat megölnek, ha automatát csinálnak belőle, és az előléptetésnél, mintha, a mérlegbe dobnának egy krajczárt, és megnéznék hány gramm, csak arra néznének, hány évet szolgál, és a szerint haladna előre. Az ilyen automatikus előlépési rendszer megöli az ambicziót és a munkakedvet. Mindenesetre a kvantitás fogalmát össze kell egyeztetnünk a kvalitással. Igaz, hogy ez igen nehéz kérdés, és ez okozza a legtöbb konfliktust az igazságszolgáltatásban és általában a hivatalnoki kérdésekben. De a kvalitásnak mindenesetre érvényesülni kell; annak előbb kell megadni az elismerést, mint az aluszékonyoknak, hanyagoknak, vagy az esetleg társadalmilag nem megfelelő viselkedésűeknek, a miről talán a pragmatikában nincs szó. Sokszor jó bánásmód, előzékeny modor, türelmesség a felekkel szemben,, egyáltalában a biró társadalmi fellépése, viselkedése alkalmasabbá teszik őt hivatására, ha esetleg fiatalabb is, mint más, holott az automatikus előlépés mellett még nem volna soron, hogy előbbre menjen. Lehetnek fiatal emberek, a kik tehetségesebbek, mint a régebben szolgáló birák, mert hiszen nem minden öreg ember okos ember is. De ha ragaszkodunk az automatikus előléptetéshez, akkor csakugyan arra az abszurdumra jutunk, hogy fiatalabb korban a tehetség egyáltalán nem érvényesülhet. Nem tudom belátni, miért ne lehetne azt összeegyeztetni a törvénykezéssel, az igazság4*