Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-333
318 333. országos ülés 1912 január M-én, szerdán. lata tárgyában, a mely az Adria m. kir. tengerhajózási részvénytársasággal kötött egyezmény beczikkelyezéséről (írom. 446, 473) szól, bemutatni. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen jelentéseket kinyomatni, a ház tagjai között szétosztatni és annakidején az osztályok mellőzésével napirendre tűzetni. Elnök: A most beterjesztett jelentések ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és annakidején az osztályok mellőzésével napirendre fognak tűzetni. Következik napirend szerint az 1912. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat (ír. 453 455) tárgyalásának folytatása. Szólásra következik ? Zlinszky István jegyző: Benedek János! Benedek János: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) A felhatalmazási törvényjavaslatot már pártállásomnál fogva sem fogadom el, ellenben annál melegebben pártolom azon határozati javaslatot, a melyet igen tisztelt barátom és képviselőtársam, Válentsik Ferencz, terjesztett be a tegnapi nap folyamán. Sajnálom, hogy mindjárt a tárgyalás kezdetén távozott a pénzügyminister ur, (Felkiáltások jobbfelöl: Itt van a pénzügyminister !) mert épen szives figyelmébe kivántam ajánlani kapcsolatban ezen határozati javaslattal azon kötelező Ígéretet, a melyet nemcsak ő, hanem, a kormánynak más tagjai is tettek, és pedig hozzájuk intézett megkeresések következtében, a miről az igen tisztelt pénzügyminister ur is volt szives nyilatkozni folyó évi január hó 16-án, a mikor azt mondotta egyik képviselőtársunknak hozzá intézett kérdésére, hogy (olvassa) : »Tisztelt képviselőtársam kérdést intézett még hozzám a nyugdij törvényre nézve s a külföldi dohánygyártmányok behozatalára nézve. Ezekre röviden annyit válaszolhatok, hogy a nyugdíj törvény készen van, és mihelyest a viszonyok megengedik, szándékom azt a törvényhozás elé terjeszteni.« Ha a nyugdíjtörvény csakugyan készen van, akkor a t. pénzügyminister ur és általában a t. koTmány köteles volna bennünket megismertetni azokkal az indokokkal, a melyek ezen nyugdíjtörvénynek a ház elé való terjesztését és mielőbbi megalkotását akadályozzák. De csak ezzel az általános kifejezéssel élni, hogy »mihelyest a viszonyok megengedik«, ez, azt hiszem, nem hat békitőleg sem a nyugdíjtörvény által érdekeltekre, sem magára a képviselőházra, a mely ezen nyugdíjtörvényt mielőbb megvalósítani kívánja. Én azt hiszem, nem kell fejtegetnem azokat az adminisztraczionális hátrányokat, a melyeket épen a nyugdíjtörvény beterjesztésével való késedelmeskedés okoz. Hiszen hány nyugdíjba készülő, elaggott, jóformán már munkaképtelen tisztviselő menne nyugdíjba akkor, ha nem volna ott Damokles kardjaként az, vagy Tantalusként nem lesne ő azt, hogy ez a nyugdíjtörvény csakugyan be fog terjesztetni és annak gyümölcsét majd ő is fogja élvezni. Mert természetes dolog, hogy mindenki az uj nyugdíjtörvény szabályzata szerint szeretné a maga nyugdiját is megszabatni, és ez az oka annak, hogy számos tisztviselő, a ki különben már a nyugdíjba való menetelre szinte készen van, már menőfélben van, épen ezért visszamarad és ezzel hátráltatja egyfelől az ügymenetet, mert bizonyos, hogy egy ilyen öreg tisztviselő már nem dolgozik olyan munkakedvvel és olyan erővel, mint egy fiatalabb tisztviselő, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) de hátráltatja másfelől azoknak jogos előmenetelét és előléptetési igényeit is, a kik soron volnának. Arra kérem tehát az igen t. pénzügyminister urat, hogy vagy terjeszsze be minél előbb ezen nyugdijtörvényjavaslatot, vagy pedig legalább tájékoztassa a házat azon akadályok felől, a melyek ezen törvényjavaslat beterjesztésének útjában állanak. Mert magukkal a viszonyokkal való mentegetődzés nem békit ki bennünket egyáltalában, s ezt én olyan mentségnek tartom, a mely talán még jobb lett volna, ha egyáltalában elmarad. Talán a t. kormány ezt bizonyos korteseszközül akarja felhasználni ? Talán presszió akar ez lenni a tisztviselőkre nézve uj választás esetén ? Ezzel akarják őket függőben tartani ? Szóval azt hiszem, hogy a t. pénzügyminister urnak ez a kijelentése bennünket ki nem elégíthet. S mert itt a tisztviselők jogos igényeinek kielégítéséről lévén szó, egy olyan igényről, a melylyel az ország már régen adósa a tisztviselőknek és a melyet a kormány is régen beígért, arra kell kérnem a pénzügyi kormánynak mélyen tisztelt vezetőjét, hogy ezen törvény mielőbbi beterjesztéséről gondoskodni szíveskedjék. (Helyeslés a szélsóbaloldalon.) S miután már ennél a kérdésnél vagyok, kezemben van az állami napidíjas hivatalszolgáknak egy kérelme, azoknak adatai, alapszabályai, panaszai, törekvései, a melyeket bizonyára az igen tisztelt pénzügyminister ur is ismer. Jól tudom ugyan, hogy az igen t. pénzügyminister ur, ha gazdálkodik, abból a szempontból takarékoskodik, hogy legyen más fontos szükségletekre, azonban a szegény állami napidijas szolgákon, hivatalszolgákon takarékoskodni talán nem egészen helyes dolog. A mellett az állami napidijasoknak most sincs lakbérük, pedig a legutolsó, legkisebb városrészekben is óriási magasra szöktek a házbérek és a napidijasoknak és szolgáknak kéznél kell lenniök, nem mehetnek vidékre olcsóbb lakásokba és bizony erre a kis lakbérre nagy szükségük volna. A t. pénzügyminister urnak nemcsak a szivéhez, de a szive fölött levő pénztárczájához is fordulok. (Derültség.) Azt hiszem, az állami budgetünket nem fogja nagyon megerőltetni a napidijasok és szolgák jogos igényeinek kielégítése. Bátor vagyok szives figyelmébe ajánlani" a t. minister urnak, hogy ha már ebben a költségvetésben erről nem tud gondoskodni, találjon rá módot még ez év folyamán, vagy a legközelebbi év folyamán, hogy megfelelően megoldja ezt a kérdést. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház! Nem fogadom el a fölhatalmazási törvényjavaslatot politikai pártállásomnál fogva, mivel a t. kormány iránt politikai bizalommal nem viseltetem. A politikai bizalmatlanság indo-