Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-333

333. országos ülés Í9Í2 január 2í-én, szerdán. 319 kolására elég volna pusztán pártállásomra hivatkozni, hogy én a 48-as padsorokban ülök, azok táborában igyekezem hazám ügyeit előmozdítani, a kik csak a 48-iki alkotmány helyreállitásával és hazánk teljes függetlenségének kiépítésével képzelik elérhetőnek az ország boldogulását. Természetes, hogy 67-es alapon álló semmiféle kormány iránt politikai bizalommal nem viseltetem, tehát a fölhatalmazást sem szavazom meg a részére. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.} Az általános politikai okokon kivül azonban specziális okom is van, hogy e kormánynyal szemben bizalmatlansággal viseltetem, mert a t. kormány azokat a csekély várakozásokat sem váltotta be, a melyeket a közvélemény, vagy legalább a közvélemény egy része hozzá fűzött. Hiszen munkapárt névvel alakult meg a t. többségi párt és mint munkapárt kapta meg az ország választóinak többségét a választások alkalmával. Vártuk tehát, hogy munkák fognak létesülni a többség buzgólkodása nyomán, hogy csakugyan nemzeti munkában lesz alkalmunk gyönyörködni. Szabadon operálhatott sok mindenféle terén a közéletnek a kormány, gazdasági téren épugy, mint társadalmi, igazságügyi, földmivelésügyi és egyéb téren; az államkormányzatnak tág tere nyilt volna a munkálkodásra ott, a hol semmiféle akadály nem torlasztatott törekvése elé, mégis azt látjuk, hogy apró-cseprő foldozgatásokon kivül tulajdonképen semmi egyebet nem alkotott, a munkapárt nem alkotott semmit. Egy hang (a jobbközépen) : Egyetemeket ! Benedek János : Az egyetemek még csak tervben vannak, azokat régen meg lehetett volna csinálni. De nagyobbszabásu munkát csak olyat láttunk, a mely hátrányára vált az országnak, nem pedig előnyére. Ilyen volt az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbítása, és pedig az annyira igért készfizetések fölvételének mellőzésével, és más ily dolgokat láttunk. De oly alkotás, a mely csakugyan munkaszámban menne, a melyet igazán munkának lehet elismerni, olyan ettől a kormánytól és többségi párttól, a mióta uralmon van, még ki nem telt és már ez oknál fogva bizalmatlansággal vagyok iránta. Farkas Pál: Hogy lehet obstrukczió közben produkálni ? Ne obstruáljanak ! Justh Gyula : Most van obstrukczió ? Elnök (csenget) : Csendet kérek. Farkas Pál: Most folyik a bevezetés! Justh Gyula: Nagyszerű! Ez nem bevezetés, ez nem obstrukczió. Benedek János : Közbeszóló t. képviselőtársam azon megjegyzését, hogy a kormányt vagy a többségi pártot talán az obstrukczió akadályozta meg a buzgólkodásban, hogy munkálatokat teljesítsen az ország számára, azt hiszem, megjegyzés nélkül nem hagyhatom. Justh Gyula: Hol vannak a javaslatok? Benedek János: Ez egyáltalán nem fedi a tényeket. Hisz nem volt szükség egyáltalán a véderő törvényjavaslat beterjesztésére. Ausztriában még most sincs beterjesztve és még most sem tárgyalják, itt pedig a nyár előtt kellett beterjeszteni a véderőreformra vonatkozó törvényjavaslatot, és egész nyáron át tárgyaltuk, egész nyáron át ,itt tartották a törvényhozást és most ismét forszírozni akarják, pedig tudják nagyon jól, hogy ez olyan könnyedén keresztül nem mehet. Nagyon jól tudja az igen t. munkapárt és az igen t. kormány, hogy ez volt ütközőpontja eddigelé még minden kormány további munkálkodásának, mert ezt könnyedén keresztülsiklani nem engedték a múltban sem. Mivel pedig a múltnak már megvannak e tekintetben a leszegezett tanulságai, ugy hogy az ellenzéket e tekintetben már mintegy korábban elfoglalt álláspontja a nemzettel szemben becsületbeli kötelezettségként terheli, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ennélfogva még abban az esetben is, ha talán a viszonyok nyomása alatt egyben-másban hajlandó volna is engedni, még akkor sem lehet erről a véderőtörvényj avaslatról képzelni, hogy könnyedén menjen keresztül, mert tudta nagyon jól a kormány és a munkapárt, hogy ez az ellenzék egyértelmű, teljes ellenállását fogja maga után vonni. Ha tehát a parlamentet munkaképtelenné tette ő maga, ugy ennek kizárólag ő maga az oka. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) A véderőtörvény előhozataláig egy fél napig tartó obstrukczió sem volt .... Farkas Pál : Hát a bankvita ! Benedek János: ... és nem gondolt senki arra, hogy az igen t. munkapártot vagy kormányt a nemzet javára czélzó törekvéseiben megakadályozza. Most sem telik az ellenzéknek semmi kedve abban, hogy az országot törvényen kívüli állapotba sodorjuk, sőt az ellenzék maga igyekezett megtalálni a módot, hogy ezt a kellemetlenséget most is kikerüljük, és jóformán az ellenzéki vezérek buzgólkodása folytán jött létre, miként azt már Apponyi t. képviselőtársam is megemlítette, a kibontakozás, melyet mi kerestünk, arra nézve, hogy ne legyen az ország költségvetésen kivüli állapotban. A költségvetés el is készült idejére, sőt elkészült volna teljesen már az év végére, ha nem forszírozta volna a kormány akkor is a véderőtörvényj avaslat tárgyalását, a mire abszolúte szükség nem volt. Láthatja ebből az ország közvéleménye és láthatja a t. ház, s ez megczáfolkatatlan, hogy az ország javára czélzó semmiféle törvényjavaslatnak tárgyalása elé technikai akadályt az ellenzék soha, nem igyekezett gördíteni és simán folytak a tárgyalások mindaddig, mig a véderőreformra vonatkozó törvényjavaslat beterjesztetett. Ekkor tartotta kötelességének az ellenzék, hogy talpára álljon és mert épen a nyári időben tárgyaltattak a humanisztikus szempontoknak és egészségügyi követelményeknek is teljes félretolásával, az ellenzék point d'honneurt látott abban, hogy itt üljön és kifejtse ezzel szemben mindazt az ellenállást, melyet a múltban kifejtett s a melyet ki fog fejteni a jövőben is mindaddig, mig csak akczióké-