Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-332

310 332. országos ülés 1912 január 23-án, kedden. előttünk fekszik egy törvényjavaslat, mely sokkal nagyobb megterhelést czéloz, mint az összes eddigi javaslatok, de a kilenczes bizottsági programm megvalósításáról még csak szó sincs, Ha az obstrukcziót semmi egyéb nem igazolná, ez az egyetlen körülmény is azt teljesen indokolttá és jogosulttá tenné. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De, t. ház. kérdés az is, hogy a véderőtörvénynyel minő terhek fognak majd az országra háramolni? A mi a terheket illeti, e tekintetben a legkülönbözőbb számításokat hallottam. Épen az, hogy olyan sok ember, a ki a kérdéssel komolyan és behatóan foglalkozik és számításokat eszközöl, más és más összegeket mond, a mibe majd a hadügyi javaslatok kerülni fognak, bizonyítéka annak, hogy a mikor az ország ilyen törvényjavaslat elé állíttatik, tulaldonképen sötétbe ugrást követ el. Egyetlen megnyugtató momentum az volna, hogy a pénzügyminister ur kijelentette és tegnap az előadó ur is volt szives kijelenteni, hogy a hadügyi terhek az államháztartás egyensúlyát megbillenteni nem fogják. Nagy tisztelettel viseltetem a pénzügyminister ur iránt, szakértelmét kétségbe nem vonom, és ha az ország állapotait nem ismerném kellően, szavainak feltétlen hitelt kellene adnom. De a ki ismeri azt a számos szociális nyomorúságot, mely ebben az országban van, a ki tudja például, hogy a vasúti mizériák miatt ma-holnap elakad a forgalmunk, a ki tisztában van azzal, hogy az iskolaköteleseknek egy jelentékeny része beiskolázatlan, a ki tudja, hogy a kórházak a betegek befogadására elégtelenek, a ki tudja, hogy nálunk az ország számos vidékén vannak helyek, a hol 30—40 kilométeren belül orvost nem lehet kapni, mert tisztességgel díjazni nem tudjuk, a ki ismeri közutaink állapotát, a ki ismeri bajainkat és nyomorúságunkat : az egykönnyen hitelt adni ennek nem fog, mert hiszen az országnak teherbíró képessége akkor van meg, ha arányosan, nemcsak bizonyos szakra, ágra tud áldozni, hanem ki tudja elégíteni az állam mindazokat a jogosult követelményeket, a melyek irányában támasztatnak. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Statisztikai adatokat kellene felhozni az ország különböző részeiből abban a tekintetben, hogy micsoda mizériák vannak az országban, és micsoda elhanyagolt állapotban vannak ezek? E statisztikai adatok azonban kissé önkényesek és a figyelmet is elvonják. Ismerek egy vármegyét, a hol születtem, a hol lakom; ennek a vármegyének állapotairól mondok el egyet-mást. (Halljuk! a baloldalon.) A vármegyének 110.000 lakosa van, a melynek 90 százaléka színtiszta magyar. Sümegi Vilmos: Azért mellőzik! Valentsik Ferencz: Sokszor halljuk a frázist, hogy a székelyföld Magyarországnak keleti védbástyája, azt minden erővel és minden eszközzel meg kell védeni. Sajnos, ez mindig csak frázisnak való. Bizonyítja ezt az én vármegyém esete. Tudjuk, hogy minden közgazdasági fellendülésnek első tényezője a jó forgalmi viszony, az olcsó közlekedés. Azt hiszem, hogyha európai embernek mondanám el, a mit elmondandó leszek, nem tudná elhinni. A 110.000 lakost számláló székely vármegyén hét kilométernyi utón vonul keresztül az államvasút, és ezen hét kilométerben egyetlen nemzetiséglakta községünket érinti, annak fütyölt is, a mig a koaliczió el nem törölte ezt a vívmányt, most már nem is fütyül. (Derültség a szélsöbaloldalon.) A vármegyének ebből ennyi haszna van. De tovább megyek. Az iskolakötelesek 25—30°/o-abeiskolázatlan egyszerűen azért, mert iskolákra pénz nincs. Nálunk 40 kilométeres körön belül pár év óta sem egy orvos, sem egy gyógyszertár nincsen. (Félhiáltásolc balfelől: Hallatlan!) Hajdan virágzó ipara és kereskedelme volt Székelyudvarhely városának, iparosai igen jól tudtak keresetükből megélni ; most például a 80 tagot számláló fazekastársulatból ma már alig van és a czéhmester is kivándorolt Amerikába. Tízezer lakost számlál egy város és annak összes egyenes állami adója 100.000 korona, a melyből 15.000 koronát behajthatatlanság czimén le kellett írni. Tehát végződik a számadás azzal, hogy a 10.000 lakóju város, a melynek 10—15 évvel ezelőtt élénk kereskedelme volt, a melynek polgárai élhető módban voltak, ina csak 85.000 K egyenes állami adót képes fizetni. Hogy ezzel szemben a pótadó 75—100%, az egészen természetes. (Ugy van! balfelöl.) Közutaink állapotára nézve csak annyit jegyzek meg, hogy a szomszéd Maros-Torda vármegyével a közlekedés viczinális közúton történik (Mozgás.) és méltóztassék meggondolni, hogy hogyan lehetne forgalmat várni ettől az elhagyatott helytől, midőn ha el akarunk jutni vasúton a tőlünk 50 kilométerre levő Csíkszeredába, 14 órai vasúti utat kellene tenni, ha el akarnánk jutni a szomszéd városba, Sepsiszentgyörgyre, akkor 10 órai, ha pedig a 80 kilométer távolságra fekvő Marosvásárhelyre, akkor 14 órai utat kellene vasúton tenni. (Mozgás.) Ellenben a nemzetiséglakta vidékek, azt méltóztassék megnézni, azok kellőleg fel vannak szerelve vasúttal. Nálunk, ha valaki akármilyen pupilláris kölcsönt jó biztosíték mellett fel akar venni a takarékpénztártól, nem kaj)ja meg. Magyar pénzintézet jelzálog-kölcsönöket nem ad. De méltóztassék megnézni minden második telekkönyvet: a nemzetiségi pénzintézetek mindenütt rá vannak kebelezve. Es méltóztassék megengedni, hogy annak igazolására, milyen elhanyagolt hely ez, az állami épületek helyzetét is említem ; ott van egy törvényszéki épület, a melyet az állam 10—15 év előtt potom pénzen vásárolt. De az olyan állapotban van, hogy szakértők kimutatták róla, hogy tuberkulózis-baczillusokkal van telítve. (Moz-