Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-332

382. országos ülés 1912 január 23-án, kedden. 297 séges volna, és épen azért az illető érdekképviseletek igen sok panaszszal járulnak a nyilvánosság elé. Azt pedig egyenesen diffikultálmink kell, hogy a kisiparnak gépekkel való ellátását, közműhelyek felállitását majdnem teljesen megszüntette a kormány, holott láttuk, hogy e téren a kisipar javára milyen szép előrehaladás történt a koaliczió idején. Hasonlóképen a földmives, vagyis kisgazdaosztály szempontjából a néppárt részéről követeltük, hogy a mezőgazdasági szakoktatás minél intenzivebbé és praktikusabbá tétessék, mert a mostani közép- és alsófoku gazdasági szakoktatás nem felel meg földmivesnépünk igényeinek. Egy gyakorlati irány meghonosítása szükséges itt, követeljük és kérjük, sürgetjük, hogy a mezőgazdasági szabad szakoktatás érdekében a kormány azt erkölcsi, ha kell, anyagi eszközökkel is támogassa, mert az a sokat hangoztatott többtermelés csak ugy válik lehetségessé, hogy ha a kormány az iskolából kikerülő gazdákat hathatósan támogatja a tekintetben, hogy tanulmányaikat, technikai készültségüket és tudásukat tovább fejleszthessék. Természetesnek tartjuk épen a gazdák és a kisgazdák szempontjából a vámvédelemnek a fentartását. És mivel a kormány e téren, ugy látszik, nem áll a régi kormányok álláspontján, már most felemeljük a szavunkat, hogy a kisgazdaosztálynak érdekében a mezőgazdasági vámok fentartassanak. Követeljük az adómentes létminimumot. Szeretnők, ha a költségvetésben a munkapárt nagyobb összegeket vett volna föl a raktári szövetkezetek létesítésére és g,z értékesítés fejlesztésére, erre szolgáló intézményeknek minél hatékonyabban való felkarolása által, különösen egy téren, és ez az, hogy az országban még nagyon szórványosan lévő termelési szövetkezetek eszméjét a kormány karolja fel, mert ez a gazdasági versenyben a legalkalmasabb mód arra nézve, hogy a gazdaosztály a fogyasztók igényeit kielégítse és a maga terményeinek árát kellőképen szabályozhassa. A munkáskérdésben sem látjuk a kormány és többség politikáját olyannak, a mely bennünket bizalomra késztetne. Magyarországon a munkás-szakszervezetek még nem jutottak el odáig, hogy azok törvényesen jogilag elismert szervezetek volnának. Egyetlen kulturállamban sincs már az az állapot, hogy jogilag és a törvény szempontjából a munkásszervezetek ne volnának elismerve. Míg a munkaadó-szervezeteknek szabad pénzt gyűjteni ellenállási alapra, az ő érdekeik szolgálatára s erről nyilvánosan elszámolni, addig a munkásság kénytelen a szabad szervezkedés formájához fordulni, mert szakszervezeteiben gazdasági érdekeit nem szabad nyíltan szolgálnia. Ez szocziálpolitikai szempontból teljesen elmaradott álláspont s azért mi azt a kormányt, KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XIV. KÖTET. a mely ezen a téren változtatni ós javítani nem akar, bizalommal nem ruházhatjuk fel. Az állam szocziálpolitikai szempontból óriási hibát követ el akkor is, mikor a munkásbiztositó pénztárnál az ő saját alkalmazottaiért járó dijakat nem fizeti be. Furcsa dolog az, hogy a magyar állammal szemben a magyar törvényhozás által létesített munkásbiztositó hivatal a munkásokért járó járulékokat csak per utján tudja behajtani és most is a munkásbiztositó ez irányban többrendbeli pert volt kénytelen megindítani a magyar állam ellen. Micsoda példaadás ez a többi munkaadóra nézve a szocziális kötelességteljesítés szempontjából, hogy a magyar állam nem gondoskodik saját munkásairól annyira, hogy az értük járó biztosítási dijakat rendszeresen befizesse ? Többször felszólaltunk már itt e házban és ismételten szóvá tettük, hogy a gyermek- és az ifjú munkások állandóan nagy számban vannak a gyárakban, ugy hogy az egészségükre, erkölcsükre, testi fejlődésükre, de az egész munkásosztály fizikai fejlődésére is a legnagyobb kárral van. Huszonhét évvel ezelőtt kötelezte volt már a magyar törvényhoz akkori kormányt, hogy állítsa össze azon iparágak névsorát, a melyekben tizenhat éven aluli munkásokat nem lehet foglalkoztatni a gyárakban. Huszonhét év óta minden kormány adós maradt ezzel s épen ezért ma is száz és ezer számra vannak fejletlen és iskolaköteles gyermekek a gyárakban. Kérjük és követeljük azért, hogy ezen sürgősen változtasson és segítsen a kormány az által, hogy az ifjú munkásokra és a női munkásokra vonatkozólag törvényjavaslatot terjeszszen elő, a mely megfelel azon intenczióknak, a melyeknek minden nyugati államban lévő munkásvédelmi törvény már eleget tett. Bizalmatlanok vagyunk, t. ház, a kormány iránt azért is, mert a közigazgatási tisztviselők nagy része még mindig nem a humánus, a modern kor igényeinek megfelelő szocziális érzékkel dolgozik odakint a közigazgatásban. Legutóbb is, épen a privigyei választókerületben, azt tapasztaltuk, hogy azok a közigazgatási tisztviselők azt hiszik, hogy ők arra valók, hogy állandó rémületben tartsák a népet, hogy csak ez által tudják a társadalmi békét és az állami rendet megóvni és lentartani. Ez a dolgok teljesen téves felfogása, mert nem a nép van azokért a tisztviselőkért, hanem az a tisztviselő van azért, hogy a népért dolgozzék. Bizalmatlanságunkat fokozza a curiai bíráskodás alkalmával történt nagy jogsérelem, a mely az egyes pártokat, és különösen a néppártot is érte, a hol egy teljes igazságos alajiokon nyugvó peticziót adtunk be a privigyei mandátum dolgában és azok a jjolgárok jóhiszeműen eskü alatti bizonyítással követelték a maguk igazát, és a helyett, hogy ezt megnyerték volna, 35.000 K erejéig birságoltattak meg. 38