Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-332

298 332. országos ülés 19Í2 január 23-án, kedden. Ez a szisztéma nem alkalmas arra, hogy a népnek a torvényekbe és a bíróságokba vetett hitét megőrizze, azért sürgősen követeljük a néppárt részéről a curiai bíráskodásról szóló törvények olyan módosítását, a mely módot ad arra, hogy akkor is igazság szolgáltattassék, ha az illető képviselő jónak látja verdikt előtt megszökni a kerületből. A magyar nejében furcsa fogalom támadhat a szent és sérthetetlen bíróság ítéletéről, ha azt látja, hogy a legkisebb favagy élelmiszertolvajt utoléri az igazság sújtó keze, ellenben az, a ki voksokat rabol és mandátumokat sikkaszt egy választókerületben, büntetlenül bújhat ki a törvény paragrafusai alól. Abban is nagy mulasztásokat követett el a kormány, hogy semmiféle olyan intézkedést nem tett, a mely a drágaság megszüntetésére vagy annak az alsó néposztály részére való enyhébbé tételére alkalmas volna. A külföldön mindenütt felvették a törvényhozások és kormányok a harczot azon kartellek ellen, melyeknek a legnagyobb részük van a nép szükségleteinek megdrágításában, Magyarországon azonban nem mert a törvényhozás és a kormány a kartellek megrendszabályozásához hozzányúlni, mert a kartellek vezetői, a kartelibárók egyúttal jmrtkasszabárók is és ugy látszik a mindenkori többségnek állandó hatalmas támaszai. Ezek a kartellek, mint más országban, nálunk is szemmelláthatólag befolyásolják a termelés mennyiségét, óriási befolyást gyakorolnak az áralakulásra s az áruczikkek elhelyezésével a publikum szükségleteivel valóságos visszaélést követnek el, mert rajonirozzák az egész országot, bizonyos vidékeken egészen elvonják a legszükségesebb czikkeket, másutt pedig megegyezést kötnek arra nézve, hogy minimális munkabért fizetnek csak s ezáltal a munkásosztály standardját leszorítják. Kérjük a kormányt, hogy e tekintetben szíveskedjék intézkedést tenni. Terjeszszen elő törvényjavaslatot, vagy küldjön ki parlamenti bizottságot, a mely a kartellek kérdését tanulmányozza és záros határidő alatt, mondjuk egy év alatt, tegyen jelentést a háznak arra nézve, hogy lehetne a kartellek üzelmei ellen a fogyasztóközönséget megvédelmezni. Nézetem szerint legelső teendő volna egy nyilvános kartellregiszter létesítése, a tisztességes konkurrenczia állami támogatása, a mely lehetővé tenné, hogy bizonyos áruczikkekkel való monopóliumszerű üzérkedés megakadályoztassák. A kormány nem tesz semmit a vámpolitika és a vasúti tarifa terén a fogyasztóközönség védelmére, épen azért e szempontból is a legnagyobb bizalmatlansággal vagyok a kormány iránt. De ha nem volna más, azok az üzletek, a melyeket a kormány kormányralépése óta kötött, azok is teljesen elegendők volnának arra, hogy bizalmatlansággal legyünk a többség iránt; nevezetesen a Pool-szerződésnek a parlament előtt való tárgyalását ezelőtt egy évvel megígérte a ministerelnök ur és ez még ma is késik, pedig veszedelmes preczedens az, ilyen fontos szerződéseket úgyszólván technikai fogásokkal kivonni a jíarlamenti ellenőrzés alól. Halijuk ujabban, hogy az Adriának, a melynek ügye a múltban igen éles vitára adott okot, ujabb milliókra menő szubvencziókat biztosítanak. Ez ellen a törvényjavaslat ellen pártunk a legélesebb harczot jelenti be. De nem nyugtathat meg bennünket az sem, a mit a pénzügyminister ur az állami szénbányászatra vonatkozólag mondott. Ezek a bányák sem a termelés, sem a kitermelt anyag elhelyezése szempontjából a magánüzérkedés czéljaira oda nem adhatók. Azt mondotta a pénzügyminister ur, hogy a ház döntése nélkül nem fog ebben a kérdésben eljárni, hanem alternatív javaslatot fog a ház elé terjeszteni. Hát ez egészen szokatlan dolog, mert ha valamelyik a minister ur javaslatai közül helytálló lesz, akkor ő csak azzal jöhet és azért a felelősséget el kell vállalnia. Ujabban sokat irtak alapok arról, hogy a napokban irták alá a dalmát vasutakról szóló szerződést. Értesülésem van arról, hogy ebben az ügyben a nagy napilapoknak horribilis öszszegeket fizettek ki, hogy a magyar közvélemény hangulatát ebben a kérdésben preparálják. Annakidején, ha majd e szerződést itt a házban tárgyaljuk, pártunk részéről rá fogunk mutatni arra, hogy az ország érdekeire nézve milyen sérelmek rejlenek ebben a javaslatban. Bizalmatlanságra ad okot a kereskedelmi minister ur programmja az államvasutak kezelése tekintetében, valamint a vasutaknál uralkodó mizériák folytonos növekedése is. A minister ur azt mondotta ugyan, hogy tisztviselői karával mindent el fog követni az üzemzavar megszüntetése érdekében, hanem, ugy látszik, hiába a minister ur jóakarata, mert az államvasutak mostani igazgatósága teljesen tehetetlen az üzemzavarral szemben. Hónapok után hivatkozik az őszi gyakorlatokra. Nevetséges dolog, hogy egy állam egész forgalma fennakadjon az őszi hadgyakorlatok miatt. Mi lesz akkor háborús időben? A vasúti forgalom zavarai miatt olyan felfordulások vannak a gazdasági életben, hogy a múlt héten akárhány napilaj^ annak a veszélynek volt kitéve, hogy nem tud megjelenni, mert azt a papírmennyiséget, a melyet a gyár hétről-hétre szállít, nem tudták megkapni. Eddig 7—8 nap alatt megjött a papir, most háromnégy hétig kell rá várakozni. Mindezek után bátor vagyok megjegyezni, hogy bizalmatlansággal vagyunk a kormány iránt azért is, mert semmit sem tett abban az irányban, hogy helyreállítsa a parlament munkaképességét olyan úton-módon, a mely kecsegtetne azzal a reménynyel, hogy a béke állandó marad. Ha talán nem is értenek egyet a különböző politikai pártok és ha mindegyik más és más követeléssel lép is a többség elé, nem lehet el-