Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-331

270 331. országos ülés 1912 január 22-én, hétfőn. csinálni, hanem muszáj is megcsinálni. így van ez az adóreformnak a választási reformmal való szükségszerű kapcsolatával is. Mi fog történni, ha behozzuk ezen adóreformot akár ugy, a mint a pénzügyminister tervezi, akár más alakban? Akkor a kis exisztencziák az adó alól kiszabadulnak ... Egy csomó ember kiszabadult ezen adó alól, a kik eddig alatta voltak, egy csomó ember pedig, a kik eddig 5—10 forintot fizettek, sokkal kevesebbet fognak fizetni. Tehát az fog előállani, a választási czenzust nem fogják elérni az adóreform után olyanok, a kik azt eddig elérték... (Felkiáltások a szélsöbáloldálon : Nem kell választási czenzus! Mozgás és zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) Bakonyi Samu: Ez a j>reludium a választási jogi reformhoz? Hegedüs Lóránt előadó: . . . »és igy kénytelenek leszünk akár akarjuk, akár nem, valamely módon ezeknek a jogfosztását ellensúlyozni és őket a választási jog megváltoztatásával kárpótolni*. Ebből az következik, hogy minden pártnak nagy érdeke az, hogy a választási reformnak józan alajjjai lehetőleg még 19] 3 január 1-je előtt lerakassanak, hogy ez által megmentessenek azok az exisztencziák, a melyek különben a választási jogból kibuknának. Ez a választási reformra nézve aköltségvetés egyszerű tanúsága, ép ugy, a mint hiszem azt, hogy nemzetközi presztízsünk csorbítása nélkül a véderőreform terén meghátrálni nem lehetséges, (Elénk ellenmondások a szélsöbáloldálon.) épen ugy hiszem, hogy a magyar faj politikai képességének ezt a nagy próbáját, hogy t. i. a külföld demokratikus áramlatát a mi hazánk alkotmányahoz józanul alkalmazzuk, meg fogjuk állani. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ez az a két nagy kérdés, a mely a pénzügyi bizottságot politikai szempontból izgatta és a melyekre vonatkozólag, ismétlem, a költségvetés] vitájánál voltam bátor ezt a, két megjegyzést tenni. Mind a két tanulságon kivül azonban, a melyre nézve eltérők voltak a nézetek, volt egy harmadik, a melyre nézve megegyeztünk és ez az volt, hogy mind a két reformnak első alapfeltétele az, hogy először is rendes költségvetésünk legyen, hogy ez a költségvetés, a mely már megvan, végre tető alá jusson, mert méltóztassék elhinni, ha ismét elkésünk vele, ha ismét akár exlexbe megyünk, akár az indemnitáshoz kell folyamodnunk, ez nemcsak közigazgatási bajokat okoz; nemcsak államhitelünket csorbítja, (Ugy van! Ugy van! jobbfelül.) hanem, bocsánatot kérek, a tisztelt képviselőház önfegyelmezéséről is igen szomorú képet adna. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Mindezek alapján tisztelettel kérem a t. házat, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot elfogadni szíveskedjék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Ki következik szólásra? Zlinszky István jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk !) Ámbár én a magam részéről és az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, de, ugy tudom, az ellenzék minden árnyalata ragaszkodik ahhoz a kívánsághoz, hogy költségvetésünk idején meglegyen, tehát most már ennek a hóna]> nak befejezése előtt, mégis szükségesnek tartom, hogy ennél az alkalomnál a politikai helyzet beható megvitatás tárgyává tétessék és e helyzet nehézségeinek lehetőleg kedvező megoldása ennél a vitánál előkészíttessék. Midőn tehát a fenforgó nagy kérdésekhez az u. n. appropriáczió révén hozzászólok, mindenekelőtt az igen tisztelt előadó ur beszédére kell néhány megjegyzést tennem. (Halljuk !) Fejtegetéseinek magvára beszédem folyamán meg fogja találni az én felfogásomnak kifejezését; némely, szerintem igen merész tételére azonban mindjárt bevezetőleg kell, hogy reflektáljak. (Halljuk !) Az igen tisztelt előadó ur először jónak látja minket kioktatni (Derültség a szélsőbaloldalon.) annak fontosságáról, hogy a költségvetés idején meglegyen ; (Derültség a szélsőbaloldalon.) hogy annak létesítése útjába akadályokat ne gördítsünk. (Mozgás a szélsöbáloldálon.) Bakó József: Nagy merészség! Gr. Apponyi Albert: Figyelmeztetem az igen tisztelt előadó urat, hogy az ellenzék inicziativájának, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) az ellenzék akcziójának köszönhető az, hogy a költségvetés megállapítását eltorlaszoló véderőjavaslat egy időre félretolatott (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és hogy az ország abba a helyzetbe jutott, hogy a költségvetés letárgyaltatott, ha nem is 1911. év végén, a mi azonban szintén meglehetett volna, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ha a kormány a fegyverszünet megkötése alkalmával nem ragaszkodik ahhoz az üres látszathoz, hogy két najjon át tárgyaltat] a a véderőj avaslatot, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbáloldálon.) a mivel a véderőj avaslat semmit sem nyert, a költségvetésnek idején való letárgyalása azonban meggátoltatott. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mondom, tisztán az ellenzék inicziativajának, az ellenzék e körüli buzgólkodásának köszönhető az, hogy olyan megállapodások jöttek létre, a melyek legalább közel hoztak minket ahhoz, hogy a költségvetés idején elkészüljön. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A másik tétele a t. előadó urnak elmés, de merész, ö t. i. a véderőjalaslatnak létrejövetelét ugy állitja oda, mint a nemzeti presztízs követelményét ; azt mondja, hogy iszonyú meghátrálása volna nemcsak a többségnek, de magának a nemzetnek is, ha azt a véderőj avaslatot, melyet 10 esztendő óta készül már létrehozni, most nem tudná megalkotni. Én egy kicsit más beállításban