Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-330
252 330. országos ülés 1912 január 20-án, szombaton. ben mulasztást fog elkövetni e törvény szerint, és. a 16. §. második bekezdése szerint, a mely azt mondja (olvassa) : »Ha a fél a szükséges példányokat nem csatolja, vagy ha a csatolt példányok a rendszeresített nyomtatványnak nem felelnek meg, azokat hivatalból kell elkészíteni.« A törvényjavaslatban nem látom azt az intézkedést, hogy a hivatalból való elkészítések díjtalanul történnek-e. Székely Ferencz igazságügyminister: Díjtalanul ! Horváth Gyula : Ha díjtalanul történnek, akkor nincs ellene kifogásom, miután azonban nincs benne a javaslatban, szükségesnek tartottam megjegyezni. Székely Ferencz igazságügyminister: Az, hogy »hivatalból«, annyit jelent, hogy díjtalanul. Horváth Gyula: Tudjuk azt, hogy a sommás törvény szerint, ha nincs elegendő példány, a leírási dijat az ujabb példányokért pótolni kell. Székely Ferencz igazságügyminister: Ott meg van mondva, hogy a fél költségére. Horváth Gyula: Szóval akkor itt is a beiratási dijat pótolni keU ? Székely Ferencz igazságügyminister: Nem ! Semmit sem ! Ez csak az ügyvédeken való könynyités. Horváth Gyula: A 18. §-nál, a melyben arról van szó, hogy (olvassa) : »a tárgyalás kiegészítésének elrendelése esetében a feleket pertári iegyzőkönyvi tárgyalás helyett az előadó biró is meghallgathatja«, szükségesnek találnám annak bevételét, hogy személyesen is. A rendes perekben t. i. ügyvédi képviselet van és ebből a szakaszból nem tűnik ki, hogy személyes megjelenésre a felet beidézheti. Mert hogy »a biró is meghallgathat]a«, csak azt jelenti, hogy az ügyvédet beidézi. Be kellene tehát venni azt, hogy az előadó biró személyes megjelenésre a feleket beidézheti. A 19. §. második bekezdése azt mondja, hogy (olvassa) : »A tárgyalási jegyzőkönyv és az Ítélet bélyegét is a keresetlevélen kell leróni.<< Ez az intézkedés a felekre sérelmes, de szükségtelen is, mert hiszen a kereset beadása után tárgyalást tartanak és akárhány esetben megtörténik, hogy a kereset beadása után a felek kiegyeznek, ugy hogy ítélethozatalra nem is kerül a sor. Ha már most a javaslat szerint az Ítélet bélyegét a keresetlevélen kell leróni, ez igen sok esetben felesleges lesz. Tudjuk, hogy az ítéleti bélyeg lerovása a sommás végzéseknél van szokásban, mert ez egyúttal bírói határozat, a melynek alapján kifogás hiányában végrehajtásnak van helye. Itt tehát helyes, hogy az ítéleti bélyeget le kell róni. Polgári pernél azonban, a hol a kereset beadása után ugy is tárgyalás tűzetik ki, szintén teljesen felesleges, hogy még a tárgyalás előtt lerovassék az ítéleti bélyeg. Szerintem tehát e javaslatba az volna felveendő, hogy az Ítéleti bélyeg a tárgyalás alkalmával rovandó le. A 20. §-nál ugyanaz az észrevételem van, a melyet a 16. §-nál tettem, a mennyiben pedig az igazságügyminister urnak itt ugyanaz az álláspontja, mint a 16. §-nál, szükségtelennek tartom a további bolygatást. Itt is arról van t. i. szó, hogy a kereseti kérelmet annyi példányban kell benyújtani, hogy mindegyik fébiek jusson. Itt ugyan arról is lehet szó, hogy eltekintve attól, hogy egy nem jogász fél nem lesz képes annak eleget tenni, hogy a tárgyalásra már ugy menjen el, hogy magával vigye a kereset megfelelő számú példányát, ez fölösleges is, mert hiszen a keresetet mindegyik fél már megkapta, hiszen a kereset kézbesítése nélkül tárgyaláson megjelenni senki sem köteles. Nézetem szermt tehát fölösleges, hogy a kereset példányát még egyszer megkapja mindegyik fél, a mely neki a tárgyalás előtt kézbesítve lett. A második bekezdésben ugyancsak az van mondva, hogy ha be nem mutatja a fél Írásban ezeket a kereseti kérelmeket, akkor hivatalból kell azokat elkészíteni. E tekintetben is az az észrevételem, hogyha hivatalból készíttetnek el ezek az iratok, akkor se költséggel, se bélyeggel ne terhelj ük meg az egyes feleket. A 22. §. ugy szól, hogy az alperes meg nem jelenése alapján a kereset értelmében hozott Ítélet kiadmányát az Ítélet rendelkező részének a jelen törvény 20. §-a szerint becsatolt irat példányára vezetésével kell kézbesíteni. Ez teljesen felesleges intézkedés, mert, a mint már voltam bátor felemlíteni, a kereset már egyszer kézbesítve lett s így annak másodszori kézbesítése nem szükséges. Felemlíteni kívánom még, hogy helyeslem a törvényjavaslat azon intézkedését, mely szerint a curiai bírói czimmel és jelleggel felruházott törvényszéki elnökök száma tizről tizenötre emeltetik fel, s csak azt óhajtom a t. igazságügyminister ur szives figyelmébe ajánlani, hogy talán lehetne a vezető járásbiráknál is ugy intézkedni, hogy azoknak nagyobb százaléka jusson a VI. fizetési osztályba. Ezekben voltam bátor előadni a törvényjavaslattal szemben táplált aggodalmaimat, s egyrészt elvi álláspantomból kifolyólag, másrészt azért, mert a javaslat rendelkezéseit nem tartom teljesen megfelelőknek, a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Hammersberg László jegyző: Simonyi-Semadam Sándor ! Simonyi-Semadam Sándor: T. képviselőház! Sajátságos helyzetben vagyok ezzel a törvényjavaslattal és a t. igazságügyminister úrral szemben. Én sokszor hangoztattam és kértem a t. igazságügyminister urat arra, hogy ne csináljon kódexeket, hanem ha valahol baj van, azt intézze el rögtön és önállóan. Ö megfogadta — nem az én jó tanácsomat, hanem ezt az egyébként is helyes angol szisztémát, de én sajnálatomra még sem vagyok abban a helyzetben, hogy ezen törvényjavaslatát magamévá tehessem és elfogadjam.