Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-330

330. országos ülés 1912 január 20-án, szombaton. 251 és nem is politikai, hanem pártpolitikai szem­pontból történjenek a kinevezések, hanem az ügy­védi kar autonómikus kebléből, az ügyvédi kamarai választmányok közreműködésével, sőt azok egye­düli résztvételével kivánom én a numerus elausust megvalósítani. (Mozgás a balközépen.) Tökéletesen megbízom abban, hogy az ügy­védi kar, a mely ma is annyira féltékeny arra, hogy az ő tisztességét megőrizze, és hogy kifelé minden­kivel szemben megmutassa, hogy saját tagjaival szemben a legszigorúbb mértéket alkalmazza, mon­dom, hogy az ügyvédi kar, az ügyvédi kamarák a helyzet magaslatára emelkednek és a numerus clausus behozatala esetén csak az arra érdemeseket vennék fel. De nem hagyhatom megjegyzés nélkül azt sem (Zaj. Elnök csenget.), hogy hiszen az ügyvédeken 1874 óta, a mióta az ügyvédi rendtartás megalkot­tatott, senkisem segitett ; az ügyvédeket támadni meglehetősen divatos dolog volt mindenkor, de arra senkisem gondolt, hogy az ügyvédeken segít­sen, és az élet küzdelmeiben segítségükre legyen. Ellenkezőleg, mindig ujabb és ujabb terhek hárul­tak az ügyvédek vállaira. Ott vannak a beiratási dijak, a melyek sok helyen meglehetősen magas összeget tesznek ki; ott vannak a kamarai tag­dijak, ott vannak legújabban az ügyvédi nyugdíj­járulékok, ezek is meglehetős összeget tesznek ki minden ügyvéd részére, a nélkül, hogy belátható időn belül ennek az előnyeit is élvezhetnék. Szóval a terhek meglehetősen nagyok és súlyosak, a nél­kül, hogy ebben a tekintetben valami ellenszolgál­tatást kaptak volna. Ellenszolgáltatásképen lehetne talán felemlí­teni azt, hogy díjszabást létesítsenek. A magyar ügyvédi karnak nincs díjszabása. A per rendtartási tervezetben van valami erre nézve, de eddig az ügyvédek a dijak és költségek tekintetében meg­lehetősen ki voltak szolgáltatva a birák önkényé­nek, szimpátiájának és antipátiájának, holott ha egy megfelelő díjszabás alkottatnék, akkor az ügy­véd tudná, hogy ezért meg ezért a munkáért ennyi meg ennyi jogosan megilleti, és ezzel egyúttal a megélhetés is bizonyos tekintetben biztosítva lenne. De kifogásolom azt is, hogy az ügyvédi kar közül a birósági kinevezéseknél oly kevesen alkal­maztatnak, holott az ügyvédi kvaliflkáczió olyan és az ügyvédi anyag olyan, hogy nagyon alkalmas lenne a bíróságok felfrissítésére. Az ügyvédjelöltek kérdésére vonatkozólag nem akarok hosszasan beszélni, hiszen Győrffy Gyula t. képviselőtársam ebben a tekintetben fel­hozta már azokat, a miket felhozni lehet. Magam részéről is abban a nézetben vagyok, hogy azokra nézve, a kik már ezen a pályán vannak, kik tehát már abban a tudatban választották azt az élet­pályát, hogy a jelenlegi tanulmányi rend és gya­korlati idő elvégzése után jogosítva vannak az ügyvédi vizsga letételére, ezekre nézve bizonyos kötelezettségektől el nem tekinthetünk, és ennél­fogva azoknak, kik ma az ügyvédjelölti státusba tartoznak, szigorú igazság szerint az ügyvédi karba való bejuthatásukat meg nem nehezít­hetjük. De ha eltekintünk a szigorú jogtól és a méltá­nyosságot veszszük irányadóul, akkor is azt hiszem, hogy azt a két évet kellene a t. képviselőháznak elfogadnia, melyet a minister ur eredeti javaslata tartalmazott, mert hiszen ezek az igazán intelligens és értékes elemek saját hibájukon kivül jutnak hát­rányos helyzetbe e javaslat törvényerőre emelkedé sével, a mit lehetőleg el kellene törölni. Mikor ilyen csekélységről van szó, mikor hathónapi időről van szó, akkor nem a jus strictum, hanem a jus aequum szerint kellene javukra a törvényjavaslatot ma­gyarázni. A mi a törvényjavaslat egyes intézkedéseit illeti, e tekintetben már most fogom előadni aggá­lyaimat, nehogy a részleteknél is kénytelen legyek felszólalni. (Halljuk ! Halljuk I) A javaslat 6. §-a szerint az igazságügyminister elsőfokú bíróságnál alkalmazott jegyzőt, ki birói vagy ügyvédi vizsgát már tett, jogosítva van fel­hatalmazni önálló birói cselekvények végzésére. Semmi kifogásom ezen intézkedés ellen, csak attól félek, hogy az lesz a következménye, hogy ezeknek a jegj^zőknek alkalmazásával a birói állásokat fogják azután betöltetlenül hagyni, és akkor megint ugyanott vagyunk, a hol ma, hogy az állások be nem töltése miatt a bíróságok nem képesek fel­adatuknak eleget tenni. Méltányosságból azt is szükségesnek tartanám, hogy az a jegyző, ki ilyen önálló hatáskörben dolgozik, ép ugy, mint a biró is, bizonyos idő után pótlékban részesüljön és pedig nemcsak a telekkönyvi betétszerkesztéseknél, ha­nem egyáltalában, és ha hosszabb időn keresztül nem fog birói állásra kineveztetni, ezért a működé­sért külön birói pótlékot kapjon. A 9. §-nál osztom Győrffy t. képviselőtársam aggodalmait, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és nem fogadom el a javaslatnak azt az intézkedését, hogy egy birót fegyelmi vétség megállapítása nélkül más bírósághoz áthelyezhessenek. Még abban az esetben is, ha semmiféle politikai befo­lyást vagy beavatkozást fel nem tételezek, azt tartom, hogy egy itélőbiróra nézve csak akkor szabad áthelyezésre szóló intézkedést tenni, ha a fegyelmi vétség a fegyelmi bíróság határozatával megállapittatott. Ha a fegyelmi vétség megállapit­tatott, ugy helyesnek tartom, hogy a büntetések közé behozassák, hogy fegyelmi vétség megállapí­tása esetén a biró más bírósághoz áthelyezhető. A 16. §. azt az intézkedést tartalmazza, hogy »peres és nem peres ügyekben olyan beadványt, a melyre hozott birói határozat kiadmányozására a bíróságnál rendszeresített nyomtatvány van, a benyújtó fél lásson el a kiadmány tervezetének annyi példányával, a hány példány az érdekeltek­nek kézbesítés végett szükséges«. Ezt czélszerütlennek találom egyrészt azért, mert a nem ügyvéd által perlekedő fél, az egy­szerűbb ember, a ki nem ismeri a törvényeknek ennyire szoros intézkedéseit, minden egyes eset­32*

Next

/
Thumbnails
Contents