Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-330

330. országos ülés 1912 január 20-án, Szombaton, 249 den állampolgári jog felfüggesztetik, szerintülik nem helyes és nem szabad. De ha ezt önök mégis megcselekszik, akkor méltóztassék az eredeti ministeri javaslat álláspontjára visszamenni és én kérem a t. minister urat, legyen szives még azt a. további 50% engedményt is megtenni, melyet mai felszólalásában még mindég visszatart. Justh Gyula: Nagy perczentre dolgozik! Győrffy Gyula: Erre annál inkább kérem a minister urat, mert itt szerzett jogok elkobzásáról van szó, és az ifjúság, a mely a törvény életbeléptetése előtt, a régi törvény alapján lépett erre a pályára, joggal követelheti, hogy ezen szerzett jogaiban megvédessék. De ha már a többségnek és a minister urnak olyan országos veszélyről van tudomása, a melyeknek súlya alatt ezt a jogkobzást helyesnek vélik és megengedhetőnek tartják, akkor nemcsak a méltányosság, de még a szigorú jog is parancsolja, hogy minél kisebb mértékben eszközöltessék vagy történjék meg a jogkobzás. A t. minister ur ma félévet engedélyezett. Tegye megfontolás tárgyává ezt a másik félévet is és engedje azt is el, (Helyeslés balfelől.) Sümegi Vilmos: Ne kedvezzen a milliomos fiskálisoknak! Székely Ferencz igazságügyminister: Régen nincsenek ! Győrffy Gyula: ... a melyről ma előttünk vallomást tett, hogy ő az átmeneti időt eredetileg csak egy évre tervezte e.s ismét ő mondotta meg az indokait, megváltoztatta azért, mert az összes áramlatok, a melyek akkor érvényesültek, arról győzték meg, hogy ez az egy év méltánytalan volna, tehát két évre hosszabbította meg. Most hozzájárult az igazságügyi bizottság egyéves javaslatához ; szerencsére nem fogadta el az előadó urnak azt az érvelését, hogy nincsen szerzett jog, hogy már 1910-ben tudhatták ezt, hanem egyszerűen azon indokból járult hozzá, mert az igazságügyi bizottság tárgyalási idején ismét olyan tapasztalatokat szerzett, a melyeknél fogva az egy évet tartotta szükségesnek. Most pedig egy közvetítő inditványt tesz még egy félévre. Ismétlem, azon czélokat, a melyeket a t. igazságügyminister ur a szigorítás által el akar érni, ugy sem fogja elérni, (Ugy van ! ügy van ! a haloldalon.) Azt a torlódást, a mely az ügyvédi karra nehezedik, ugy sem ezek a körülmények idézik elő és annak a magasabb kvalifikácziónak az értékét, melyet mindnyájan óhajtunk, sem fogja sújtani ez a kitolás, de legalább megnyugvást fog kelteni az érdekelt ügyvédjelöltek körében. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a társadalomnak egy igen tekintélyes, intelligens osztályát képezik, a melyre az a hivatás vár, mint egyáltalában az ügyvédi karra ; ezt az elemet tehát ilyen kisszerű módon elkeseríteni és az államnak ellenségévé tenni nem szabad. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a haloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? XÉPVH. NAPLÓ. 1910 — 1915. XIY. KÖTET. Hammersberg László jegyző: Horváth Gyula ! Horváth Gyula : T. képviselőház ! Ennek a javaslatnak törvénynyé válásával ismét szaporodik az a káosz, a melyben már eddig is elegendő részünk van azáltal, hogy az egyes törvényeket folytonosan a részletekben módosítják és folytonosan ujabb és ujabb módosító javaslattal teszik még bizonytalanabbá a jogi helyzetet és teszik még nehezebbé az ügyvédeknek és a jogkereső feleknek a helyzetét azzal, hogy ezen többszörösen módosított törvényeket, a helyett, hogy egy hivatalos kiadásban egyesítenék és ezáltal a jogkereső közönség részére hozzáférhetővé tennék, bizonytalanságban hagyják és arra kényszeritik, hogy körülbelül 30—40 törvényt vizsgáljon át, minden egyes módosításra legyen tekintettel, nehogy valami jogi non sens-et kövessen el. A javaslatnak legmélyebben szántó rendelkezései azonban különösen az ügyvédi és a bírói színvonal emelését czélozzák. Szerintem teljesen hamis vágányokon halad a vitának ez a része, mert eltekintve attól, hogy a birói kvalifikácziónak az ügyvédivel való lehető egységessé tétele mindenesetre helyes, kétségtelenül helyes az is. hogy megszűnik az az anomália, a mely eddig fennállott annálfogva, hogy az ítélőbíró kevesebb kvalifikáczióval hozhatta meg ítéletét és kezelhette azt a jogi vitát, mint az az ügyvéd, a ki előtte tárgyalt. Azonban egyébként az ügyvédi kvalifikácziónak emelése semmi más, mint mesterséges akadálya az ügyvédi kar tulprodukcziójának, az ügyvédi kar további szaporodásának. Hiszen ha ennek az ügyvédi karnak szellemi színvonala nem volna elegendő, akkor az ügyvédek járatlansága vagy tudatlansága miatt panaszok volnának, már pedig lehetnek ugyan panaszok bizonyos tekintetben a kar egyes tagjai ellen, — az általános panasz jogosultságát, a mi nincs is meg, nem ismerhetem el, mert az ügyvédség egyeteme ellen nagyobb panaszokat felhozni lehetetlen, — de az ellen én eddig még soha panaszt nem hallottam, hogy az ügyvédi kar szellemi színvonala nem állana azon a fokon, a mely szükséges ahhoz, hogy a mai jogügyekben az ügyvédi kar kellő módon eljárhasson. SÜmecfi Vilmos: Ugy van ! Különösen a fiatal nemzedék ! Horváth Gyula : Hiszen a mi minősítési törvényünk értelmében, a legmagasabb kvalifikáczió, a mit ma ebben az országban elérni lehet, az ügyvédi kvalifikáczió. Az összes többi állásoknál, a mint már emiitettem, a birói állásnál, továbbá az összes ministeriumoknál, a közigazgatásnál stb., mindenütt sokkal kevesebb kvalifikáczió szükséges, mint a mennyi kvalifikáczióra az ügyvédnek szüksége van. Ha ez igy van, akkor nem ismerhetem el, hogy ennek az ügyvédi karnak szellemi nivója nem állana azon a fokon, hogy saját kötelességeinek minden tekintetben megfelelni tudjon. (Ugy van ! a széhőbaloldalon.) Ezekből semmi más nem következtethető mint az, hogy itt csak egy jelszó vettetett fel és ez 32