Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-330

248 330. országos ülés I9Í2 január 20-án, szombaton. kesithetők. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Akkor nem lesz szükség profilaktikus intézkedésekre, akkor a szülők meg fogják találni, hogy gyermekeik jövőjét miként kell biztosítani, de addig hiába hozunk megtorló és elzáró intézkedéseket; kiába nehezitjük meg az ügyvédi pályára való tódulást. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A megélhetés kényszere hajtja őket oda, mert nincs máshova fordulniuk, (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és ha önök ezt még itt is megnehezítik, akkor oly veszedelmes proletárizmusba szorítják vissza őket, a mely a társadalom alapjait állandóan a robbanás veszélyével fogja fenyegetni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De hát, t. képviselőház, sajnos, mi, a kisebbség, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egy ilyen veszedelmet fel tudjunk tartóztatni s ezért kénytelenek vagyunk számolni azzal, hogy ez a javaslat a mi ellenzésünk daczára is törvényerőre fog emelkedni. De akkor sem értem, hogy a t. igazságügyi bizottság, midőn ilyen súlyos feltételeket és akadályokat állított az ügyvédi és birói kvalifikáczió elé, miért ment tovább, mint az igen t. igazságügyminister ur, a midőn az átmeneti időt egy évre szállította le. Az előadó t. barátomnak az az érvelése, hogy hiszen tulaj donképen ez az ifjúság nem két, hanem három évet nyer, mert hiszen már 1910-ben közisrneretű volt a javaslat, tehát mindenki el lehetett arra készülve, hogy ez végre is torvénynyó válik és igy az átmeneti időt már régen konszumálhatta, engem meglep. Meglehet, hogy hasonló érvelés alkalmas lehet arra, hogy t. barátom háborgó lelkiismeretét lecsillapítsa, midőn ily szigorúságot gyakorol, de törvényhozási intézkedés indokául elfogadni igazán képtelenség, (ügy van ! balfelől.) Hiszen minden törvény, minden intézkedés az államban és a törvényhozásban, még az Ítéletek terén is. akkor érvényes, a mikor a törvény kihirdettetett, addig nem létezik. Addig senki sem fog egy Ítéletet teljesíteni, a mely kihirdetve nincs, sem egy törvényhez alkalmazkodni, a mely nincs érvényben, a míg az kihirdetve és kötelező erővel felruházva nincs. Hiszen tegyük fel, hogy az az ifjúság, a t. előadó ur gondolata szerint csakugyan figyelmes lett volna erre és a szerint rendezi be a dolgait. Akkor bekövetkezett volna először az a veszedelem, hogy a jóravaló, az igazán hivatott elem, a mely érzi magában a képességet, a tehetséget és hivatottságot, hogy ezen a pályán boldoguljon, az, eszes és belátó lévén, gyorsan otthagyta volna az ügyvédi pályát és maradt volna csak a selejtesebb elem. (ügy van !) Viszont mi történt volna azokkal az esetben, ha ez a törvény egyáltalában nem emelkedik törvényerőre ? Rengeteg embert riasztottunk volna el minden ok, jog és czim nélkül erről a pályáról. (ügy van ! balfelől.) De egyébiránt, t. képviselőház, sajátszerű dolog, hogy itt a képviselőházban még oly kiváló jogász is, mint Nagy Ferencz t. képviselőtársam, azt mondja, hogy az ügyvédi kvalifikáczió feltételei szerzett jogot nem képezhetnek, ilyenről jogászok közt nem is lehet szó, mert szerinte ez nem szsrzett jog, hanem, mint a t. előadó ur magát kifejezte, tanulmányi intézkedés. A szerzett jogok fogalma, azt hiszem, közisrneretű, erről beszélnünk nem kell. De hogy jogot mily alapon és mikor lehet szerezni leghatékonyabban, azt hiszem, a felett sem lehet vita közöttünk, hogy csak a törvény által. A jogszerzésnek ez a legbiztosabb, legkifogástalanabb, legmegtámadhatatlanabb módja. Nagy Ferencz: Lehetne ! Győrffy Gyula: A mikor az állam oda áll és azt mondja törvényben : én bizonyos feltételek esetére polgáraim részére ezt biztosítom, — akkor ez oly közjogi alapon létrejött jogszerző forrás, a melyhez foghatót és megtámadhatatlanabbat én a joguralom terén nem ismerek. (Ugy van! balfelől.) Azt mondják : tanulmányi rend. Hiszen még a tanulmányi rendnél is lehetnek és vannak szerzett jogok. Ha pl. a törvényhozás kimondja, hogy a különböző tudományegyetemi kurzusok ilyen és ilyen határidőig tartanak, ezt a határidőt a törvényhozás azokra, a kik e rendelkezés életbeléptekor a tanfolyamra léptek, ki nem terjesztheti, mert azoknak már szerzett joguk van. (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Mindjárt nyilvánvaló lesz, hogy a szerzett jog mit jelent. Az a szülő, a ki nég}

T

évi tanfolyamra adja oda a gyermekét, ugy rendezi be az életét, hogy a fia négy évig legyen jogász. (Helyeslés a baloldalon.) Justh Gyula: Különben nem is adta volna erre a jjályára. Győrffy Gyula : Két év múlva azonban jön a törvényhozás és kimondja, hogy minden jogász 6—7 évig tartozik a jogi egyetemen lenni. Ezt azokra, a kik már az egyetemen vannak, jogkobzás nélkül ki nem terjesztheti. Azt megmondhatja a törvényhozás, hogy a tanulmányi rend megváltozik ; de azokat, a kik a tanfolyamot már megkezdték, szerzett joguktól elütni nem lehet, (ügy van ! balfelől.) Megváltoztathatja a törvényhozás vagy a minister a tanulmányi rendet, megváltoztathatja a vizsgák rendjét, felemelheti a tandijat, mindent tehet, de az évfolyamokat meg nem hosszabbíthat ja azon hallgatók sérelme nélkül, kik az előbbi alapon léptek a tanfolyamra. Már most itt hivatásról, életpályáról van szó, mint az ügyvédi, és a birói, a hol organikus pozitív törvények mondják meg a pályára lépés előfeltételeit. A törvény megszabja azokat a feltételeket, a melyek mellett ezekre a pályákra lépni lehet. Ha már most ezeket a feltételeket megváltoztatják, hogyan lehet azt állítani, hogy itt csak tanulmányi kérdésről van szó, mikor a tanulmánynak ehhez semmi köze ? Azt tehát, hogy hogyan lehet itt a szerzett jogokat megtagadni, azt én megérteni nem tudom. Mindezeknél fogva tehát igenis szerzett jogokról van szó, és e szerzett jogokat elkobozni nagy országos veszedelemre való hivatkozás nélkül, vagy oly kivételes eset nélkül, a midőn min-