Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-329

236 329. országos ülés 1912 január 19-én, pénteken. hanem áttérek a két első szakasz kritikájára, az igazságügyi bizottság által javasolt szerkezetben, különösen arra, hogy ne ámítsuk magunkat és a világot, meg azokat, a kik nem olvasták el figyelemmel vagy talán egyáltalán nem olvasták el képviselőtársaim közül ezt a javaslatot, eredeti szövegében sem, s talán az igazságügyi bizottság szövegezésében sem : ez utóbbiban a joggyakorlatot nem öt évre tolják ki, hanem a legjobb esetben hat évre, sok esetben hét, sőt nyolez évre. Természetesen nem nyilván, nem egyenesen, őszintén, hanem elburkoltan. (TJgy van! balfelöl.) Eddigelé a joggyakorlat mind a birónál, mind az ügyvédnél kezdődött, a megfelelő államvizsga letételével vagy pedig az első szigorlattal. Most mind a kettőnél, ugy a birónál, mint az ügyvédnél, a jogtudorság elnyerésétől, a diploma kiadásától számítják a gyakorlatot, mert addig ügyvédjelöltnek be sem jegyezhető. Azt méltóztatnak tudni, hogy tanulmányi rendszerünk szerint a doktorátust nem lehet a tanfolyamok alatt elvégezni, szigorlatokat csak a befejezett tanulmányok után lehet tenni. Ha pedig valaki alaposan akar elkészülni a három szigorlatra, ehhez még a legjobb tehetségűnek is legalább egy év kell — már itt van a hat év, a kevésbbé tehetségeseknek j>edig kell másfél év, sőt két év is, — itt van a hét év. Székely Ferencz igazságügyminisíer: Tanuljon az egyetemi évek alatt! Sághy Gyula: Most tovább megyek. Kikre nézve lesz ez méltánytalan ? Igen sok tehetséges fiatal emberre, mert nem mindig a tehetségtől függ, hogy az illető gyorsan elkészülhet tanulmányaival, hanem függ az anyagi helyzetétől is. (Ügy van ! balfelől.) A gazdagabb fin, ha kevésbbé tehetséges is, egész idejét a szigorlatokra való készülésnek szentelheti, a szegény hallgató pedig, ha a legtehetségesebb is, nem készülhet el alajoosan háromhárom hónap alatt egy szigorlatra, mert kénytelen a kenyerét keresni és ez foglalja el ideje legnagyobb részét. De legjobban sújtaná ez az intézkedés a legtehetségesebbeket, a legeslegkiválóbbakat. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy a sub regiis auspiciis promotio intézménye vagy teljesen hatálytalan lesz azokra, a kik ügyvédi pályákra lépnek, vagy pedig egy-két évet kell erre áldozniok, ugy hogy nyolcz-kilencz évre is kitolódhatik a prakszisuk. Mikor ezek a doktorátust elvégezték, egy igazi tudományos jellegű, magas színvonalon álló értekezést kell kidolgozniuk, azt a karnak meg kell bírálnia. A ki pl. a tanév elején, szeptemberben, vagy októberban teszi le a szigolatát, arra nézve csak a tanév végén vagy a második tanév elején teszi meg a kar az előterjesztést a ministeriumhoz és azután az ügy elhúzódik még a kabinetben, aztán eltart egy ideig, míg a ministerium a tanácscsal egyetértésben kitűzi a promóczió napját. Mindebbe két év is beletelhet, ugy, hogy az illető csak egy, esetleg két év után kap diplomát, a praxis tehát ezeknél még további egy-két évvel is kitolódnék, Ezeknél tehát nem hat, de nyolez, sőt kilencz évig is tart, a míg önnáUó ügyvédek lehetnek. Ep a legtehetségesebbeknek venné el tehát a kedvét attól, hogy erre a buzdító kitüntetésre pályázzanak, mert különben életpályájukon két évet veszítenének, vagy pedig az ügyvédi pályáról teljesen lemondaniok kellene. Ez csakugyan a legnagyobb méltánytalanság. Ezért tartom én sokkal helyesebbnek és megfelelőbbnek az igazságügyminister ur eredeti álláspontját, és nagyon kérem, legyen kegyes ismét visszatérni erre a méltányos álláspontra, ne akadályozza azt, hogy az itt a házban érvényesüljön, a mi neld — meg vagyok győződve, a maga méltányos gondolkodásának kifolyásaként — első meggyőződése volt. Azok által a pressziók által, a melyek esetleg az igazságügyi bizottság tárgyalásai alatt gyakoroltattak a minister úrra, — erkölcsi pressziókat értek — ne méltóztassék megtéveszteni magát és alteráltatni a maga eredeti, nagyon megfelelő álláspontját. Azért én majd a részleteknél leszek bátor indítványokat tenni, nem ugyan az eredeti szöveg visszaállítására, mert akkor elesnék annak a lehetősége, hogy a bírói és az ügyvédi kvalifikáczió egyenlő legyen, hanem inkább, habár igy komplikáltabbak lesznek is a módosításaim, az igazságügyi bizottság szövegéhez alkalmazva. Ha pedig más oldalról történnék ilyen módosítás, azt fogom pártolni. Én t. i. a mai állapotot, a mely mellett ugy az ügyvédi, mint a birói praxis, az első szigorlat letételétől számíttatik, fentartani kívánnám ; a többi rendelkezéseket hagynám a szakaszban ugy, a mint vannak, azonban az átmeneti időszakot ismét módosítanám és azt kérném, hogy a ház fogadja el az eredeti javaslat átmeneti idejét, t. i. a kétévi átmeneti időszakot, mert az nem argumentum, a melyet e tekintetben az előadó ur felhozott, hogy hiszen az igazságügyminister ur ezt a javaslatot két év előtt dolgozta ki és terjesztette be. Ez csak akkor volna argumentum, ha azt mondaná ki a javaslat, hogy a két esztendő a beterjesztéstől és nem az életbeléptetéstől számit, mert hiszen akkor, a mikor a javaslat beterjesztetett, mindenki tudta, a t. igazságügyminister ur is, hogy az olyan gyorsan és rögtön nem fog életbelépni. Az tehát a viszonyokban semmi különbséget nem idéz elő, hogy most két év múlva vagy nem is egészen két év múlva, mert nincs két esztendeje — tárgyaljuk ezt a javaslatot. Ez nem jogászi, nem elfogadható argumentum. Mondjuk, csak olyan ügyvédi fogás ; nem nevezhetem másnak. Az első két szakaszra nézve elmondottam ezekben észrevételeimet és azoknak megfelelőleg elő fogom terjeszteni a szükséges módosításokat a részletes tárgyalásnál. Hanem vannak más irányban is aggályaim. A 3. §-nál nem akarok ugyan feltétlenül módosító javaslatot tenni, de ha a minister ur hozzájárulását megnyerhetném, nem idegenkedném tőle, hogy e részben nézetemet a képviselőház utján érvényre juttassam, T. i, azt mondja