Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-329

3%§. országos ülés Í912 január Í9-én, pénteken. 231 Loväszy Márton jegyző: Polónyi Dezső ! Polónyi Dezső: T. képviselőház ! Előrebocsátom, hogy ugyanezen indokok hatása alatt tulaj donképen felszólalásomtól én is elállók és a legnagyobb nyugalommal és bizalommal várom meg azt, hogy az igen t. minister ur részéről egy, a magyar államjog követelményeinek megfelelő helyes javaslat terjesztessék elő. (Helyeslés.) Hogy szólásra fel voltam jegyezve, annak indoka pusztán abban van, hogy annak idején, 1891-ben, a mikor a konzuli bíráskodásról szóló törvényjavaslat előterjesztetett, egy nagy közjogi vita folytattatott le a képviselőházban, a mely vita során élesen kidomborodott, hogy az 1867. évi XII. t.-czikk óta lefolyt alkotmányos életben ennél a javaslatnál nagyobb sérelem nem érte nemzetünket. (ügy van ! haljelöl.) Az akkori igazságügyminister, Szilágyi Dezső, a kényszerhelyzetre utalt és azt mondotta, hogy egy már létező szokást a rendezés okából kénytelen törvénybe foglalni. De — és itt nem kivánok kitérni a részletekre — hozzátette azt, szorongattatva az ellenzéki érvek súlya által, hogy tiz esztendő múlva, mikor a viszonyok már konszolidáltabbak lesznek és a kérdés már elő lehet készitve, módjában leend a törvényhozásnak az államjog követelményeinek megfelelőbb javaslatot előterjeszteni. Épen gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársam volt az, a ki óvást emelt ez ellen és azt mondotta, hogy ha egyszer a nemzet megszokik egy ilyen állapotot, nehéz leszen tiz esztendő múlva az ilyen dolgokból szükségszerűleg bekövetkező tespedésből, restségből kiverni és nehezebb leszen akkor az elvi álláspontot keresztülvinni, (Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Most megtörtént az, hogy a koaliczió idejében, helyesebben az azt közvetlenül megelőző időben — hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a zavaros politikai áUapotok egyáltalában nem voltak alkalmasak arra, hogy a kérdés kellő módon előkészítve kerüljön a képviselőház elé, — az akkor rendelkezésre állott rövid idő szükségessé tett egy rövididejű ujabb meghosszabbítást, azonban a javaslat indokolásában kifejezetten felvétetett az, hogy maga a minister nem képviseli azt az elvi álláspontot, a mely ezen javaslatban kifejezésre jut; ő azt meg nem felelőnek tartja. Sajnálatomra a mostani javaslatból ez az indokolás kimaradt és azt hiszem, ez volt az oka, hogy igen t. képviselőtársaim is felszólalás tárgyává tették ezt a kérdést. Azonban tekintettel az igazságügyminister urnak erre vonatkozó megnyugtató nyilatkozatára, a melyet köszönettel tudomásul veszek, hozzájárulok ahhoz, hogy ezen kétesztendei határidőmeghosszabbitás megadassék. Pusztán egy szerény kérdést méltóztassanak megengedni, hogy t. i. technikai szempontokból nem lenne-e czélszerűbb a javaslat rendelkezései közé még azt is felvenni, hogy az 1901 : XXVI. t.-czikk hatálya, a mely a konzuli illetmények szabályozásáról szól, szintén meghosszabbítottnak tekintendő. Igaz ugyan, hogy az eredeti javaslat 9. §-ában foglaltatik erre vonatkozólag utalás, azonban az is igaz, hogy nem egészen kétségtelen, vájjon ez az átutalás u. n. konformizáló átutalásnak tekintendő-e és az is bizonyos, hogy épen ezen nembizonyosság folytán az 1907-iki meghosszabbítás alkalmával külön kifejezetten felvétetett a törvénybe az ezen javaslat meghosszabbítására vonatkozó rendelkezés is. Ezt mint pusztán technikai szempontból való megjegyzést tisztelettel ajánlom, a t. minister ur figyelmébe. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Székely Ferencz igazságügyminister: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) Ezt nem tartom szükségesnek külön kiemelni, mert magától értetődik, hogy ha a törvényszék hatálya kétévre meghosszabbittatik, akkor az egész ugy a mint van, értendő ez alatt. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Kiván-e valaki szólni ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezártnak nyilvánítom. Az előadó ur kíván szólni. Blanár Béla előadó: T. képviselőház! (Halljuk !) A törvényjavaslatot t. képviselőtársaim valamennyien elfogadják, csak Polónyi Dezső t. képviselőtársam tett egy módosító indítványt. Erre vonatkozó felvilágosításul bátor vagyok megemlíteni, hogy az 1907 : LVII. t.-czikk az, a mely tulaj donképen meghosszabbitattik, a mely most tulaj donképen csak módosittatik és ebben a törvényczikkben a konzuli illetményekről szóló 1901. évi XXVI. t.-czikknek hatálya szintén világosan fentartatik, tehát felesleges ez irányban külön intézkedéseket tenni. Kérem tehát a javaslat változatlan elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Polónyi Dezső képviselő ur kivan szólni! Polónyi Dezső: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Csak röviden kívánom félreértett szavaim értelmét az előadó úrral szemben helyreigazítani. (Halljuk !) Én magam is konczedáltam, hogy a szövegezés kétséges ; kétséges, vájjon bennefoglaltatik-e a további meghosszabbításra való utalás, igen-e vagy nem. Mert hiszen hangsúlyoztam, hogy az eredeti törvényjavaslat 9. §-ában benne van az a vonatkozás, hogy a konzuli bíráskodás életbeléptetésének tartamára áll fenn ez a törvény is. (Mozgás. Elnök csenget.) Azonban bizonyos az, hogy ezek az átutalások épen az ilyen nemzetközi szerződéseknél nem szoktak úgynevezett konformizáló átutalásoknak tekintetni, hanem minden egyes alkalomra külön a lejárati idő minden egyes törvényre vonatkozólag törvénybe szokott iktattatni. Az adott esetben pedig már preczedenssel áüunk szemben, mert az 1907-iki törvény indokolásában kifejezetten benne foglaltatik ez, hogy félreértés ne forogjon fenn, ebből a javaslatból pedig minden indokolás nélkül kimaradt. Minthogy módosító indítványt nem tettem, és megjegyzésem csupán a t. minister ur figyelmébe volt ajánlva, az a nyilatkozat pedig, hogy magától értetődőnek tekinti ezt, a ház naplójába fog ke-