Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-329

230 329. országos ülés 1912 január 19-én, pénieken. kat lehetséges volt odáig juttatni, hogy azoknak véglegesítéséhez egy évi idő elegendő. És még egy másik indokom is van arra, hogy más szemmel nézzem a most benyújtott törvényjavaslatot, mint a minő szemmel néztem az azon kormány által benyújtott törvényjavaslatot, a melynek én tagja voltam. Nem az a szempont, hogy akkor a kormánynak tagja voltam, most pedig az ellenzék padjain ülök; hanem az a szempont, hogy az akkor a meghosszabbítás tekintetében benyújtott törvényjavaslat indokolásában világosan meg volt mondva az igazságügyminister részéről, hogy a konzuli bíráskodásnak jelenlegi alapjait helyteleneknek tartja és egészen uj alapra akarja azt fektetni, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A tárgyalás tehát oly irányban és olyan alapon indult meg, a mely bennem annak sikerére nézve reményt, sőt bizalmat keltett. A most előttünk fekvő törvényjavaslat ministeri indokolásában hiába keresek bármely útmutatást is arra nézve, hogy minő szellemben akarja a kofmány felhasználni a rendelkezésére bocsátandó időt, minő irányban akarja a konzuli bíráskodást átalakítani. Az igen t. előadó urnak beszéde pedig ezt a hézagot az indokolásban, hogy ugy mondjam, még kirívóbbá teszi, mert a midőn ő arról beszélt, hogy a törvény reformra szorult, ennek a szükségességnek egyedüli indokát a változott törökországi helyzetben látja; legalább ez az egyedüli indok, a mely előttünk áll. Már pedig én megengedem, hogy ez a helyzet is bizonyos átalakításokat szükségesekké tesz, de az átalakítás főleg, vagy nem is átalakítás, hanem egy teljesen uj törvényes rendezésnek szüksége én szerintem azon alapul, hogy a jelenleg érvényben levő törvény, a mely ellen annak idején igen élénk harczok folytak a képviselőházban; a mely a konzult nem egyenesen a magyar királytól, a magyar kormány által eredő megbízással, tehát mint a magyar igazságszolgáltatásnak képviseletét bizza meg a bíráskodással; a mely felebbezési fórumul egy vegyesnek elnevezett, de voltaképen mégis csak közös cs. és kir. konzuli főtörvényszéket alakit; (Ugy van ! balfelől.) a mely a bíráskodásnak minden fokozatán az Ítéletet a császár és király nevében mondja ki: ez a konzuli bíráskodás a maga alapelvében ellenkezik Magyarország állami függetlenségének kellékeivel, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) egy olyan területen, a mely területen az a legrosszabb időkben is megóvatott e törvény alkotásáig, t. i, a törvénykezésnek, a bíráskodásnak keretében. Én tehát a meghosszabbításhoz csak ugy tudnék hozzájárulni, ha az a lehető legrövidebb időre szólna, de még e tekintetben is hajlandó lennék megalkudni és hosszabb respiriumot adni, ha a kormány részéről olyan nyilatkozattal állanék szemben, hogy a rendezést uj alapokon akarja eszközölni, ínég pedig olyan alapokon, melyek ezen kivételes juriszdikczió terén is a magyar állam önállóságát, a magj^ar törvénykezés függetlenségét teljesen kidomborítják,. teljesen érvényre emelik, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha ilyen nyilatkozatot hallanék, esetleg megváltoztathatnám álláspontomat, de mindaddig, míg ilyen nyilatkozatot, míg ilyen határozott irányt a kormány részéről nem látok, kénytelen vagyok a törvényjavaslat ellen foglalni állást. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az igazságügyminister ur kivan szólni. Székely Ferencz igazságügyminister: Bocsánatotkérek, hogy már most felszólalok, de talán megnyugtató nyilatkozatot tehetek, a mi által elejét vehetem a további vitának. (Helyeslés balfelől. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) . Igen t. képviselőtársam, mint a múlt kormánynak volt tagja, nagyon jól tudja, hogy micsoda nehézségekkel kell itt megküzdeni. Küzdöttek ők is, majdnem egy éven át, az ujabb alap megteremtésére. En, mikor a kormányra vállalkoztam, ugyanabban a szellemben, de formájára nézve még jobban is kidomborítva kidolgoztam egy tervezetet, és e felett tárgyalunk. (Helyeslés baljelöl.) Méltóztassék megnyugodni abban, hogy én rosszabb megállapodást nem fogok hozni, és igyekezni fogok minden tekintetben, nemcsak lényegére, hanem formájára nézve is, megfelelni azoknak a kívánalmaknak, a melyeket hangoztatni méltóztatik. (Élénk helyeslés balfelől.) Ezt előrebocsátva, kötelességem a kétévi időtartamhoz mégis ragaszkodni, mert hiszen ez nem azt jelenti, a mint méltóztatik tudni, hogy két év előtt ne lehessen elkészíteni azt a szerződést. — mert ha én azt hat hónap alatt elkészíthetem és megállapodásra jutok, akkor a további időre szükség nincsen — hanem jelenti azt' és fontossággal bir abból a szempontból, hogy a tárgyalás nyugodtsága megóvassék, mert bizonyos körülmények és viszonyok nem alkalmasak arra,, hogy ezeket a tárgyalásokat vezessük. Nagyon kérem tehát a t. képviselőházat, méltóztassék a kétévi meghosszabbításhoz hozzájárulni, mert hiszen én Ígérem, hogy igyekezni fogok korábban elkészíteni azt a szerződést, és ha ez nem volna lehető, akkor egy rövidebb terminus csak presszió volna énrám, hogy hamarabb engedjek csak azért, hogy a szerződés létrejöhessen. (Igaz I Ugy van ! a jobboldalon.) Ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Lovászy Márton jegyző: Vertán Endre ! Vertán Endre: T. képviselőház ! A minister urnak most elhangzott nyilatkozata, a mely szerint az eredeti, 1891 : XXXI. t.-czikk megváltoztatására vonatkozó törvényjavaslat olyképen lesz előkészítve, hogy abban Magyarország jogai, az igazságszolgáltatásra való önállósága teljes elismerést -és érvényesítést nyernek, megnyugvást kelt bennünk, és épen azért a törvényjavaslatot magát most bírálat tárgyává sem teszem, hanem azt a magam részéről is elfogadom, (Általános helyeslés.) Elnök ; Szólásra következik ?