Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-329
329. országos ülés 1912 január 19-én, pénteken. 229 (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Felteszem a kérdést: méltóztatik-e a haj óösszeütközésekre, továbbá a tengeri segélynyújtásra és mentésre nézve bizonyos szabályok egységesítése czéljából az 1910. évi szeptember hó "23. napján Bruxellesben létrejött két nemzetközi egyezmény és a reájuk vonatkozó aláírási jegyzőkönyv beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A t. ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Szász Károly jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és a bevezetést, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: E szerint a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatott és az előadó ur által javasolt módosításokkal elfogadtatott és annak harmadszori olvasása a holnapi ülésre tűzetik ki. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Következik a konzuli bíráskodás szabályozásáról szóló 1891 : XXXI. t.-ezikk hatályának ujabb meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat (írom. 430, 431) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Blanár Béla előadó : T. ház ! A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat az 1891 : XXXT. t.-czikk hatályának változatlan állapotban 1913 deczember 31-éig leendő meghosszabbítását czélozza. A konzuli bíráskodás szabályozásáról szóló 1891 : XXXI. t.-czikk eredetileg 1907 deczember 31-éig terjedő hatálvlyal bírt, azonban ez a hatálya az 1907 : XLVII. t.-czikk által 2 évre, 1909 deczember 31-éig, majd az 1910 : VI. t.-czikk által ujabb két évre, vagyis 1911 deczember 31-éig meghosszabbíttatott. Ez a két ízben két-két évre szóló meghosszabbítás abban a feltevésben történt, hogy az alatt az idő alatt a konzuli bíráskodásnak feltétlenül szükséges reformja keresztül lesz vihető. A konzuli bíráskodás tényleg reformra szorul. A legnagyobb jelentőséggel bir ugyanis ez a bíráskodás a Keleten, különösen a török birodalom területén. A török birodalom területén pedig okvetlenül változnia kell ennek a bíráskodásnak. A török birodalom ugyanis óhaját fejezte ki az iránt, hogy a kapitulácziókon alapuló konzuli bíráskodást megszüntetni kívánja és ezen óhajának jogosultságát mi a Bosznia- és Herczegovina annexiójáról szóló u. n. entente-jegyzőkönyv 8. pontjában tényleg el is ismertük. Azonban ennek a konzuli bíráskodásnak a megváltoztatása, az uj reformnak tényleges megvalósítása irániba török állam részéről időközben lépések alig történtek, és ez akadályozta azt, hogy itt most egy meghosszabbítási javaslattal állunk szemben és nem a tényleges reformot magában foglaló törvényjavaslattal, T. képviselőház! A nemzetközi kötéseken alapuló konzuli bíráskodást már a magyar állampolgárok érdekében is feltétlenül fenn kell tartanunk, minthogy a konzuli bíráskodást törvényszerű alapra kell helyezni. Ezt czélozza a jelen törvényjavaslat. Kiemelendőnek tartom még azt is, hogy a törvényjavaslat benyújtása idején remélhető volt, hogy kellő időben törvénynyé válik, s 1912 január 1-ével már törvény lesz. Ez azonban meg nem történt; 1912. január 1-ével ex-lex állott be a konzuli bíráskodás terén. Ezt tehát orvosolni keü és szükséges a törvényt 1912 január 1-étől kezdődő visszaható erővel felruházni. Ez irányban majd az 1. §. tárgyalásánál a módosítást elő fogom terjeszteni. Egyébként pedig, miután ez a törvényjavaslat tekintettel arra, hogy a konzuli bíráskodásnak szükségessé vált szabályozása az 1910. VI. t.-cz. által meghatározott időben eszközölhető nem volt, és hogy áUamjogi szükséget képez, hogy a nemzetközi kötéseken alapuló konzuli bíráskodás tényleg a magyar állampolgárok érdekében továbbra is fentartassék, ezt az igazságügyi bizottság részéről általánosságban elfogadásra ajánlom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Lovászy Márton jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Bár elismerem, hogy a múlt év végén lejárt konzuli bíráskodási intézmény kontinuitásáról gondoskodni kell, és így, a mennyiben uj törvényes intézkedés még nincs előkészítve, illetve az előkészítés még nincs befejezve, erre nézve más mód nem kínálkozik, mint a létező törvénynek ideiglenes meghosszabbítása, még sem vagyok abban a helyzetben, hogy az élénkbe terjesztett törvényjavaslathoz szavazatommal járulhassak, mert a két évi meghosszabbítást én túlságos hosszúnak tartom. Az én meggyőződésem szerint az eddig érvényben volt törvény alapjában hamis elveken épült fel és ebben az alakjában fenn nem tartandó. (Helyeslés a baloldalon.) Ennek folytán fentartását a szükség által indokok lehető legrövidebb időre akarnám szorítani, és erre az egy évre való meghosszabbítást elegendőnek tartom. (Helyeslés a baloldalon.) Igaz, hogy 1907-ben, a mikor én voltam szerencsés a kormánynak tagja lenni, hasonló helyzettel állván szemben, t. i. lejárván az első terminusa az eredeti törvénynek, az a kormány, a melynek én tagja voltam, szintén egy kétévi meghosszabbítást hozott javaslatba. Igen ám, t. képviselőház, de azóta annyi idő folyt le, hogy még ha eltekintünk is azon megszakítástól, a mely a kormányváltozás folytán kellett, hogy előálljon, és ha eltekintünk attól is, hogy az a kormánj r , a melynek én tagja voltam, azon politikai helyzetnél fogva, a melybe nemsokára a meghosszabbított törvény után jutott, nem igen vihette messze az erre vonatkozó tárgyalásokat, mégis azt hiszem, hogy a jelenlegi kormány megalakulása óta annyi idő telt el, hogy a munkálato-
