Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-322

322. országos ütés 1912 január 11-én, csütörtökön. 17 Ráth Endre: ... de kitörölték onnan, pedig igazán itt az ideje, hogy a ház a törvényszéki, ületőleg bírósági jegyzők kérdésével komolyan foglalkozzék. Hova fog vezetni ez a velük szemben több izben és állandóan tanúsított szűkkeblűség ? Ambiezió szempontjából vagy életbelépnek mindezek, a miket az igazságügyminister jelenleg kivan és helyes, hogy kívánja, mert akkor, ugyebár, magasabb színvonalra emeltetik a jegyzői kar, vagy pedig nem lépnek életbe és akkor megmarad a jelenlegi rendszer, hogy egy 34, 36, esetleg 37 éves jegyző tanuvallomási jegyzőkönyvet vesz fel és efféle sablonos, lélekölő és nem birói munkát végez. Ha pedig életbelépnek, ha megvalósulnak mindezek a helyes intencziói az igen tisztelt igazságügyminister urnak, akkor önkéntelenül fel fog merülni annak a jegyzőnek a lelkében az a gondolat, hogy vájjon ugyanazt végeztem-e én Budapesten 1800 K-ért, a mit esetleg a szomszéd szobában egy VI-os biró végez ? A munkakörök kiszélesítésének terve, gondolata igen helyes, de ennek megfelelőkig ezeket a szegény embereket anyagilag is kellően kellene jutalmazni és honorálni. Nem veszik tekintetbe, t. ház, hogy ugy mondjam, azt a bizonyos szerződést, a melyet a joggyakornokkal köt a kincstár akkor, midőn őt befogadja és kinevezi. Az akkor kötött szerződés alapián ez az erősen megnövekedett munkakör nincs arányban azzal a fizetéssel, a melyet ezek jelenleg élveznek. A jegyzők munkaterhe szaporodik, fizetésük pedig változatlan marad. Az anyagi felelősség természetesen lényegesen nagyobb, mint eddig volt, a közönség azonban az anyagi felelősség szempontjából hátrányban van, mert mig a bíróval szemben a nagyobb fizetés, a nagyobb jövedelem révén több garancziája van, addig a jegyzővel szemben természetesen a jogkereső, közönségnek ez a kívánalma nem marad fenn. Magyarul mondva : a jegyző az uj rendszer alajrján nem fog különbözni a bírótól másban, mint a czimében és a fizetésében ; a birói munkateher jelentékeny része az ő vállaira fog háramolni. Kérjük tehát az igazságügyminister urat, hogy a legsürgősebben intézkedjék az iránt, hogy a bírósági jegyzőknek azon kérelmük, hogy az albirói és alügyészi állások megszüntetésével a birói vagy ügyvédi vizsgát tett jegyzőknek legalább megfelelő része a IX. fizetési osztályba kineveztessék. Az erre szükséges fedezetnek már a mostani költségvetésbe bele kellett volna kerülnie. Ez igazán már nem. tűr halasztást. Annyiszor elkeseregték már illetékes és nem illetékes tényezők a bírósági jegyzők szomorú és elviselhetetlen helyzetét, hogy a törvényhozásnak végre meg kell hallgatnia az ő panaszukat (Elénk helyeslés a szélsőbahldalon.) és azt a legsürgősebben orvosolni kell. T. ház ! Az igazságügyminister ur ezt némileg meg is kezdette, — heryesen tette — a mikor az igazságügjTmnisterium kebelében a IX. fizetési osztályba sorozott fogalmazói és a VIII. fizetési osztályba sorozott segédtitkári állásokká szervezte át KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XIV. KÖTET, a berendelt jegyzők állását. Csakhogy, ha ez indokolt a ministeriumba berendeltekre nézve, a kik lényegesen kevesebb munkát végeznek, mint künn a bíróságnál alkalmazottak, akkor természetszerűleg annál inkább indokolt azokra nézve, a kiknek érdekében ezen kérelmet előterjeszteni bátor voltamSzékely Ferencz igazságügyminister: Itt is, ott is ! Ráth Endre : A mikor az országos birói és ügyészi egyesület pozsonyi közgyűlését tartotta, — lehet, hogy informáezióm nem helyes — Grecsák Károly curiai biró ur, elnöke ezen egyesületnek, a jegyzőket azzal nyugtatta meg, hogy az igazságügyminister ur ő neld azt jelentette ki, hogy az 1912. évi költségvetésben már meg akarta szüntetni az összes albirói és alügyészi állásokat, de a pénzügyminister ur nem adott erre a czélra egy fillért sem. De megígérte az igazságügyminister ur Grecsák Károlynak azt. hogy az 1913. évi költségvetésbe erre szükséges összeget fel fogja venni, mert belátja, hogy a jegyzők helyzete tarthatatlan. Kérem az igazságügyminister urat, szíveskedjék majd nyilatkozni arra vonatkozólag, hogy állja-e ezen igéretét a ház szine előtt is. T. képviselőház ! Hogy a jegyzőknek siralmas helyzetét példákkal illusztráljam, — ezt a múltkor is megtettem, megteszem most is — bátor vagyok a hivatalos kimutatásokból egyet-mást idézni. (Halljuk! Halljuk! bal/elől.) Vannak itt emberek, a kik 39, 40, 34, 37, 35 évesek, a kik szolgálnak 18, 15, 16, 17 év óta, a kiknek megvan az ügyvédi vizsgájuk, van közöttük, a ki sub auspiciis regis lett doktorrá avatva . . . Székely Ferencz igazságügyminister: Olyan nincs ! Ráth Endre : . . . vannak nősek és nőtlenek, és ma is még a bírósági jegyzők szomorú sorsában és állásában vannak. Ezek igazán olyan kérései és kívánalmai a függetlenségi pártnak és kellene lenniök az egész háznak, a melyeket a legsürgősebben orvosolni kell. Ilyen körülmények között — ezeknek a példáknak a felsorolásával nem akarom a háznak türelmét bővebben igénybe venni (Halljuk! Halljuk I balfelől.) — igazán nem állhat meg az igazságügyminister urnak azon kijelentése, hogy a jóminősitésű jegyzőknek abszolúte nincsen okuk a panaszra. Ilyen jóminősitésű jegyző a jegyzői karnak 70—80%-a, s ezek a jóminősitésű jegyzők 36 esztendős korukban legtöbbnyire még mindig a IX. fizetési osztályba sorozott albirói állást nem tudták elérni. Hogy a mai rendszer mennyire helytelen, — kérem az igazságügyminister urat, ne méltóztassék azt hinni, hogy az ő személye oka ennek, mert én a rendszereknek hibáit és sérelmeit kívánom itt' a ház előtt feltüntetni — rámutatok erre egy példával. Itt van ma Werner László albiró ur esete. Székely Ferencz igazságügyminister: Ki az ? Ráth Endre: Werner László, a ki betöltött 39 éve után, továbbá 16 évi szolgálata és hét éves 3