Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-328
328. országos ülés 191% január 18-án, csütörtökön. 215 3.. A leánykereskedés elnyomása végett Parisban létrejött nemzetközi megállapodás és egyes hozzátartozó okiratok beczikkelyezéséről szóló igazságügyministeri javaslat. 4. A leánykereskedés elnyomása végett Parisban létrejött nemzetközi egyezmény és a hozzátartozó záró jegyzőkönyv beczikkelyezése tárgyában, az igazságügyminister törvényjavaslata. 5. A fajtalan közlemények forgalmának elnyomása végett Parisban létrejött nemzetközi megállapodás beczikkelyezése tárgyában az igazságügyminister törvényjavaslata. 6. A bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló 1897. évi XXXIV. t.-cz. 28. §-ának rendelettel való szabályozása tárgyában a belügyi és igazságügyminister jelentése. 7. A hajóösszeütközésekre, továbbá a tengeri segélynyújtásra és mentésre nézve bizonyos szabályok egységesítése czéljából az 1910. évi szeptember hó 23. napján Bruxellesben létrejött két nemzetközi egyezmény és a rájuk vonatkozó aláírási jegyzőkönyv beczikkelyezéséről az igazságügyminister törvényj a vaslata. 8. A konzuli bíráskodás szabályozásáról szóló 1891 : XXXI. t.-cz. hatályának ujabb meghosszabbítása tárgyában az igazságügyminister törvényjavaslata. 9. Egyes igazságügyi szervezeti és eljárási szabályok módosításáról az igazságügyminister törvényjavaslata. 10. Fogaras vármegyének 5%-ot meghaladó vármegyei pótadó kivetésére adandó felhatalmazásról a belügyminister törvényjavaslata. 11. Bihar vármegyének 5%-ot meghaladó vármegyei pótadó kivetésére adandó felhatalmazásról a belügyminister törvényjavaslata. 12. A Szatmár vármegye Nagyar községhez tartozó »Kis Jánosné és Dorongó« nevű dűlőknek a Beregvármegyei Tarpa községhez történt átcsatolása tárgyában a belügyminister jelentése. 13. A kerületi munkásbiztositó pénztárak s a vállalati és magánegyesületi betegsegélyző pénztárak 1907. és 1908. évi működéséről a kereskedelemügyi minister jelentése. 14. A képviselőház pénztárának az 1910. év I. és II. felére vonatkozó számadásai. Méltóztatik-e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor a jövő ülés napirendjét megállapítván, áttérünk gróf Apponyi Albert képviselő ur interpeUácziójára. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk !) Abban az általános érdeklődést keltett bünpörben, a mely Zsilinszky Endre és Zsilinszky Gábor mint vádlottak ellen folyt le ezekben a napokban, a végtárgyaláson olyan inczidens merült fel, a mely az én meggyőződésem szerint kell, hogy a kormányzatnak és a kormányzat ellenőrzésére hivatott törvényhozásnak is a figyelmét magára vonja. A végtárgyaláson történt ugyanis a lapok egybehangzó híradása szerint, a melynek valódiságát ennélfogva kétségbe vonni nem lehet, a következő eset, hogy az egyik vádlott : Zsilinszky Gábor, miután ez idő szerint tényleges katonai szolgálatot teljesít, egyenruhában jelent meg és oldalfegyverrel. A törvényszéki elnök, ki a tárgyalást vezette, felhívta őt arra, hogy oldalfegyverét tegye le. A vádlott ezt megtagadta, arra való hivatkozással, hogy őt katonai parancsnoksága oda utasította, hogy ne tegye le az oldalfegyvert és a tárgyalást vezető törvényszéki elnök ebbe belenyugodott; tehát a katonai parancsnokságnak az álláspontja érvényesült a tárgyaló teremben a tárgyalást vezető törvényszéki elnök intézkedésével szemben. A törvényszéki elnök ezzel szemben mást nem vélt tehetni, mint hogy a büntető eljárásról szóló 1896. évi XXIII. t.-cz. 301. §-ának intézkedése szerint, a mely az elnököt felhatalmazza arra, hogy a szabadlábon levő vádlottat is szükség esetén polgári őrizet alá helyezze, Zsilinszky Gábor mellé két-két fogházőrt állított. Ezek a rideg tények, a mint a lapok egybehangzó és meg nem czáfolt tudósításai szerint megállapíthatjuk. És hogy ezek a tények, hogy ugy mondjam : nem egészen normális természetűek és jelentéktelenek, hanem elvi kérdéseket involválnak, annak bizonyságát adta maga a törvényszéki elnök ur, midőn a tárgyalás végén ebbeli intézkedését egy külön nyilatkozatban igazolta és egyszersmind bejelentette, hogy a.z igazságügyminist érhez az egész esetről jelentést tesz. .^ Midőn ezt az esetet vizsgálom, előre mondom, hogy én az abban szereplő egyének egyikét sem vádolom semmivel; sem a vádlottat, sem a törvényszéki elnököt, sem azt a katonai parancsnokot, ki az alatta álló ténylegesen szolgáló katonának ezt az utasítást adta. Ezeknek a tényezőknek egyike sincs olyan állásban, hogy neki szemrehányást lehetne tenni, vagy ő reá hárítani a felelősséget a következményekért, oly ténykedésekért, melyek a mai közállapotok logikájából folynak, melyek abba bele vannak illeszkedve. Én csak ezeket a közállapotokat akarom megvilágítani és azok szempontjából intézem interpellácziómat a t. igazságügyminister úrhoz. Azt sem engedhetem meg, hogy ezen kérdésnek megítélésénél akár a t. kormány, akár a t. ház, akár a közvélemény esetleg hamis vágányra állítsa a kérdést. Mert hamis vágány lenne a hivatkozás az általam előbb intézett törvény 295. §-ára, a mely azt mondja egyebek közt, hogy a tárgyalóterembe bottal senki sem, fegyverrel pedig csak azok bocsáthatók, kik azt hivatalos, vagy szolgálati állásuknál fogva viselik. A törvénynek ez az intézkedése szerintem jóhiszemű magyarázat mellett mindenkire, a vádlottra is alkalmazható, habár magában véve abszurd dolog az, hogy a vádlott fegyveresen jelenhessék meg a törvényszék előtt. . . (Ugy van a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: Képtelenség! :
