Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-328
216 BÉ8. országos ülés 1912 január 18-án, csütörtökön. Gr. Apponyi Albert: De mondom, miután a törvény nem különböztet meg, hát megengedem : lehet ezt a törvényt akkép is magyarázni, hogy megengedhető akárkinek, tehát a vádlottnak is, ha az ő szolgálati viszonya, vagy hivatása azt magával hozza, hogy oldalfegyverrel időzzön a törvényszéki tárgyalóteremben. Igen, de ez a törvény is csak azt mondja : »bocsátható«, nem bocsátandó. Tehát nyilvánvalólag annak a tényezőnek, a kinek hivatása, hogy ott, a mig a tárgyalás tart, szuverén hatalommal intézzen mindent, a mi a tárgyalási teremben történik, t. i. a tárgyalást vezető elnöknek diszkrécziójára van bizva, hogy kit enged bebocsátatni ilyen oldalfegyverrel, kit nem De ez sem a kérdés, t. ház. Kern az a kérdés, hogy a törvényszéki elnök, midőn az oldalfegyver letételét követelte a vádlottól, helyesen járt-e el, vagy helytelenül. Elég az hozzá, hogy megtette, hogy az oldalfegyver letételét követelte, és miután a tárgyalási teremben a tárgyalás alatt egyáltalában a tárgyalást vezető elnöknek intézkedésével szemben más hatóságra, más hatalomra hivatkozni nem szabad, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) a törvényszéki elnök ezen intézkedésének feltétlenül érvényesülnie kellett, ha a birói hatalomnak szuverenitását, annak önállóságát, annak minden föléje kerekedni akaró hatalommal szemben való méltóságát érvényesíteni akarjuk. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha a törvényszéki elnöknek ilyen intézkedése esetleg helytelen, esetleg törvénytelen, az ellen megvannak a jogorvoslatok, megvan a felelősségre vonás. (Ugy van I balfelől.) De hogy valaki, a ki ott a tárgyalóteremben van, akármicsoda minőségben, de elsősorban a vádlott, a törvényszéki elnök intézkedésével szemben hivatkozzék egy más hatóság intézkedésére és ilyen más hatóságnak előzetes parancsára való hivatkozással megtagadhassa a törvényszéki elnök rendelkezésével szemben az engedelmességet: ez olyan foltot ejtene igazságszolgáltatásunk méltóságán és önállóságán, a melyet rajta nem hagyhatunk, a melyet meg nem engedhetünk. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Fráter Lóránt: Csak Magyarországon fordulhat elő ! Gr. Apponyi Albert: Képzeljük csak a helyzetet, a nélkül, hogy kiszinezni akarnám, hiszen talán a mikor az interpelláczióra a választ megkapom, feltéve, hogy az, a mit hinni nem akarok, nem felelne meg azoknak az elveknek, a melyeknek fentartását czélul tűzöm ki magamnak, lesz még rá alkalom, hogy az eset jellemzésére bővebben kiterjeszkedjem. De méltóztassék csak egy vádlottnak lélektanát venni. Az a vádlott, a ki elitéltetésétől fél, a ki felmentését akarja, ugyebár természetszerűleg mindent el fog követni, hogy az ő viselkedése ne ütközzék azoknak a tényezőknek visszatetszésébe, a kik előtt mint birái előtt áll; az nincs arra lélektanilag diszponálva, hogy ő ott ujjat húzzon a törvényszéki elnökkel, hogy ott renitenskedjék vele szemben. Hát micsoda rettenetes lélektani motívumnak kell annak lennie, micsoda fölényes hatalomnak kell annak lennie, micsoda fölényesnek kell, hogy érezze ő azt a hatalmat, a melynek előzetes utasítása őt arra birja, hogy saját perbeli helyzetének esetleges megiosszabbitásával is szembeszálljon a törvényszéki elnöknek utasitásával ? (ügy van ! Ugy van a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Ennek a dolognak jelentőségét leszállitani és félreismerni lehetetlen. Itt tényleg egy — megengedem — önmagában véve nem nagyjelentőségű esetben arról van szó, vájjon a katonai hatalom államot képez-e az államban, (ügy van ! Ugy van ! bal felől.) egy olyan exempt hatalmat képez-e, a mely az állam törvényeinek intézkedésével szemben a maga specziális törvényeire, mint magasabbakra hivatkozhatik, a mely az állam törvénye által rendelt hatóságokkal szemben a maga hatóságait, mint erősebb joggal intézkedő hataságokat állithatja oda; hogy megtörténhetik-e az, hogy a törvényszéki tárgyalóteremben ne a tárgyalás vezetésére hivatott törvényszéki elnöknek akarata érvényesüljön, hanem egy azzal ellenkező katonai utasítás fölénynyel, nagyobb hatalommal birjon az ő szemében. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen azt már tudjuk, hogy a nemzeti akarat is csődöt mond, ha a katonai felfogásoknak és a katonai ítéleteknek várába ütközik. (Ugy van! Ugy van ! bal felől.) Holló Lajos : Ide is betört! Gróf Apponyi Albert: Azt már tudjuk, hogy a jjarlamenti többségnek elve, a melyet annyit hangoztatnak, abban a pillanatban nem ér semmit sem, mihelyest bizonyos mogrögzött katonai elvekbe ütközik : (Ugy van ! Ugy van ! Taps a baloldalon és a szélsőbaloldalon.) hogy a kormányok azt a hatalomnak csúfolt állást, a melyet elfoglalnak, csak addig foglalhatják el, a mig az alkotmányunknak tényleg bizony erőben fölibe helyezett katonai gondolatnak és elveknek eszmemenetéhez hozzásimulnak, politikájukat annak alávetik, (ügy van ! Ugy van ! bal/elől.) Most már csak az hiányzik, hogy bíróságunk szuverenitása, bíróságaink felsőbbsége is kénytelen legyen meghajolni egy katonai parancs előtt, a mely a birói intézkedéssel ellenkezik. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én, t. képviselőház, hinni akarom, hogy a t. kormány legalább e téren meg fogja tudni óvni az államnak és a biróságok tekintélyének sértetlenségét, érintetlenségét. És azért én a t. igazságügyminister úrhoz azt a kérdést intézem, hogy először: van-e tudomása erről az esetről és ezzel a kérdéssel kapcsolatosan azt a kérdést, hogy ezen esetnek összes előzményeiről és körülményeiről terjedelmes és beható informácziót szerezzen magának, a házat erről tájékoztassa és a biróságoknak tekintélyét minden azon felül kerekedni akaró hatalommal szemben minden körülmények között megóvja. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.)
