Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-328

328. országos ülés Í9Í2 január 18-án, csütörtökön. 213 Hanem én azt mondottam, és ezt teljesen fentartom — nagyon sajnálom, hogy ebben a pillanatban az iratok rendelkezésemre nem állanak, . .. Juriga Nándor: Tessék! Polónyi Géza : . . . mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy én hivatalos iratokból olvastam fel itt a ház szine előtt, — hogy az a kérdéses kivétel, a melyre ráfogja a t. képviselő ur, hogy azt igy forditotta volna a tolmács, az ellene emelt vádban igenis benne volt, csakhogy ott kifejezetten és világosan »késre fel« szólította fel a közönséget, és ezért lett lázítás, illetve izgatás miatt elitélve. A mi pedig a másik tényállítását illeti, hogy az államfogházakat én töltöttem volna meg, erre nézve előadtam, hogy hiszen ez fizikailag lehetetlenség volt nekem, ki olyan rövid ideig voltam igazságügyminister, hogy ezen idő alatt azokat a pereket le sem lehetett volna tárgyaltatni, a melyek alkalmasak lehettek volna arra, hogy az államfogházakat én töltsem meg. Épen ez mutatja ennek a rágalmazási viszketegben szenvedő, izgató urnak az álláspontját. (Igazi Ugy van ! a bal-és a szélsőbaloldalon. Juriga Nándor tapsol.) Bosnyák Géza : Inkább szégyelné magát. (Zaj.) Polónyi Géza: Hiszen ha rám ilyen ur szól ilyen vádat, megvallom őszintén, hogy ha ez igaz lenne, megtiszteltetésnek tartanám; (Helyeslés balfelöl.) de én az ellen protestáltam, t. ház, — mert tudom a szokásukat ezeknek az uraknak — hogy itt a képviselőházat használják fel — az összeférhetlenségi törvény e tekintetben nem intézkedvén — arra, hogy a saját rágalmaikat itt helyezzék el, hogy azután a külföldön ellenünk hirdessék azokat, (Ugy van! a bal-és a szélsőbaloldalon.) és ugy állítsák: oda ezt a nemzetet, mintha a rágalmak valók volnának. Pedig először is konstatálom, hogy igazságügyi ministerságem alatt egyetlen per az én utasításomból folyamatba nem tétetett. Az a per is, a mely ellene folyt, akkor, a mikor ministerséget vállaltam, már folyamatban volt. De állítottam a múltkor, hogy szabadelvű volt ministeri elődeim tiszteletreméltó példája szerint igenis én is követtem azt az utat, a nélkül, hogy üldöztünk volna, a nélkül, hogy szándékosan kerestünk volna üldözendő egyéneket, hogy a törvénynek az igazgatásra vonatkozó szakaszait szigorúan alkalmaztuk, (Általános élénk helyeslés) és követeltük, hogy azok az urak elrettentessenek attól, hogy a szegény népet oda vigyék a szuronyok elé, ők maguk pedig elszöknek Ausztriába és menekülnek az üldözés elől. Juriga Nándor: Sem nem szöktek, sem meg nem ijedtek ! Polónyi Géza : De hogy memryire nem volt igaz a vád, a mely speczialiter reám vonatkozik, azt legjobban a képviselő ur tudta, mert két esztendei fogházbüntetést kényelmesen kitölthetett a nélkül, hogy szükségem lett volna uj állam fogházat az ő kedvéért megtölteni, (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon) Neki ez a két esztendő elégséges lett volna, ha jóhiszemüleg jár el, arra, hogy meggyőződjék róla, hogy nem igaz, hogy az államfogházak tömve vannak. Csakhogy neki ugy látszik, kevés volt a két év arra, hogy erről meggyőződést szerezzen. (Derültség a hal- és a szélsőhaloldalon. Elnök csenget.) Tényekre kell rámutatnom. A képviselő ur engem vádol azzal, hogy becsületsértést követtem el ellene, mert felhoztam a házban, hogy ő izgatás miatt elitéltetett, és miután ő kifizette a ezechet, neki ezt nem szabad szemére vetnünk. Juriga Nándor: Léván maga nem fizette ki(Derültség a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Ha a képviselő ur nem maga hozza ide az ő ügyét a képviselőház elé, akkor ennek legalább valami jóhiszemű látszata lenne. De hiszen ő hurczolta ide, ő hozta ide a képviselőház elé. Nekem csak az a kötelesség jutott osztályrészemül, hogy ne engedjem kompromittálni Magyarország igazságszolgáltatását, akár az én ügyemre vonatkozik, akár az előbbi időre vonatkozik, ily rágalmakkal, hogy Magyarországon szűknek bizonyultak az államfogházak az izgatás miatt elitéltek befogadására. Juriga Nándor: Ugy van! Eitner Zsigmond: Most is hazudik '. Nadányi Gyula: Ne izgassanak, akkor a fogház nem lesz szűk! Polónyi Géza: Köviden két dologra utalok még. Először is a kezemben volt aktákból olvastam fel az én állításomra vonatkozó adatokat. Itt azonban mentális rezerváczióval él a t. izgató képviselő ur. (Zaj. Elnök csenget.) Először is azzal ő még nem szerzett oltalmi levelet, hogy a magyar képviselőházban ő beszéljen az izgatási paragrafus eltörlése mellett, hogy e paragrafus alapján kénytelen volt két évet elszenvedni nagymérvű izgatások miatt. Nekem jogom volt ezt megmondani akkor is, ha személyesen nem lettem volna érintve. Mégis csak különös dolog, hogy Magyarország parlamentjében a nemzetiségi izgatásra vonatkozó paragrafus tekintetében azok adjanak nekünk leczkét és tanácsot, a kik az ellen súlyosan vétettek és meggyalázták a magyar nemzetet. Juriga Nándor: Dehogy gyalázták! (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Mentális rezerváczióval él a képviselő ur akkor, a mikor elkezdi, hogy kérem alásan, ő nem adta becsületszavát. (Mozgás.)} Eitner Zsigmond : Mindenki azt adja, a mije van. Polónyi Géza : Hiszen magam mondtam, hogy az a nyilatkozat, melyet hozzám benyújtott, ilyent nem tartalmaz. Hát hozzuk ezt tisztába, és rögtön rájövünk, hogy milyen úrral van dolgunk szavahihetőség tekintetében. Én annyit mondtam, hogy a kegyelmezés tekintetében hozzám fordultak az ő nemzetiségi képviselőtársai. Ezeknek én azt a feleletet adtam, hogy elv az, hogy kegyelemért először is csak az illető elitélt maga folyamodhat és nem per pro-