Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-328

206 328. országos ülés 1912 január 18-án, csütörtökön. de eddig még nem tudtam elérni, bár azt hiszem, hogy magának a pénztárnak és a pénztári igazgatóságnak használok azáltal, hogy ezt kérem. T. i. ugy, a hogy az ipari munkásbiztositás évenként nyilvánosságra hozza és mindenki által könnyen hozzáférhető módon nyilvántartja, hogy kiket részesített és milyen irányú segítségekben, ez a mezőgazdasági munkás- és cselédsegélypénztár is egy füzetben publikálja azoknak a munkásoknak nevét, a kik segélyben részesültek. Jelennek meg most is a Néplapban és más helyen is egyes czikkek arról, hogy most tiz munkás ezt kapta, most tiz munkás azt kapta, de mi egy név szerint, község szerint és összeg szerint elkészített rendszeres jelentést szeretnénk minden esztendőben látni a segélyezésekről, mert akkor talán más képet kapnánk ez intézmény működéséről és hatályáról. Kivánatos volna, hogy valamilyen formában addig is, a mig a törvényes intézkedések történnek, a házi cselédek is bevonassanak e törvény hatályába bizonyos módosításokkal. Tudjuk, hogy ez a kérdés igy hirtelenül el nem intézhető, azonban megszívlelésre ajánlom ezt a t. minister ur figyelmébe, hiszen ez is olyan kérdés, a mely ma teljesen a magánnyerészkedésnek, a magánüzérkedésnek van kiszolgáltatva. Az egyik oldalon teljes elhagyatottság és elhanyagoltság a háztartásban alkalmazott cselédek kárára, a másik oldalon a nyerészkedő vállalatok, a melyek sokat Ígérnek, de sohasem nyújtják sem a cselédtartó gazdának, sem a cselédnek betegség vagy baleset esetén azt, a mit megígértek. Mindezeket egybevetve, azt hiszem, nem késhet itt soká az az idő, a mikor mezőgazdasági munkásbiztositásunk a mai primitív keretekből kibontakozik. Azt hiszem, hogy majd akkor, ha Magyarország munkássága is szóhoz jut a törvényhozás házában, az ilyen törvényjavaslatok és a hozzá hasonló intézkedések igen nagy ostromnak lesznek kitéve, mert hiszen ezek valóban nem elégítik ki a mai szocziális viszonyok és az előrehaladott kor igényeit. Ma azonban, a mikor Magyarország mezőgazdasági és ipari munkásai ki vannak kapcsolva e törvényhozásból, párt- és osztálykülönbség nélkül mindnyájunknak kötelessége, hogy a künnrekedtek érdekeit legjobb belátásunk szerint a legnagyobb liberalizmussal és jóakarattal kezeljük, és azoknak, a kik itt érdekképviselettel nem birnak, segítségükre siessünk. Ismétlem, ezt a javaslatot elfogadom azért, mert jobb, mint az előbbi törvényjavaslat, de nagyon kérem a t. földmivelésügyi minister urat. ne álljon meg az első lépésnél, hanem térjen vissza annak a határozati javaslatnak szelleméhez, a melyet Darányi Ignácz volt minister ur a képviselőházban magáévá tett és a mely azt czélozta, hogy a mezőgazdasági munkásokra nézve is a baleset és a betegség esetére való kötelező biztosítás lépjen életbe az egész vonalon. Ezeket kívántam elmondani; a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. Elnök : Szólásra ki következik ? Mihályi Péter jegyző : Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház ! Én is annak a pártnak nevében, a melyhez tartozni szerencsém van, kijelenthetem, hogy a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot elfogadom. Elfogadom körülbelül olyan megokolással, mint az előttem szólt t. képviselő ur, hogy t. i. nem tartom annak intézkedéseit a kérdés kielégítő végleges megoldásának, a mint maga a t. ministér ur sem tartja, hanem — hogy ugy mondjam — ideiglenes javításnak, a mely a helyzetet kedvezőbbé teszi mindaddig, a mig majd a radikális megoldással a kormány és a törvényhozás foglalkozik. Én teljesen azon az állásponton állok, a melyet a képviselőház 1907-ben abban a határozati javaslatban juttatott kifejezésre, a melyet Pető Sándor t. képviselő ur felolvasott, hogy t. i. a mezőgazdasági munkásokra nézve betegség és baleset tekintetében a kötelező biztosítás kimondadó és törvényesen szervezendő. Hogy a t. minister ur javaslata, a melyet én különben teljesen méltánylok, minő szűk keretek közt mozog, azt bizonyítja az indokolásnak azon mondata is a 8. lapon, a mely szerint a minister ur hangsúlyozza, hogy javaslata kereteinek megállapításánál ügyelt arra, hogy a tervbe vett összes javításokat a pénztár eddigi államsegélyek mellett saáit erejéből a nélkül hajthassa végre, hogy ebből az érdekeltekre az eddigieknél magasabb járulékok vagy tagsági dijak háramoljanak. T. ház ! Én megengedem, hogy épenséggel nem volna czélszerű és indokolt, hogy a biztosítandó munkások járulékai felemeltessenek. De azt hiszem, hogy teljes méltányosság szerint lehetne a leendő alkotásnak megállapításánál a munkaadónak az eddiginél nagyobb hozzájárulását igénybe venni. (Helyeslés balfélől.) Mert hogyha a különböző körülmények és a magyar törvényhozás által létesített vámpolitikai intézkedések folytán a mezőgazdaságra nézve kedvezőbb viszonyok állottak be, e jövedelmezőség emelkedésével nemcsak méltányos, hanem egyenesen igazságos követelmény az, (Igaz! Ugy van ! halfelöl) hogy a helyzet ezen javulásában azok is részesüljenek, kik a mezőgazdasági termékek előállításánál saját verejtékükkel és munkájukkal oly nélkülözhetetlen szerepet játszanak. (Élénk helyeslés balfélől.) Én ezeknek rövid kijelentése után, mint ideiglenes javítását a helyzetnek és annak a fejlődésnek a reményében, melyet az 1907-ik évi képviselőházi határozat elénk tár, ezt a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a baloldalon és jobbról.) Elnök : Kiván-e még valaki szólni ? Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur Mván szólni. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: T. ház ! Méltóztassék megengedni, hogy az összes