Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-328

B28. országos ülés 1912 január 18-án, csütörtökön. 207 t. Szónokoknak köszönetet mondjak azért a szíves kijelentésükért, raelylyel a javaslatot elfogadni méltóztattak. En a magam részéről korántsem tartom ezzel a törvényjavaslattal befejezve az akcziót és a régivel szemben mutatio in meliusnak tekintem az egész dolgot. (Helyeslés.) Méltóztassanak megengedni, itt nem arról van szó, hogy a humanitárius érzék mibennünk nem predominálna, s nem volnánk képesek a papíron megfelelő javaslatot készíteni, mely a humanitárius igényeket és egzigencziákat kielégítené, de mindenütt a világon az tapasztalható, hogy ezek a dolgok a korral és a megfelelő vagyonosodással és gazdasági erősödéssel fejlődtek. Ezt tartottuk mi is szem előtt. Itt az a fődolog, hogy minél hamarább anyagilag erősítsük meg a gazdasági egyéneket, hogy elviselhessék azokat a nagyobb terheket, melyeket az újonnan alkotandó törvény rájuk ró, másrészt, hogy a biztosítandó egyének számát emeljük. E tekintetben készséggel hozzájárulok ahhoz, a mit Huszár Károly t. képviselő ur mondott, hogy a balesetből kifolyólag biztosított egyének nevei és a kártalanítás összege esetleg a Néplapban publikáltassék . . . Huszár Károly: Rendszeres évi jelentésben. Gr. Serényi Béla földmiveiésügyi minister: . . . hogy mentül szélesebb körben elterjedjen, hogy a biztosított egyének bizonyos összegekben részesülnek és ez által ezen intézmény népszerűsége, s az iránta való bizalom emelkedjék, és a tagok száma is fokoztassék. (Helyeslés.) A végezel az, hogy egyrészt fokoztassék az egyének anyagi ereje, hogy a terheket el bírják viselni, másrészt a biztosított egyének száma emelkedjék, hogy ez által erősitessék a munkáspénztár, hogy az jobban tudjon megfelelni annak a humanitárius hivatásnak, melytől mindnyájan át vagyunk hatva. A t. kereskedelemügyi minister urnak is igazán nagy köszönettel tartozom, hogy készséggel hozzájárult ezen hosszasan vajúdó kérdésnek rövid utón való eldöntéséhez, s a gazdatársadalom nevében is mély hálámat nyilvánítom, mert meggyőződésem szerint az a határozati javaslat, mely ez alkalommal be fog adatni, annak a végczélnak teljesen megfelel. Méltóztassék elhinni, nem lehet ezt az országot külföldi kaptafára vonni; itt a gazdasági munkásokat és az ipari munkásokat ugy etnográfiai, mint mindenféle más viszonyok szerint különböző elbánásban kell részesíteni. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Méltóztassék elhinni, hogy van bennem annyi humanitárius érzék, mint bárkiben. Én jószivü ember vagyok, (Elénk éljenzés és taps jobbfelöl.) és ezért szívesen segítek embertársaimon, de azt még sem lehet Magyarországon megtenni, hogy ipari munkásai és gazdasági munkásai teljesen egy kategóriába soroztassanak. (Ugy van! balfelől.) Méltóztassék elhinni, hogy ez az ország addig lesz boldog és addig lesz néki meg a nyugalma, a míg az ipari munkásoknak meg lesz az, a mi az ipari munkásoknak kell, a mezőgazdasági munkásoknak pedig meg lesz az, a mi a mezőgazdasági munkásoknak szükséges. (Helyeslés.) Ezt méltóztassék szem előtt tartani. Ebbe nem szabad politikának, nem szabad szocziális kérdésnek belejátszani, ez tisztán és kizárólag humanitárius és czélszerüségi kérdés. (Élénk helyeslés jobbfelől és a középen.) PetO Sándor: Pénzkérdés az egész ! Gr. Serényi Béla földmiveiésügyi minister: A mit gróf Apponyi Albert és Pető t. képviselőtársam is mondott, hogy később elsősorban nem a biztosítandó egyének, hanem a munkaadók terheit leszünk hivatva fokozni, azt teljes mértékben elfogadom, de ehhez mindenekelőtt gazdasági fellendülés, gazdasági fejlődés szükséges, a mi ma, hála Istennek megvan, mert ma a gazdálkodó "egyének feltétlenül jobb állapotban vannak. Thaly Ferencz: Az a kérdés, állandó lesz-e ? Gr. Serényi Béla földmiveiésügyi minister: Ez állandó lesz, hacsak valami közbe nem jön. Erinek állandósága épen onnan ered majd, mert, a mint már voltam bátor budget-beszédem alkalmával mondani — a védvámok érvényesülnek. A védvámok pedig nem azért érvényesülnek, mert azokat most ujabban kontemplálták, hiszen a mióta Magyarországon kiegyezés van, mindig védvámos rendszer volt, hanem eddig a védvámok nem érvényesültek, most azonban érvényesülnek, mert bizonyos fogyasztási többlet és tagadhatatlanul emelkedő jólét is van. Ma tehát a gazdálkodó egyének aránylag jobb helyzetben vannak, és, a míg a védvámok érvényesülni fognak, ha az Isten katasztrofális terméseket nem ad. valószínűleg továbbra is ilyen helyzetben lesznek. (Ugy van! jobbjelől.) Nem kívánom a t. ház figyelmét és kegyes jóakaratát tovább igénybevenni, csak ismételve kérem, hogy azt a módosítást, a melyet a t. előadó ur a cséplőmunkásokra és a vizimunkásokra vonatkozólag a részleteknél be fog terjeszteni, méltóztassék elfogadni, mert az ország viszonyainak és a biztosított egyéneknek az minden tekintetben a legjobban meg fog felelni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felől és a középen.) Elnök : A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Beöthy László kereskedelemügyi minister: T. ház ! Méltóztassék megengedni, hogy rövid pár szóval reflektálhassak azokra az észrevételekre, a melyekkel a benyújtott módosításokkal való hozzájárulásomat kisérték. Méltóztassék szem előtt tartani, hogy itt tulajdonképen a baleset és a betegség esetére való biztosítás, foglalkozások szerint van különböző alapok szerint rendezve. A kérdés súlypontja tehát abban áll a benyújtott módosításokkal szemben, hogy az illetők melyik foglalkozási kategóriához tartoznak és méltóztassék megnyugodva lenni, hogy a tekin.