Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-322

322. országos ütés 1912 január 11-én, csütörtökön. 15 Azt mondotta akkor az igazságügyminister ur, a mikor én bátor voltam magamévá tenni az érdekelt körök felterjesztésének azt a tételét, hogy hat hónapról hat hónapra a birói testületeknek meg legyen a joguk az érdemtelen birót a kinevezéstől visszatartani, illetőleg ajánlani, hogy az előléptetés ne történjék meg. Ezzel ellentétben az igazságügyminister ur a következőket mondotta (olvassa) : »Vegyük csak, hogy körülbelül nyolcz esztendő alatt egyszer megy elő valaki; kezdi a lustaságot az első esztendőben, jól kilustálkodj a magát. Félévre felfüggesztik és igy megy ez tizenöt féléven keresztül, mindig lusta, mindig felfüggseztik félévre s az utolsó évben, mikor rá kerül a sor, akkor szorgalmas. Teheti, mert kipihente magát.<< Bátor vagyok az igazságügyminister urat kérdezni, hogy lehet-e ezt az érvet komolyan venni ? Székely Ferencz igazságügyminister: Ép ugy, mint a másikat nem lehet komolyan venni, hogy a kollegák egymást piszkálják ! Ráth Endre : A minister ur meggyanusitja a saját birói karát részrehajlással, holott az a birói kar megállta a helyét felfelé is, lefelé is. Székely Ferencz igazságügyminister: Azok mennek is előre ! Ráth Endre : Majd egy interpelláczió kapcsán ki fogom fejteni, hogy a kik megállják a sarat politikai tekintetben felfelé is, mint például az alsólendvai járásbíróság személyzete, hogy azok hogy mennek előre. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőhaloldalon,) Vájjon az igazságügyminister ur hirdethette volna-e azokat, a miket most leszek bátor ugyancsak az ő szavaiból felolvasni, ha az ő rendelkezésére olyan biróság állana, a mely mindig lusta tizenöt féléven keresztül és csak közvetlenül az előléptetés előtt dolgozik ? Székely Ferencz igazságügyminister: Ad abszurdum akartam vinni! Persze, hogy nincs ilyen ! Ráth Endre : Sikerült odáig vinni! (Derültség.) Vájjon hirdethette volna-e olyan nyugodtan a minister ur, a mint a,

7

, elmúlt költségvetés alkalmával tette, hogy a járásbíróság működése igazán dicséretet érdemel és azt lehet mondani, hogy ki volt próbálva a munkabírása, mert 1909-ben százezernél több ügyet intézett el; ha tehát most a polgári perrendtartás életbeléptetésénél lesz is valamelyes több munka a járásbíróságoknál, ezt a munkát győzni fogják annál is inkább, mert a mi a váltóügyek átvételét illeti a 2500 K értékhatáron alól, ezekre fognak a törvényszékektől oly bírákat kapni, a kik a váltóügyekben járatosak. Azután azt mondja az igazságügyminister ur (olvassa) : »A törvényszékek helyzete még valamivel jobb, ennyi darab érkezett 1909-ben, ennyi darab érkezett 1910-ben. Ha már most a jövőbe tekintünk, konstatálnunk kell bizonyossággal, hogy a törvényszékek a mostani személyzettel is meg fogják birni ezt a munkát annak daczára, hogy némely munkaerőt elveszítenek. E tekintetben is teljes megnyugvásra szolgálnak az adatok<<. Ha olyan gárdája volna a minister urnak, a mely tizenöt félév óta lustálkodik, akkor nem volna módja az igazságügyminister urnak ezekről a dolgokról ilyen bizonyosságot nyújtani. A kik az automatikus előléptetési rendszernek intézkedéseitől a magyar biró kar jövendőjét féltik, azoknak, nem kell ettől tartani. Végre is miről van szó ? Röviden abban lehetne szövegezni, hogy azt akarjuk, hogy az első folyamodásu bíróságokhoz kinevezett biró helyben minden további kinevezés nélkül bizonyos idő elmultával a törvény alapján magától lépjen elő a VI. fizetési osztályba, vagyis egy 2600 korona fizetéssel kinevezett biró további kinevezés nélkül helyben önmagától a törvény alapján 6400 koronáig léphessen elő, a mennyi fizetése van jelenleg a Hungária gőzfürdő főmanikürjének, mellékjövedelmek nélkül. T. képviselőház! Indokolatlan félelem az, hogy ez kiölné a birákból az ügybuzgalmat, a továbbképzésre való ingert. A ministeri felelősségnek sem ártana, mert hiszen elég módja van a t. igazságügyminister urnak a maga hatalmát és befolyását biztosítani. Egyébként is, t. képviselőház, ha valaki komoly óvszereket keres, annyit lehet találni, a mennyi csak szükséges e kérdés megoldásához. Azonban, t. ház, semmiesetre sem alkalmas a birói működési kört, azoknak munkáját elbírálni az a titkos minősítés, a melyre Szalay László t. képviselőtársam az előbb már hivatkozott. Az sem ártana a birói személyzet munkakedvének emelésére, ha a t. igazságügyminister ur ugy, mint a legutóbbi költségvetési tárgyalás alkalmával, nem u. n. »kifejező gesztusok« kíséretében emlékeznék meg róluk és a jegyzőket ne nevezné általánosságban »alakok«nak, mint akkor. T. képviselőház! Foglalkoznom kell még külön azzal a fenyegető veszedelemmel, a melyik a birói függetlenség kérdését illeti. Ezzel foglalkozott már Szalay László t. képviselőtársam, de foglalkoznunk kell ezzel nekünk is, mert a mi a törvényjavaslat 78. §-ában czéloztatik, t. i. a nyugdíjazás és az áthelyezhetés jogának biztosítása a t. igazságügyminister ur részére négy évre, semmi egyéb, mint konfiskálása úgyszólván az utolsó alkotmányjogi garancziánknak és biztosítékunknak. (Ügy van! Ugy van! balfelől.) Az a garanczia nem lehet teljesen megnyugtató, a mely e javaslat szerint a felügyeleti hatóságok révén érvényesülne. Az a biró, a kit négy esztendőre vagy két esztendőre vagy egy esztendőre vagy egy fél esztendőre kiszolgáltatunk a ministeriális önkénynek, minden, csak nem független biró. Sem a sommás eljárás, sem az uj bűnvádi perrendtartás, a mely igazán lényeges uj elveket hozott, alkotott és foglalt törvénybe, nem tette indokolttá és szükségessé ezt. Mindkét törvény átment az életbe minden nagyobb rázkódtatás és emóczió nélkül. Azért nem kellett a régi bírákat kicserélni. A járásbíróságok hatáskörének kiszé-