Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-328

3M. országos ülés 1912 j\ gyobb anyagi áldozatokra lennének kényszerítve, tekintélyes módon felemeli, a mennyiben a maximumot 120 koronáról 240 koronára emeli, azonkívül az árvákat az eredeti végkielégítés, vagyis 400 korona helyett kettőnél több 14 éven aluli gyermeknek hátrahagyása esetében 800 koronában részesiti. Másrészt létesít a törvény egy uj biztosítási csoportot, a nyugdíjbiztosítási csoportot, melynek az a feladata, hogy tagjai, a kik csekélységgel még kevesebbet is fizetnek, mint a kötelező balesetbiztosításnál, ezek, a mennyiben 10 évig tagjai a biztositásnak, munkaképtelenség esetén évi 60 korona, azonkívül a tagsági időnek minden évével 6 koronával növekedő nyugdíjban részesülnek és a mennyiben 65-ik életévüket elérték, akár munkaképtelenek, akár nem, feltétlenül nyugdíjban részesülnek ; a mennyiben pedig 10 évnél rövidebb ideig volnának tagjai ennek a biztositásnak, hátrahagyottaik akkor is részesülnek halálozás esetén bizonyes segélyben, sőt, ha csak két évig voltak is tagjai, a mennyiben akkor 14 évnél fiatalabb árva maradna utánuk, az is legalább 100 korona segélyben részesül. A javaslat ezeken kívül még egyéb, kisebb változtatásokat és javításokat is foglal magában, így azt, hogy az u. n. táppénzt 60 napról 70 napra emeli fel, a munkaképtelenség megállapításán ál jDedig annak 25%-áig redukálja le azt a feltételét, a mikor az illető már bizonyos segélyben részesült. Végre nagy jelentőségű módosítás, respektive xij alkotás a törvényben az, hogy a mtmkássegélyző pénztár az alapítók dijaiból, valamint esetleges adományokból külön alapot létesít, a melyből azok a segélyre szorultak, a kik egyébként a törvény értelmében segélyben nem részesíthetők, a központi igazgatóság részéről esetenként 100—100 korona segélyben lennének részesíthetők. Ezek volnának a, főbb, jellegzetes momentumai az itt tárgyalt törvényj avaslatnak. Mikor azonban ez a javaslat ismertté vált, akkor a gazdatársadalom részéről annak hivatott faktorai utján bizonyos óhajok merültek fel, különösen az, hogy a gazdasági gépek mellett alkalmazott munkások, a kik daczára a gazdasági és ipari munkástól megkülönböztető minősítésének mégis eddig az 1907 : XIX. t.-czikk hatálya alá vonattak, valamint a vizitársulatoknál alkalmazott ugyancsak gazdasági munkások is — miként ezt a vizitársulatok kérelmezik — vétessenek ki az 1907 : XIX. t.-czikk hatálya alól és osztassanak be a gazdasági munkás- és cseléd-segélypénztárról szóló 1900. évi XVI. t.-czikk hatálya alá. Erre vonatkozólag a részletes tárgyalás alkalmával leszek bátor olyan javaslatokat tenni, a melyekhez előzőleg a kereskedelemügyi és a földmivelésügyi minister urak hozzájárulását már elnyertem. Egyebekben pedig kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. KÉPYH. NAPLÓ. 1910—1915. XIV. XÖTET. nuár Í8~án, csütörtökön. §ÓÍ Beöthy László kereskedelemügyi minister: A mint méltóztattak hallani, az előadó ur a törvényjavaslat részleteinél két indítványt szándékozik tenni. Az egyik vonatkozik arra, hogy a cséplőgépeknél alkalmazott mezőgazdasági munkások, a kik eddig az ipari munkások betegség- és balesetbiztosításáról szóló törvény hatálya alá tartoznak, onnan kivétetvén, a most tárgyalt törvény hatálya alá helyeztessenek. E tekintetben már régebben is folytak tárgyalások a földmivelésügyi és kereskedelemügyi ministerek között és végleges megállapodásra jutván, én, mint a kereskedelemügyi kormány ez idő szerinti képviselője, bátor vagyok kijelenteni, hogy készségesen csatlakozom az oly irányú módosításhoz, a mely szerint a cséplőgépeknél alkalmazott ezen munkások ezen törvény hatálya alá helyeztessenek ; ahhoz azonban ragaszkodni vagyok kénytelen, hogy ez a kivétel a gépészekre, a kik oklevéllel bírnak, ne terjesztessék ki. mivel az okleveles gépészek par exellence iparosok, s így szükséges, hogy azok továbbra is ipari munkások betegség- és balesetbiztosításáról szóló törvény hatálya alá tartozzanak. A másik módosítás, a melyet az előadó ur elő fog terjeszteni, vonatkozik arra, hogy a vizitársulatoknál alkalmazott, valamint a földmivelésügyi kormány által saját rezsiében végzett földmunkáknál alkalmazott földmunkások az ipari munkások betegség- és balesetbiztosításáról szóló törvény hatálya alól kivétessenek. Ezt a magam részéről szintén helyesnek tartom ; de ennek a kérdésnek a. megoldása nem olyan egyszerű, hogy már most véglegesen olyan javaslattal léphetnék a t. ház elé, hogy ez a kérdés törvényileg szabályoztassék, mert itt még az egyéb földmunkáknál alkalmazott földmunkásokra való tekintettel is további tárgyalás szükséges. Ezért a földmivelésügyi minister úrral egyetértőleg azt a felhatalmazást kérjük, méltóztassék a földmivelésügyi és kereskedelemügyi kormányt felhatalmazni arra, hogy e tekintetben egymás közt megegyezésre jutván, ezen megállapodásukat rendeletileg is végrehajthassák és ezen rendeleteket a t. háznak bemutassák. Természetesen ez csak ideiglenes rendezés lenne, mert mihelyest akár az ipari munkások betegség- és balesetbiztosításáról szóló törvénynek valamelyik szakasza, akár pedig a jelen törvény valamelyik rendelkezése módosítás alá kerülne, akkor ezen megállapodás eredményének törvénybe iktatását is javaslatba fogjuk hozni a t. háznak. A magam részéről tehát mind a két módosítást elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Mihályi Péter jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor : Parlamenti viszonyaink a legújabban olyan irányban fejlődtek, hogy ebben a házban mmdenről lehetett szólni, csak nem azon szocziális alkotásokról, a melyeknek terén pedig a magyar parlament is igen nevezetes dolgot művelt 1907-ben, a mikor az ipari munkások betegségés balesetbiztosításáról szóló, kétségtelenül javitást igénylő, de azért igen alapos és szép törvényt 26