Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-328
200 328. országos ülés Í912 j. kőzni. Ezeket voltam bátor kijelenteni, egyébként pedig ismételten megjegyzem, hogy kifejtett álláspontomat fentartom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Darányi Ignácz képviselő ur személyes kérdésben kivan szólni. Darányi Ignácz: T. képviselőház ! Személyes kérdésben vagyok bátor felszólalni. (Halljuk! Halljuk I a baloldalon.) Utalok arra, hogy egész beszédemben egy szóval sem emiitettem azt, hogy én annak idején milyen álláspontot foglaltam el és arra kitérni nem is akartam. Most azonban, t. ház, kötelességem kijelenteni, miszerint én az előiratok tanúsága szerint azt az álláspontot foglaltam el, hogy vámmentesen Montenegróból sem hozható be élő állat, továbbá, hogyha egy ilyen egyoldalú osztrák érdekű szerződést elfogadunk, .ennek fejében függőben lévő egyes kiegyezési kérdések tisztázandók, különösen a földmivelésügyi tárcza keretében és végül kijelentettem, miszerint a tárgyalásokba bele sem lehet bocsátkozni addig, a mig Németország részéről a keleti marhavész behozatalának esetét illetőleg megfelelő és intézményes garancziákat nem kapunk. Hogyha az igen t. minister ur ezen előiratokat őszinte sajnálatomra meg nem találta, akkor arra kérem, kérdezze meg az összes osztrák minister uraktól és különösen a közös külügyminister úrtól, hogy én a Balkán-államokkal való minden kérdésben a magyar mezőgazdaságnak és Magyarországnak érdekeit miként képviseltem. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Bátor vagyok mindenekelőtt egy megjegyzést tenni. A földmivelésügyi minister ur arra méltóztatott hivatkozni, hogy részletes tárgyalásnak egy nemzetközi szerződés beczikkelyezésénél nincsen helye. Lényegében osztozom a minister ur felfogásában, de formailag nem ; mert ugy áll a dolog, hogy itt egy törvényjavaslattal állunk szemben. Ennek czime és bevezető szavai feltétlenül f elolvasandók és tárgyalandók; a mennyiben tehát Mezőssy képviselő ur a czimnél való felszólalásánál kérte, hogy a tárgytól eltérhessen, ez a kérése teljesen házszabály-, illetőleg jogszerű volt. (Helyeslés.) Ezek után pedig, minthogy szólni már senki sem kivan, felteszem a kérdést: Méltóztatik-e a t. ház a Montenegróval 1911. évi január 24-én, illetőleg február 6-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés és ahhoz tartozó »Nyilatkozat« beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot részleteiben is elfogadni, igen vagy nem. (Igen ! Nem !) Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Azt hiszem, kimondhatom, hogy ekképen a törvényjavaslat részleteiben is, elfogadtatott, annak harmadszori olvasása tehát a holnapi ülés napirendjére tűzetik ki. Egyúttal bejelentem, hogy a most elfogadott törvényjavaslattal kapcsolatban mindazon kérvények is, a melyekkel Pest-PilisSolt-Kiskun vármegye, valamint a mai ülésünk nuár 18-án, csütörtökön. napirendjén felsorolt többi törvényhatóságok és testületek a képviselőházhoz fordultak, elintézést nyertek. (Helyeslés.) Méltóztatnak ehhez hozzájárulni. Következik napirend szerint az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztárról szóló 1900: XVI. t.-czikk és 1902: XIV. t.-czikkek kiegészítéséről szóló törvényjavaslat (írom. 286, 375, 376) tárgyalása. Bejelentem a t. háznak, hogy a földmivelésügyi minister ur tudomásomra hozta, hogy a házszabályok 214. §-a értelmében a javaslat tárgyalása alatt Bartóky József államtitkár ur fogja megbízottjaként a szükséges felvilágosításokat megadni. Az előadó urat illeti a szó. Pirkner János előadó: T. képviselőház! A századunkat jellemző rohamos haladásban mindenesetre előkelő szerepet játszanak a humanizmus jegyében tartott azok az intézkedések, a melyekkel a nép legszélesebb rétegéről, a munkásokról történik bizonyos tekintetekben gondoskodás. Nálunk az erre vonatkozó törvényes intézkedések sorában — figyelemmel arra, hogy nálunk a munkások legszélesebb rétegét a mezei munkások alkotják — vezető szerepet játszik a Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztárról szóló 1900 : XVI. s az ennek kiegészítéséről szóló 1902 : XIV. t.-cz. Alkotásuk óta időközben lefolyt tiz év tapasztalatai alkalmat adtak nekünk arra, hogy e törvények helyességéről, de egyúttal helyenkint való fogyatékosságáról is meggyőződést szerezzünk. Itt rá kell mutatnom arra, hogy az az érdeklődés és atyai gondoskodás a mely annak idején ezen törvények alkotásánál ugy a törvényhozás, mint a kormány részéről megnyilvánult, melegéből mit sem veszített. Igazolja ezt az előttünk fekvő javaslat, melyet a kormány benyújtott és a melynek semmi esetre sem fog a törvényhozás gátat vetni. A szóban forgó törvényeknek két feladata van. Az egyik a kötelező balesetbiztosítás, a másik az önkéntes nyugdíjbiztosítás. Az első feladat tekintetében a törvény jóformán minden tekintetben bevált és ez érdemére válik bölcs alkotóinak és tervezőinek. A hiány, a mi e tekintetben mégis észlelhető, csak az, hogy a balesetbiztosítás segélynyújtása mögötte marad az időközben megalkotott, az ipari munkások segélypénztáráról szóló 1907 : XIX. törvényczikk által biztosított segélyeknek. Ami pedig a rokkantsági biztosítást illeti, ennél a hiány az, hogy nagyon kevesen érdeklődtek a biztositásnak ezen csoportja iránt és e tekintetben a várakozások nem váltak be. Ennek oka kétféle. Az egyik az, hogy ezen biztosítási csoportba való belépés 35 évi korhatárhoz volt kötve, a másik pedig, hogy segélyt, vagy nyugdíjellátást csak a tényleges rokkantság esetében nyújt. Mindezeken a hiányokon iparkodik az itt tárgyalt törvényjavaslat változtatni, respektive ezeket a hiányokat eüminálni. Egyrészt az által, hogy a balesetbiztosításnak segélyét, a nélkül, hogy ez által a részesedők na
