Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-327

557. országos ülés iM2 január 17-én, szerdán. 185 hatóan tárgyaltatik és ennek olyan jelentőség tulaj donittatik, a melyet nem érdemel meg. (Ellentmondások balfelől.) Ha a t. ellenzék fel akarja használni az alkalmat, hogy a kormány intézkedését támadja, hát ezt helyesen teszi, mert ez a feladata, (Zaj balfelől.) de épen egy ilyen kiesi szerződést, egy kis öbölnek másként lehetetlen alimentálását, a hol igazán humanitárius szempontok játszanak szerepet, alapul venni e támadáshoz, talán mégsem indokolt. (Zaj baljelöl.) Másrészt van egy magasabb szempont is, a melyet az egész t. háznak be kell látnia, t. i. az, hogy ennek a két nagy országnak a feladata a keleti államok exisztencziáját gazdaságilag is lehetővé tenni. (Ellentmondások és zaj a baloldalon). Micsoda kelletlen állapot volna az, La két ország 50 milliónyi lakossal. 620.000 négyzetkilométer területtel, kinai fallal akarná magát körülvenni és a Balkán-államok életigényeivel nem számolna. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Szegény Balkán !) Én ezt nem tartom méltónak, nem tartom gazdaságosnak és nem tartom politikailag érett dolognak sem. (Zaj balfelől. Igaz ! ügy van ! Helyeslés a jobboldalon.) T. ház ! Bosnyák Géza t. képviselőtársam felhozza az önálló vámterület kérdését. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) 1915-ben a tárgyalások meg fognak kezdődni, ha ez az ország vámháborut akarna a Nyugattal, akkor első dolog, hogy a vámközösséget megszüntesse . . . (Félkiáltások a szélsőbaloldalon: Alihoz nem kell vámháboru!) Nem vámháborut értettem. (Félkiáltások balfelől: De igen! Zaj balfelől, Ugy van a jobboldalon.) Es Magyarországnak ükkor vitális és első érdeke az, hogy a keleti államokkal legyen már egy meglévő forgalma. (Igaz ! Ugy van! jóbbfelől.) Mert hiszen akkor akarni uj forgalmat inaugurálni, mikor Ausztriával már megszakítottuk a közösségi viszonyt, talán mégis késő volna. (Ugy van! jobbfelöl.) Nekem más politikám van. Az én politikám az, hogy a vámközösséget fenn akarom tartani, de a keleti államokban a repoziczionális politikát akarom folytatni, mert ha ennek az országnak közgazdasági érzéke volna, mindent elkövetne, hogy a keleti államokból az összes nyerstermények ebbe az országba bejöjjenek, itt feldolgoztassanak és mint értékesebb termékek vitessenek ki. (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon. Felkiáltások balfelől: Hol van az ipar ! Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, hiszen a magyar közvélemény a kikészitési eljárást, a mi a malmászatnál volt, azért, mert egyes visszaélések történtek teljesen eltörölte, megszüntette az egész őrlési forgalmat, a helyett hogy a visszaéléseket torolta volna meg. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelől.) T. képviselőház ! A másik észrevételem ebben a tekintetben az, hogy Pajzs Gyula t. képviselő ur és Bosnyák Géza t. képviselőtársam is odaáUanak és rámutatnak arra a nagy veszedelemre, a mely ezt az országot érni fogja, ha a német kivitel megtiltatiki ÍÉPVH. NAPLÓ 1910—1915. XIV. KÖTET. Méltóztassanak megengedni, t. képviselőház, de az osztrákoknak is van veszteni valójuk. Hiszen ne méltóztassék azt hinni, hogy az osztrákok olyan könnyelműek és állatállományukat nem féltik. Hiszen Ausztriának értékesebb és nagyobb állatállománya van mint Magyarországnak ; (Félkiáltások jóbbfelől: Ugy van! Aránylag!) értékesebb és nagyobb kivitele van mint Magyarországnak, tehát csak nem lesznek annyira ügyefogyottak és gondnokságra szorulók, hogy saját állatállományukat nem védik meg és hogy azt csak Magyarország által fogják megvédetni. (Ugy van! jóbbfelől.) Ezekben körülbelül nagyban és egészben reflektáltam azokra az ellenvetésekre, a melyeket a montenegrói szerződésre vonatkozólag hallottunk. Darányi Ignácz tisztelt barátom és képviselőtársam volt oly szives még az állatállomány terjedésének és fejlődésének kérdését felhozni. Itt megjegyzem, hogy az állatoknak, illetőleg húsnak és állati terményeknek a keleti államokból Magyarországba való behozatala hazánk állatállományának fejlődését nem fogja akadályozni. Magyarország állatállománya fejlődésének útjában elsősorban az az animozitás áll, a melylyel a magyar emberek a takarmánytermelés iránt viseltetnek és az a lehetetlen kezelés, a melyekben a rétek Magyarországon részesülnek. Tisztelt barátom szemrehányást tesz nekem azért, hogy csak két millió koronát fordítottam, illetőleg kértem a pénzügyministeriumtól az állattenyésztés fejlesztésének czéljaira. Méltóztassék megengedni, hogy addig is, mig az állattenyésztést erélyesebb eszközökkel fejleszthetem, intézkednem kell elsősorban az iránt, hogy az állattartás nagyobb mértékben lehetővé legyen (Elénk helyeslés a jobboldalon.), mert ha én ebben az irányban ugy a legelők szempontjából, mint a rétek kezelése, öntözése stb. szempontjából nem tudok intézkedéseket tenni, akkor hiába hozok be ide értékes állatállományt. (Ugy van! a jobboldalon.) mert a rossz takarmány folytán és pl. a takarmánytermelésnek egy rossz nyár alkalmával való elromlása folytán az egész akczió sikertelen. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon,) Nem tartom szükségesnek ezen szerződéssel tovább foglalkozni, mert nem tartom szükségesnek, hogy most feszegessük azon megállapodásokat, a melyek nem mondom, hogy szó szerint megvoltak, de a melyeknek silhouette-je nagyban és egészben meg volt állapítva már akkor, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem volt meg !) midőn a két ország egymással szerződésre lépett és nem tartom érdemesnek, hogy ebből itt olyan nagy dolgot csináljunk. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ismétlem és fentartom Pajzs Gyula t. barátommal szemben, hogy a Montenegróba való kivitelt sincs okunk megvetni. A szerződéses állapot mindenesetre javítani fogja azon ország lakosainak gazdasági helyzetét és abból a javított anyagi helyzetből mindenesetre Magyarország is kiveheti a maga részét. Még egy kérdésre kívánok reflektálni és ismételni azt, a mit már sokszor elmondtam az argen34