Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-327

184 327. országos ülés 1912 január fi-én, szerdán. a helyzetben, hogy a szerződést megszavazzuk. (Helyeslés balfdől.) Elnök: Kivan valaki felszólalni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, akkor a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. ' Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: T. ház ! Méltóztassanak megengedni, hogy ezt a kérdést a lehető legnagyobb objektivitással és elfogulatlansággal tárgyaljam és reflektáljak azokra, a miket t. képviselőtársaim a vita során felhozni szívesek voltak. Kiindulásom alkalmával bátor leszek felhasználni Darányi t. képviselőtársamnak azon igen lojális nyilatkozatát, a melyben kijelentette, hogy a titkos pótegyezményben Montenegróra nem történt vonatkozás. Ebből világosan látható és következtethető, hogy akkor, mikor a keleti államokkal való szerződéskötésre vonatkozólag Ausztriával tárgyalások folytak, Montenegró kivételes szempontból fog kezeltetni és nem kétlem, bár nem voltam jelen a tárgyalások alkalmával, hogy az osztrák referensek és a magyar referensek közt mindenesetre nyilatkozatok és alludálások történtek arra vonatkozólag, hogy a Montenegróval való szerződéskötés alkalmával a jelen szerződésben felvett keretek vehetők csak figyelembe. Darányi Ignácz : Felhatalmazva nem voltak ! Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: T. képviselőtársam, én a referensektől semmiféle értesítést ez iránt nem kaptam, nem i,s kérdeztem őket, de teljesen kizártnak tartom, hogy akkor, a mikor Ausztria és Magyarország egymás közt a szerződéses állapotok iránt ugy a keletre, mint a nyugatra vonatkozólag tárgyaltak, ne történt volna allúzió az iránt, hogy Montenegróval egy szerződéskötés csak azok mellett a feltételek mellett lehetséges, a melyek ebben a szerződésben le vannak fektetve. Ha objektíve tekintjük a dolgot és ha nem indulunk ki tisztán ellenzéki szempontokból, akkor meggyőződhetünk róla, hogy ugy geográfiai, mint orográfiai fekvésénél fogva a kattarói öböl máshonnan, mint Montenegró felől a szárazföldön át egyáltalán nem alimentálható. Nem követelne tő, hogy egy terület, a hol 30—40.000 ember lakik, s a hol katonaság is van, a mely határvédelem szempontjából tesz szolgáltatot, természetellenes módon csak hajózás utján alimentáltassék. Pajzs Gyula t. képviselőtársam felhozza azt a kifogást, hogy miért nem inauguráltak ott ugyanazt a módszert, a melyet Szerbiában vagy Romániában kontempláltunk, hogy t. i. vágóhidakat állítsunk fel a vámterületen kivül. A ki valaha járt Kattaróban, én voltam ott, de már az is, a ki a térképet a kezébe veszi, láthatja, hogy ez képtelenség, mert Cetinjétől nagy és meredek hegylánca választja el a kattarói öblöt és a hus szállítását azokkal a primitív eszközökkel — vasúti összeköttetés nincs — egyszerűen lehetetlen. Szmrecsányi György: Ahhoz semmi közünk! Gr. Serényi Béla földmivelési minister: Én ezt a szerződést ama nagy kiegyezési szerződés folyományának tartom, a mely Ausztria és Magyarország között köttetett és ki is jelentettem azt, hogy Ausztriának bizonyos konczessziói ellenében Magyarország bizonyos konezessziókat adott, tehát azon előnyökkel szemben, a melyeket Magyarország a nyugati államok vámjának mérséklése alkalmával elért, kilátásba helyezte viszont Ausztriának, hogy a Keleten fog könynyitéseket adni. A mi Pajzs Gyula t. képviselőtársamnak azt az észrevételét illeti, hogy forgalmunk igen csekély, bevitelünk igen jelentéktelen, ezt én nem indokul hoznám fel, hanem sajnálattal konstatálnám, mert hiszen ha ennek az országnak helyes közgazdasági politikája volna s ha lakosságunk öntudatra jutna, arra, hogy a Kelettel szemben milyen kötelezettségei vannak gazdasági szempontból, akkor rögtön a szerződés megkötésekor figyelemmel kisérné mindazokat a szükségleteket, a melyeket az illető területen konstatálni lehet és berendezéseit a szerint eszközölné, hogy a kivitelt abba az országba nagyobbíthassa. Különben is az osztrák területre való kivitel ebben az esetben feltétlenül Magyarországnak fog javára szolgálni, mert azokért az összegekért, a melyeket ők állatokért és állati termékekért a cattarói öbölből kapnak, idővel könynyebben tudnak Magyarországból árukat venni, mint Ausztriából és ebből a szempontból, hacsak néhány százezer korona lesz is a kivitelünk emelkedése, már az sem lesz megvetendő. Másrészt azt mondta t. barátom, hogy Törökország miatt állandó veszedelem fenyeget bennünket a keleti marhavészszel. Ez is olyan álütás, a melyet ellenzéki szempontból el lehet mondani, de a mely objektíve véve nem áll. Hiszen Montenegró kivitek állam, Törökországba is, Ausztriába is exportál állatokat. Most áttérek azokra a fontos kijelentésekre, a melyeket t. képviselőtársam a németországi szerződés szempontjából tőlem követel. A német szerződésben helyt foglal az a kifejezés, hogy egy pestises eset előfordulása alkalmából a németországi kivitelünk megtiltható. Ebben a tekintetben azonban az ujabb szerződésben javulás van, mert míg a régi szerződésben az volt, hogy ideiglenesen megtiltható a kivitel, az ujabb szerződésben a vész tartamára való megtiltás kifejezése foglaltatik. Ebben a tekintetben igenis történtek Németországgal tárgyalások és a diplomáczia érintkezett egymással. Az akták én előttem vannak, de azoknak pubhkálása, a mennyiben harmadik állammal szemben történt dolgokról van szó, részemről nem eszközölhető. Eel vagyok azonban hatalmazva illetékes helyről kijelentem azt, hogy Németország megnyugvással és helyesléssel veheti tudomásul a szerződésen kivüli állapot megváltoztatását egy szerződéses állapotra, mert a szerződéses állapotban sokkal nagyobb garan-. cziát lát és láthat is (Igaz ! Ugy van ! jobbfdől.) az áüategészségügyi forgalom ellenőrzésére, mint egy szerződésen kivüli áUapotban, a hol illegális forgalom is fordulhat elő. (Zaj balfdől.) Méltóztassék megengedni, t. ház. de én azt hiszem, hogy ez a kérdés talán túlságosan mélyre-