Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-327

m Sá7. országos ülés Í912 január 17-en, szerdán. délye folytán a kattarói kerületbe behozatik, számban és mennyiségben oly kev.'s, hogy ez a mi áralakulásunkra befolyást nem gyakorol, mert hiszen a marhahúsnál összesen 10.800 métermázsára tehető átlagban, a juh- és kecskehusnál 1400, a füstölthusnál 1000 métermázsára, ugy hogy az egész husbehozatal 13.200 métermázsára tehető. Nem olyan összeg tehát, mely reánk nézve áralakulás szempontjából nevezetesebb momentumot képezhetne. Tekintve azt, hogy mindenesetre politikai szempontból is kívánatos reánk nézve, hogy Montenegróval — a balkán államokkal általában •— bizonyos barátságos összeköttetést tartsunk fenn, melyből azután ugy Montenegrónak, mint a mi közös vámterületünknek, Ausztria és Magyarország közgazdasági érdekeinek jelentős kedvezményeket biztosithatunk, tehát ugy politikai, mint közgazdasági szempontból is érdekünk, hogy Montenegróval békésebb, rendezettebb állapotot teremtsünk. A pénzügyi bizottság javaslata alapján kérem tehát a t. képviselőházat, hogy ugy a törvényjavaslatot, mint a hozzá csatolt nyilatkozatot általánosságban és részleteiben elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra fel van jegyezve ? Lovász/ Márton jegyző: Darányi Ignácz! Darányi Ignácz: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Az előadó ur igen tárgyilagos és szakavatott beszéde után a t. ház engedelmével csak röviden kívánok nyilatkozni ezen kérdésben. JSTem megyek bele ezen kérdés vitatásába, hogy helyes-e vagy helytelen-e a vámvédelmi politika rendszere, hogy nem kellene-e inkább a szabad forgalom elvére és rendszerére áttérni. Erről lehet vitatkozni és beszélni; de annyi bizonyos, hogy a vámvédelmi politika rendszere mellett nemcsak a mezőgazdaság fejlődött, hanem az ipar is igen hatalmas lendületet mutat fel. (Igaz ! Ügy van ! balfelöl.) Holló Lajos: Az nem kielégítő ! Darányi Ignácz : De most ezen kérdésre kitérni nem kívánok ; erről lehet vitatkozni. De arról már vitatkozni sem lehet, hogy ha az európai vezető államok, névszerint Németország, a vámvédelem és elzárkózási rendszer iránya mellett megmarad, — pedig minden jel arra mutat, hogy megmarad — akkor Magyarország a szabad kereskedelem rendszerére vagy a vámvédelem megszorításának rendszerére nem térhet át; (Helyeslés a baloldalon.) ez egyszerűen képtelenség lenne. T. ház ! A folyamszabályozásoknak, melyeknek ügyével sokat foglalkoztam, különböző rendszerei vannak. De olyan rendszer nincs, hogy ha alulról elzárják a folyam torkolatát, akkor abba felülről vizeket mesterségesen beereszteni lehessen, (Ugy van! a szélsobaloldálon.) mert ez nyilvánvalóan elárasztást, nyilvánvalóan katasztrófát jelentene. (Ugy van ! balról.) A mezőgazdaság sokáig nélkülözte a vámvédelmet Magyarországon. Nagyon mostoha időket éltünk át. Csodálni lehet, hogy ilyen viszonyok között megállani tudtunk. Az osztrák ipar azalatt a maga védelmét megkapta. (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) Sümegi Vilmos : Sőt külön gyarmata voltunk és vagyunk ! Darányi Ignácz : Végre hosszú küzdelmek után sikerült az utolsó kiegyezésben ugy vámvédelmi, valamint állategészségügyi szempontból a magyar mezőgazdaság érdekét biztosítani és ezen régi igazságtalanságot megszüntetni. De fájdalom, azt látjuk, hogy Ausztria nem igen akar beletörődni ebbe a helyzetbe, nem tud megbarátkozni az uj viszonyokkal és mindenkép azon töri a fejét, legalább az osztrák ipar túlzói folyton azon dolgoznak és nagy támogatásra találnak, hogy megbolygassák ezt a kiegyezést és ezzel már most előkészítsék azt az állapotot, a mely 1917 után következik. A mezőgazdaság védelmet talál a kiegyezésben a vámtarifában, védelmet talál az állategészségügyei egyezményben és védelmet talál abban a titkos pótegyezményben, a mely 1909 márczius 16-án a balkán összkontingens tekintetében Ausztriával köttetett. De midőn ezen jelenségeket látjuk, akkor azzal kell számolnunk, hogy Ausztria nemcsak momentán gazdasági előnyöket akar magának kicsikarni a kiegyezés megbontása által, ugy az argentiniai hússal egyszer, mint máskor a szerb kontingens felemelését sürgetve, a mely szerződést csak az imént kötöttük meg ; nemcsak momentán gazdasági és politikai előnyöket akar a maga ipara részére egyoldalúan elérni, hanem már befolyásolni akarja az 1917 utáni gazdasági berendezkedés alakulását is. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Eeánk nézve tulaj donképen ez az utóbbi a nagyobb veszedelem. (Ugy van! a szélsobaloldálon.) A kormány kötelessége ilyen irányzatokkal szemben a legerélyesebb álláspontot foglalni el. Azt hiszem, habár senki által megbizva nem vagyok, kijelenthetem, hogy ha a kormány ezen törekvésekkel szemben szilárd magatartást tanusit, a magyar gazdaközönség támogatására pártkülönbség nélkül, osztatlanul számithat. (Ugy van! balfelöl.) Nem az igen t. kereskedelemügyi minister úrtól, a kihez régi tisztelet kapcsol, hanem egy más korszakban, ugyan a jelen időben, hallottunk kemény szemrehányásokat a kiegyezés megkötését illetőleg a múlt kormánynyal szemben. Hát én bevallom, hogy igenis, óhajtottuk mindnyájan, a kik a múlt kormány tagjai voltunk, hogy többet érjünk el. Akkor ugyan önök is azt mondták, bogy ezt a kiegyezést mindenkép meg kell kötni, mert habár hézagai vannak is, a legnagyobb hiba az lenne, ha a kiegyezés nem köttetnék meg. De erre visszatérni nem akarok. Csak arra kérem a t. kormányt, hogy ha nekünk szemrehányást tett azért, a mi a kiegyezésben nincs benne, vagy nem épen ugy van benne, a mint talán óhajtottuk volna, akkor legalább tartsák fenn