Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-327

m Sá7. országos ülés Í912 január 17-en, szerdán. délye folytán a kattarói kerületbe behozatik, számban és mennyiségben oly kev.'s, hogy ez a mi áralakulásunkra befolyást nem gyakorol, mert hiszen a marhahúsnál összesen 10.800 mé­termázsára tehető átlagban, a juh- és kecskehus­nál 1400, a füstölthusnál 1000 métermázsára, ugy hogy az egész husbehozatal 13.200 méter­mázsára tehető. Nem olyan összeg tehát, mely reánk nézve áralakulás szempontjából nevezete­sebb momentumot képezhetne. Tekintve azt, hogy mindenesetre politikai szempontból is kívánatos reánk nézve, hogy Montenegróval — a balkán államokkal általában •— bizonyos barátságos összeköttetést tartsunk fenn, melyből azután ugy Montenegrónak, mint a mi közös vámterületünknek, Ausztria és Ma­gyarország közgazdasági érdekeinek jelentős ked­vezményeket biztosithatunk, tehát ugy politikai, mint közgazdasági szempontból is érdekünk, hogy Montenegróval békésebb, rendezettebb állapotot teremtsünk. A pénzügyi bizottság javaslata alap­ján kérem tehát a t. képviselőházat, hogy ugy a törvényjavaslatot, mint a hozzá csatolt nyilat­kozatot általánosságban és részleteiben elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra fel van jegyezve ? Lovász/ Márton jegyző: Darányi Ignácz! Darányi Ignácz: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Az előadó ur igen tárgyilagos és szak­avatott beszéde után a t. ház engedelmével csak röviden kívánok nyilatkozni ezen kérdésben. JSTem megyek bele ezen kérdés vitatásába, hogy helyes-e vagy helytelen-e a vámvédelmi po­litika rendszere, hogy nem kellene-e inkább a sza­bad forgalom elvére és rendszerére áttérni. Erről lehet vitatkozni és beszélni; de annyi bizonyos, hogy a vámvédelmi politika rendszere mellett nemcsak a mezőgazdaság fejlődött, hanem az ipar is igen hatalmas lendületet mutat fel. (Igaz ! Ügy van ! balfelöl.) Holló Lajos: Az nem kielégítő ! Darányi Ignácz : De most ezen kérdésre ki­térni nem kívánok ; erről lehet vitatkozni. De arról már vitatkozni sem lehet, hogy ha az európai ve­zető államok, névszerint Németország, a vámvé­delem és elzárkózási rendszer iránya mellett meg­marad, — pedig minden jel arra mutat, hogy meg­marad — akkor Magyarország a szabad kereske­delem rendszerére vagy a vámvédelem megszorítá­sának rendszerére nem térhet át; (Helyeslés a bal­oldalon.) ez egyszerűen képtelenség lenne. T. ház ! A folyamszabályozásoknak, melyek­nek ügyével sokat foglalkoztam, különböző rend­szerei vannak. De olyan rendszer nincs, hogy ha alulról elzárják a folyam torkolatát, akkor abba felülről vizeket mesterségesen beereszteni lehessen, (Ugy van! a szélsobaloldálon.) mert ez nyilván­valóan elárasztást, nyilvánvalóan katasztrófát jelentene. (Ugy van ! balról.) A mezőgazdaság sokáig nélkülözte a vám­védelmet Magyarországon. Nagyon mostoha idő­ket éltünk át. Csodálni lehet, hogy ilyen viszonyok között megállani tudtunk. Az osztrák ipar azalatt a maga védelmét megkapta. (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) Sümegi Vilmos : Sőt külön gyarmata voltunk és vagyunk ! Darányi Ignácz : Végre hosszú küzdelmek után sikerült az utolsó kiegyezésben ugy vámvédelmi, valamint állategészségügyi szempontból a magyar mezőgazdaság érdekét biztosítani és ezen régi igazságtalanságot megszüntetni. De fájdalom, azt látjuk, hogy Ausztria nem igen akar beletörődni ebbe a helyzetbe, nem tud megbarátkozni az uj viszonyokkal és mindenkép azon töri a fejét, leg­alább az osztrák ipar túlzói folyton azon dolgoznak és nagy támogatásra találnak, hogy megbolygassák ezt a kiegyezést és ezzel már most előkészítsék azt az állapotot, a mely 1917 után következik. A mezőgazdaság védelmet talál a kiegyezés­ben a vámtarifában, védelmet talál az állategész­ségügyei egyezményben és védelmet talál abban a titkos pótegyezményben, a mely 1909 márczius 16-án a balkán összkontingens tekintetében Ausz­triával köttetett. De midőn ezen jelenségeket látjuk, akkor azzal kell számolnunk, hogy Ausztria nemcsak momentán gazdasági előnyöket akar magának kicsikarni a kiegyezés megbontása által, ugy az argentiniai hússal egyszer, mint máskor a szerb kontingens felemelését sürgetve, a mely szerződést csak az imént kötöttük meg ; nemcsak momentán gazdasági és politikai előnyöket akar a maga ipara részére egyoldalúan elérni, hanem már befolyásolni akarja az 1917 utáni gazdasági berendezkedés alakulását is. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Eeánk nézve tulaj ­donképen ez az utóbbi a nagyobb veszedelem. (Ugy van! a szélsobaloldálon.) A kormány kötelessége ilyen irányzatokkal szemben a legerélyesebb álláspontot foglalni el. Azt hiszem, habár senki által megbizva nem va­gyok, kijelenthetem, hogy ha a kormány ezen törekvésekkel szemben szilárd magatartást tanusit, a magyar gazdaközönség támogatására pártkülönb­ség nélkül, osztatlanul számithat. (Ugy van! bal­felöl.) Nem az igen t. kereskedelemügyi minister úrtól, a kihez régi tisztelet kapcsol, hanem egy más korszakban, ugyan a jelen időben, hallottunk ke­mény szemrehányásokat a kiegyezés megkötését illetőleg a múlt kormánynyal szemben. Hát én bevallom, hogy igenis, óhajtottuk mindnyájan, a kik a múlt kormány tagjai voltunk, hogy többet érjünk el. Akkor ugyan önök is azt mondták, bogy ezt a kiegyezést mindenkép meg kell kötni, mert habár hézagai vannak is, a leg­nagyobb hiba az lenne, ha a kiegyezés nem köt­tetnék meg. De erre visszatérni nem akarok. Csak arra kérem a t. kormányt, hogy ha nekünk szemre­hányást tett azért, a mi a kiegyezésben nincs benne, vagy nem épen ugy van benne, a mint talán óhajtottuk volna, akkor legalább tartsák fenn

Next

/
Thumbnails
Contents